Vajon...?

Vajon miért kellett négy hónap ahhoz, hogy elkészüljön a terítő?

Azonkívül, hogy a kezdeti lelkesedés után, ahogy nőtt a méret, és tovább tartott körönként a munka valahogy megcsappant a lelkesedés, és ide-oda lett pakolászva.... (na jó, hímzett terítőm készült már közel két évig, pont a pakolászás miatt...

Valahogy a fonal színe sem volt az igazi (így utólag belegondolva fogalmam sincs, hogy miért épp rózsaszín fonallal leptem meg magam...). Mármint gombolyagban szuper volt, de horgolni valahogy kevésbé volt élvezetes... Vagy csak unalmas volt :) 

De tegnap végre elkészült! (a húsvét lecsengését követően neki estem, hogy most már befejezem! )

Most mondanám, hogy egy jó darabig nem állok neki nagyobb kézi munkának, de.... egyértelműen hazugság lenne, mert már a harmadik elemet horgolom egy nyolc rozettából (+2 köztes  elem, + keret) álló futóból... A köztesek készen vannak, és most végzem az utolsó simításokat az első rozettán, ami alig kisebb, mint a tenyerem... Szóval erről ennyit :)
Ja és persze a nyuszika is horgolós újságot hozott :D

A végeredmény képekben:

Még egy vajon:

Vajon idén lesz-e levendulánk?????

Ugyanis a cserepekben vannak itt-ott elég vékonyka növénykezdemények, sőt olyan is akad, aminek már szára is van... De nem lehet tudni, hogy mi akar lenni?

Apu szerint a virágföldben is lehetnek gaz magok, szóval elvileg lehet:

a) gaz

b) levendula (ami azért szomorú, mert hogy tavaly is volt a ládában a levendula helyén ilyesmi, ami aztán gaznak lett titulálva, és feldobta (stílusosan) a gyökereit (némi-nemű gondozatlanság következtében)

Titkon reménykedem, hogy levendula lesz belőle, és biztos ami biztos, amíg ki nem derül mivolta, addig megfelelő lelkesedéssel ápolgatjuk.

De hogy belőlem sosem lesz mezőgazdasági miniszter az is biztos....

Legnagyobb kertészeti sikerem egy magról nevelt narancs fa (lett volna, ha tesóm pusztán jó szándékból nem gyomlálja ki, hogy ne legyen már gaz a tejfölös poharamban... De hogy mi lett volna jó egy földdel teli tejfölös pohárban...?