Nyüzsi

Ez volt a hétvégén. 

Pénteken este (szombat hajnalig) fogadott ikrecskémmel és párjával ökumenikus farsangi mulatságon voltunk.

A jelmez kitalálása szinte több időt vett igénybe, mint az elkészítése, de meg is érte, ugyanis az ötletességet sokan dicsérték. Na jó, némi álszerénységgel mondhatom, hogy a kivitelezést is :)

Nem kell valami nagy dologra gondolni.

Abból kiindulva hogy hárman vagyunk, és ökumenikus, egyházi rendezvényre megyünk, beöltöztünk a Hit, Remény, Szeretet hármas jelképének.

A jelmez megvalósítása három részből állt. 

Egy, az adott jelképhez tartozó medállal ellátott nyakláncból (én voltam a Hit, de leginkább azért, hogy ne kelljen megválnom kedvenc láncomtól :).

Egy hátra feltűzött jelképből. Amit remélhetőleg fogadott ikrecském fog megmutatni, ha már teljesen utol érte magát. Nagyon ügyes, és ötletes munka tőle mind a három. Folyamatban van a Remény elkuncsorgása. Pontosabban engedélyt kaptam rá, hogy enyém lehet, csak nem mertem elhozni nehogy összegyűrődjön. 

Meg egy kitűzőből.

A kitűzőt én készítettem, origamis érdeklődésemre való tekintettel.

 Egyen kitűző volt, mind a hármunknak egyforma.

A kitűző elkészítésének leírását megtaláljátok itt, egyéb vallási témájú origamikkal együtt.

A jobb elkülönülés miatt lettek egymás mellé ragasztva a jelképek. Az egészet egy fehér papírra ragasztottam rá, és a papír "csúcsánál" fogva biztosítótűvel rögzítettük a ruháinkon.

Ahhoz képest, hogy korábban egyszer már hajtogattam ilyet nem volt egy egyszerű mutatvány. Főleg a horgonnyal szenvedtem sokat, annál is inkább a felső részével. 

Farsangon volt tombola, és karaoke is. 

Utóbbira elég nehezen szántam rá magam, de azért némi baráti támogatással (nem engedtek meglépni) énekeltem velük én is. Őket nagyon dicsérték, és azért engem is elviseltek :) Legalábbis paradicsommal nem dobáltak meg (mert senki nem hozott magával) :)

Történt még egy csomó pozitív dolog, énekléssel kapcsolatban is, meg amúgy is.

Életemben először ma Balázs áldásban részesültem.

Elég vicces volt, mert amíg Csibére vártam, hogy kijöjjön a sekrestyéből, azon gondolkodtam, hogy menjek-e vagy ne. Mármint áldásért. Mert hogy fogalmam sem volt mit is kéne csinálni, vagy mondani.

Az első sorból rafináltan figyeltem egy darabig, hogy mi a teendő, mielőtt nekibátorodtam volna. 

Nem szándékosan, de ugyanattól kaptam meg az áldást, akinél tavaly életemben először hamvaztam. Vagyis ő hamvazott engem. Szóval valami olyasmi :)

A gyertyáról a kabátomra csöppent a viasz, ami nem is lett volna baj, ha észreveszem, de nem vettem észre csak a boltban, ahova betértem, és valamiért lenéztem, és olyan látvány tárult szemem elé, mintha telibe kapott volna egy galamb. Legalábbis nekem ez jutott eszembe a fehér foltról. Utólag csodálkozom is, hogy barátnőm, akivel összefutottam, nem tette szóvá, mert mindent észre szokott venni.

Szerencsére fogadott ikrecském tavaly nyáron megtanított rá, hogy lehet eltüntetni nadrágból a beleragadt rágót viasz segítségével, és egyidejűleg felvilágosított arról is, hogy a viaszt hogy tüntetjük el.

Ha esetleg rágóba ragadnátok, vagy pedig viasz csöppenne rátok is, a következőt kell tenni.

A rágót be kell dörzsölni viasszal (ez lehet egy darab gyertya, vagy mécses is), rátenni egy papír zsebkendőt, és meleg vasalóval addig vasalgatni, amíg a nem kívánt dolog át nem ragad a zsebkendő felületére.

Azért ha csak viasz van a ruhátokon, nem kell berágózni :) Akkor elég a zsebkendő alatt való vasalás :)