2013. február 7., csütörtök

Énekkar

Mia ma szóvá tette, hogy nem írtam az énekkarról. Kíváncsi lett, hogy félek-e. Mármint róla írni.
Mondtam neki, hogy ő is igazán írhatna. De ő arra kíváncsi, hogy én mit írnék.
Szóval mivel nem félek (kicsi a bors, főleg az őrölt :P ), tőlem olvashatjátok az énekkari beszámolót :)

Tehát az énekkar. A katolikus templomi kórus.

Hogy mi oda hogy keveredtünk be? 

A már korábban mindkettőnk által említett ökumenikus farsangi mulatságon volt karaoke. És mi énekeltünk. Legalábbis Mia és a párja igen, én meg megpróbáltam úgy tenni mint aki tud énekelni. 
Ők ketten tudnak valamit, ugyanis először Mia párját, aztán magát Miát hívták az énekkarba. Mert jó hangjuk van. Tényleg az.
Engem is meghívtak. Szerintem csak azért, mert őket is meghívták, és ne érezzem magam kifelejtve. Főleg mivel több embert is ismerek az énekkarból Csibe révén. Aki ugyan nem énekkari tag, de sok énekkari tag ministráns. Vagy fordítva. 

Tegnap volt az első próba, amin ott voltunk. 
Szerény személyem esetében lehet hogy az utolsó előtti is, amennyiben a jövő héten még beengednek. 
Anno nyolcadikban énekkari tag voltam (mezoszoprán), de csak azért mert az énektanárnőnk bárkit befogadott a kórusba, csak legyenek emberek. Abban az évben került hozzánk, a korábbi énektanár elment gimnáziumba tanítani, és mivel nem igazán tudott fegyelmet tartani, eléggé elkanászodott a társaság. Személy szerint azért szerettem. Nagyon jó fej volt. Csak nem valami határozott.

Elődjénél esélyem sem volt az énekkarba bejutni (nem mintha nála próbálkoztam volna).
Hatodik-hetedik környékén szolmizációs gyakorlatot csináltunk az egyik órán, és válogatta ez embereket, hogy ki melyik oszlopba üljön. 
Nem volt nagy feladat, csak utána kellett énekelni, hogy "szóóóóóóóóóóóóóóóóó". Hát amikor rám került a sor, a fejéhez kapott, majd lemondóan legyintett... 
Utólag vicces, de akkor elég rosszul érintett a dolog. 
Amúgy rendes ember, és amellett szívvel-lélekkel énektanár. Szerintem az egész ének oktatást komolyabban vette, mint a kémiatanárunk. 
A legjobban lemezeket szerettem hallgatni az óráin. Mármint az énektanárnak, és nem a kémiának :)

Szóval ennyit a hangomról.

Per pillanat én (is) kórus tag vagyok Miával és a párjával együtt.
Mellesleg Miával együtt most az altot erősítjük, mivel négyszólamú a kórus. Habár Mia simán kiénekli a szopránt is, de összetartunk :)

Az első kórusmű, amit tanulunk ez:


Na hát mi még nem tartunk itt. De nagyon szép :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése