Egy kis nosztalgia.
Gondolom még sokan emlékeztek erre. Én ezen nőttem fel. Mármint nem ezen az egy részen, de mindig nagyon vártam a következő részeket.
Akkoriban a Sas kabaré is csak szilveszterkor ment.
Ami abszolút nosztalgia kedvencem:
Ezt követte a humorérzékem fejlődésében az angol humor. Mr. Bean teljes mértékben verhetetlen.
Persze a legszebb öröm a káröröm.
Nem tudom emlékeztek-e rá, de ennek a műsornak egyébként volt egy magyar testvére is. Csíz néven futott ha jól emlékszem. Nem volt hosszú életű. Mondjuk összehasonlítva az amerikaival, érthető is. Nem azért, mert amerikai, ahhoz hogy ezt értsétek, érdemes a Comedy Central-on magyar szinkronnal megnézni egy részt. Nem csak a videók jók, hanem a műsorvezető is igazi egyéniség.
Mára viszont eljutottam odáig, hogy Stand Up Comedy, nem csak hogy nézem/hallgatom, hanem nagyon meg is szerettem.
Két nagyon-nagyon-nagyon kedvenc előadóm van a témában.
Egyéniségek, haláli a szövegük, és nem lehet megunni őket.
Ezt a videót számtalanszor megnéztem már, de még mindig könnyezek a nevetéstől:
Badár Sándor egyébként egészen addig irritált, amíg csak a Szőke kapitányos reklámban láttam. Nem is a személye bosszantott, hanem az, hogy annyira nyomatták a Szőke kapitányt, hogy a hideg rázott hacsak meghallottam, hogy Szőke András, vagy Badár Sándor.
Egészen addig, amíg véletlenül esti tv kapcsolgatás közben a Comedy-re nem tévedtem, ahol éppen Badár Sándor beszélt a japánba tett utazás során átélt kalandjairól. El sem kapcsoltam arról a csatornáról a műsor végéig.
A legfrissebb kedvencem pedig Hadházi Lászlótól:
Szerintem egyiket sem kell különösebben magyarázni, mert mindegyik magáért beszél :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése