Vagyis nekem, ugyanis végre újra a szemüvegesek boldog táborát gyarapítom :) Szóval boldog vagyok, hogy újra látok rendesen :)
Szemüvegem kerete ugyanis két hete eltörött (elég régi volt már :(.... Múlt hétre sikerült időpontot szereznem a szemészetre, el is vánszorogtam oda, de az optikushoz már nem volt elég lelkierőm elkóvályogni... Amúgy sem vagyok egy egyszerű eset, hát még influenzásan mennyit összehisztiztem volna neki :)
Szerencsére az influenza elmúlt, (Mia is a gyógyulás rögös útján lépeget, folyamatosan javulgat szerencsére :), és egy kedves kolléganőm társaságában ma eljutottam az optikushoz is :) Sőt, még a szemüvegem is elkészült, ugyanis pont volt számomra megfelelő lencséje. A keret kiválasztása tovább tartott, mint maga a szemüveg összeszerelése :)
Elég hamar leszűkítettük a választékot három szóba jöhető keretre, de az igazit kiválasztani nehezebb volt valamivel. Azért sikerült, és most minden szép és jó :)
Szóval most akkor mesélek :)
Mia, Mia vőlegénye, és én neveztünk egy egyházmegyei ki mit tud-ra. Amin túl is vagyunk. Legalábbis a selejtezőn, és tovább is jutottunk. Mondjuk igazán csak azért, mert ahhoz képest, hogy első fellépés, meg nem jártunk zene iskolába, magunktól tanultunk zenélni (legalábbis Mia meg én), és rettenetesen izgultunk, egész jók elfogadhatóak voltunk. A többiekhez képest viszont annyira nem voltunk nagy számok, és az önbizalmunk ami elég nagy volt induláskor, az első egy-két fellépő után erőteljesen megcsappant... Most lelkesen próbálunk a döntőre, ami áprilisban lesz :)
Volt egy színházlátogatás, a Kolibriben néztük meg Csibével a Bors nénit. Úgy volt hogy testületileg megyünk csoportban, de a végén ketten maradtunk Csibével, ugyanis a többieket leverte a lábáról a fránya nátha :( Egyébként ezt leszámítva (na meg azt, hogy két beszédes/fészkelődős külföldi rendező közvetlen szomszédságában ülhettem) nagyon jó volt. Csibe élvezte, én meg elnosztalgiáztam rajta egy nagyot. Na meg a színházi büfén is, ugyanis Csibe rögtön bejelentette az igényét egy cukor-karórára :) Hogy milyen régen láttam ilyet!
Lelkesen kötögetem a sálfonalakat. Most épp egy mogyoró barna-kávé barna sál készül első számú pótanyámnak (Mia eredeti anyukájának :) Már készen lenne, de a lyukak mérete, meg a fonal színe miatt nem egyszerű mutatvány. Eredetileg hét szemmel, minden szem között egyet kihagyva kezdtem el, de nem tetszett, mert olyan furán jött ki. Szóval lebontottam. Kihagyás nélkül kezdtem kötni, 15 szemmel (lehet hülye vagyok, de az én logikám szerint ha 7 szemmel kötök, és mindegyik között kihagyok egy-egy szemet (tehát egy soron 13 szemet használok fel), csak minimális különbségnek kellene lennie ahhoz képest, ha egy soron kihagyás nélkül 15 szemet használok fel. Hát nem így van :( Határozottan jobban nézett ki, vastagabb, és melegebb lett tőle, és édesen-bolyhosan-puhább is, mindazonáltal jóval rövidebb is :( Már csak harminc centi maradt hátra a végéből, és épp csak körbe érte a nyakam :( Szóval teljesen lebontottam az egészet, és kezdtem elölről :( Most nyolc szemet kötök, kihagyás nélkül. Határesetes a dolog. Valamivel jobb, mint a hét szemes, kihagyott, de nem olyan bolyhos és puha, mint a 15 szemes. Persze már nincs több ebből a fajtából, hogy két gombolyagot össze lehetne kötni :(
Van egy csomó tervem, ami nincs hozzá, az sajnos az idő, meg még legalább három pár kéz, de előbb-utóbb utolérem magam :) Viszont tele vagyok lelkesedéssel, és optimizmussal, szóval majd lesz valahogy :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése