Megéri áttekerni?

Figyelem! A bejegyzés spoilert tartalmaz!

Tegnap este kapcsolgattam a csatornák között. Csak úgy mint máskor. Kerestem valami nézhetőt ebben a reklámok, és valóságshow-k uralta médiában, és ráakadtam egy rég nem látott filmre. Na jó, nem olyan régen, hiszen maga a film sem olyan túl régi.  2006-ban készült, a Távkapcs című film, Adam Sandler főszereplésével. 

A film kifejezetten nézhető, humoros.  És mégis elgondolkodtató. Már sokadjára nézem végig,  és mindig elgondolkodom, hogy megéri-e, és én mit tennék a főhős helyében.

A sztori, csak hogy érthető legyek:

Adott egy két gyermekes építész, aki szeretne előléptetést szerezni a cégnél. A munkája alá rendeli a családját, és úgy gondolja, hogy az a fontosabb. Csak azért, hogy az említett családot el tudja tartani, és meg tudja nekik adni, ami kell. De kérdem én, nem éppen az kéne, hogy velük legyen? Szóval egyik este tévét nézne egy veszekedés után, de elromlik a távkapcsolója. Elmegy hát, hogy vegyen egyet. Betér egy üzletbe, és ott kap egy távirányítót.  Egy különleges távirányítót. Ezzel mindent, és mindenkit tud irányítani az életében. Már nem úgy, hogy mondjuk tedd meg ezt, vagy azt, hanem mint egy tévét. Van kép a képben, lehet gyorsítani, pillanat megállítani, áttekerni, és minden ilyesmit. 

Hamar belejön a dolgokba, és tetszik neki a dolog. Az ő életét kísérhetjük nyomon. 

Ti mit tennétek? Mi tekernétek át? A munkát, vagy épp a családi dolgokat? Hát ő az utóbbit választotta. Szeretett volna társ lenni, szóval áttekert minden családi eseményt. Még a házastársi kötelezettségeit is felgyorsította, hogy vissza térhessen a munkához. 

Én biztos vagyok benne, hogy nem ezt tenném. Nekem fontosabb lenne a család. Azt hiszem. De ki tudja, hogy ha oda kerülök, hát mit választanék. Néha tényleg egyszerűbb lenne egy egy veszekedést, perlekedést áttekerni. Egészen a kibékülésig. Vagy a betegségeket. 

Hősünk is ezt teszi. Ő inkább dolgozik. Majd fogja, és átteker egy egész évet. Na jó, nem szándékosan. Nem gondolja, hogy hát annyi idő kell a kinevezéséig. Azonban akkorra már minden megváltozott. A feleségével megromlott a viszonya, mivel mintha ott sem volna. No meg a házas életük sem az igazi.

"Hála" a beépített memóriának a távkapcsoló megjegyzi, hogy miket szeretne tekerni, és már nem tud kilépni belőle. Hipp hopp szaladnak el az évek. Amíg a munkában egyre sikeresebb, addig a családi életben egyre inkább a padlóra kerül. Mivel először is a családját hanyagolta el.

Ahogy telik az idő, az évek, rájön, hogy tévedett. Az olyannyira szeretett családja már más családja. A felesége elvált, újra házasodott, a fia, a lánya felnőtt. Lemaradt minden olyan eseményről, ami fontos volt neki. Sokadik ugrás után már ott tartunk, hogy sem a kedvenc kutyája nem él, sem az édesapja. Visszaugrik oda, amikor utoljára látta, és rájön, hogy milyen bunkó volt vele. Csak a munka, csak a munka. És mi maradt? Széthullott az élete. Mindene oda. A gyermekei mást hívnak apának. Azonban ő a cég elnöke.. Megéri? Szerintem nem...

Végül a fia esküvőjén összeesik. Szívroham. Kórházban tér magához, ahol megtudja, hogy a fia ugyanolyan lett mint ő. Nem megy nászútra. Lemondta.. Az üzlet fontosabb, mint a család. 

A mikor a fiút kitessékelik a kórteremből, az apja felkel az ágyból annak ellenére, hogy ha kisétál a kórházból, meghal. De nem érdekli. Figyelmeztetni akarja a fiát. Fut, épp elcsípi. Összeesik a zuhogó esőbe, a fia odarohan, és az egész volt családja ott van. Megígérteti a fiával, hogy elmennek a nászútra. Elmondja, hogy mennyire sajnálja, hogy nem őket választotta. Őszintén megvallom, én itt mindig sírok. Nagyon megható jelenet.. Majd csöndesen meghal. 

Vagyis azt hinné az ember. De nem! Az áruházban ébred, és nagyon boldog, hogy újra kezdheti. Hazamegy, és a családját választja. Inkább velük van, és nem a munkát hajszolja. A távirányítót megkapja ajándékba ismét, de ő úgy dönt, nincs rá szükség. Inkább végig él minden pillanatot. Szerintem ez az igazi élet. Igenis éljük meg mindent. Minden jót, és rosszat. Ettől leszünk olyanok, amilyenek. Ez formál minket, és ettől vagyunk azok, akik vagyunk. 

Sok rossz dolog ért az életben, de én nem másítanék meg semmit, mert ettől vagyok én, én. Ráadásul a sok rossz dolgot milliónyi jó dolog váltja ki. Ebből az egyik, Ayumival való találkozásom, és a kapcsolatunk testvéri szintre emelkedése. Számomra ez felbecsülhetetlen pillanat, és nem adnám oda semmiért. Sem pénzért, sem hírnévért, sem semmi egyébért. Számomra ez egy olyan biztos pont, ami átsegít az életen.

Nem ragozom tovább, mindenki gondolja át, hogy ő mit tenne. Vagy éppen most mit tesz?Végezetül egy zene, ami nagyon hasonló dolgot dolgoz fel, és szerintem minden szava igaz. Imádom....

Mia