Hurrá!!!

A technika ördöge az elmúlt három napban eléggé kibabrált velem, de végül felül kerekedtem rajta.

Ennek elsődleges következménye, hogy két nap Java-s szerencsétlenkedés után tegnap este 9 óra magasságában sikerült leadnom a fénykép rendelésemet. (bizonyító erejű, hogy megjött a hivatalos visszajelzés a megrendelés fogadásáról :)
Tegnap ráadásul a leadandó dolgozatom tartalomjegyzéke is össze-vissza állt, teljesen át kellett szerkesztenem. Amikor elérte az egészen elfogadható állapotot, megadtam magam, lementettem mégegyszer az egészet, és elküldtem az illetékesnek. Remélem, nem ezen fog múlni a jegyem :)

Láthatjátok, hogy a saját bloglistám is bővült. Hát igen, gyakrabban kéne ilyet csinálnom, mert elég nehezen találtam meg megint :)
De sebaj :)
A pomogács blog közvetlenül kapcsolódik Szirkáékhoz, ugyanis rajtuk keresztül találtam rájuk. A kezemfogva annak az alapítványnak a blogja, amelyik a lassacskán véget érő képzésünket szervezte. A képzés továbbra sem a szívem csücske, de az alapítvány előtt le a kalappal. 

A mosolyka is iskolához kapcsolódik, ahhoz amit már befejeztem. Mosolyka tananyag volt a képzés során, pontosabban szólva róla is megmutattak egy riportot, és egyből bekerült azok közé, akikre maximálisan felnézek.

Végül pedig egy kis könyv ajánló.

Délután fejeztem be Natalie Scharf: Sophie, Sissi lázadó húga című könyvét. 

Az írónő stílusa nagyon bejön. Egyszerű, de mégis magával ragadó.

Sophie életének fontos részét kísérhetjük nyomon, ugyanis elérte a kort, amikor már illő férjhez mennie, de hercegnőként nem teheti kedve szerint. Megtalálja a szerelmet, de a család érdekei nem engedik, hogy rangján alul menjen férjhez. 

Amikor már úgy érzi minden elveszett, és reménytelen a küzdelem a boldogságáért, akkor minden jóra fordul, de aztán....

Na jó, nem lövöm le a poént :)

Személy szerint tetszett.

Szeretem a történelmi, és történelmi jellegű regényeket. Hogy ez melyik? Passz... Idáig az em tudtam, hogy Sissi-nek volt egy Sophie nevű húga. Sőt magáról Sissi-ről sem tudok valami sokat (igérem, hogy pótolni fogom). 

Szerintem inkább történelmi jellegű a regény, de azért így is érdemes elolvasni.

Ami kevésbé pozitív az a vége, és nem a végső fejlemény miatt, hanem bennem sok a megválaszolatlan kérdés. Lehetett volna még folytatni, de egy ugrással véget vet a cselekménynek a szerzőnő. 

Mindazonáltal csak ajánlani tudom.