Barátság...

Azért írok most, mert elgondolkodtam valamin. Meddig tartanak a barátságok? Azok, amit örök érvényűnek tekintünk, meddig terjed ki? Valóban létezik olyan, hogy örök barátság?

Nem régiben láttam pár fényképet az egykori legjobb barátnőm diploma osztójáról, akivel akkor meg voltunk arról győződve, hogy örökké barátok leszünk, mi mindig mindent együtt fogunk csinálni. Most hol tartunk? Ott, hogy jó ha szülinapon, vagy névnapon fél szót írunk egymásnak. Abban a korban, amikor pusztán pár perc, és az ember a világ másik felén lévő emberrel is tud beszélgetni. De nem. Annyi időt sem szánunk egymásra, hogy fél percre a gép elé üljünk. 

Persze, az élet változik, mi is változunk, de hát akkor is. Miért kell mindent eldobni ami jó volt? Félre ne értsetek, nem bánom. Egyáltalán nem. Na jó, egy picit. De én jobbat kaptam. És ezt őszintén mondom. Többet kaptam, mint az a barátság bármikor is volt. Egy testvért, igen, itt Ayumiról beszélek. Bár megvallom, a P.-vel való barátságunk megszakadása miatt néha félek, hogy Ayumival én fogom elrontani, és ez a testvéri viszony elhalványul. Ő mindig mondja, ahogy szerintem most is fogja, ha olvassa amit írok, hogy hát nem, ez nem történhet meg, és nem fogja hagyni. 

A barátságok tényleg elmúlnak? Ahogy végig gondolom az életem menetét, nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és tettük le a nagy esküt, hogy hát mi nem, nem fogunk eltűnni egymás szeme elől, és nem, nem fogjuk hagyni, hogy ne legyünk barátok... De mi lett ezekkel az emberekkel? Egy egy lájk facebookon, ünnepekkor esetleg egy egy e-mail, vagy üzenet. Ennyi lett a hajdan oly nagyszerű barátságokból.

Az ember változik. Mint említettem. De annyira megváltozunk, hogy azok, akik egykor mindent tudtak rólunk, minden balhénkban velünk voltak, és akár ők kevertek bajba már nem tudnak velünk lenni? Vagy pusztán csak rohanunk, és nem állunk meg azért, hogy egy egy kapcsolatot ápoljunk. Keresünk inkább egy újabbat, ami hogy is mondjam, közelebb van hozzánk.

Igen, nézzük ezt az oldalát is. A földrajz..

Még általános alsóban M. volt a legjobb barátnőm. Hm. Talán akkoriban az egyetlen igaz, vagy mondhatni tényleg az egyetlen barátnőm. Elköltöztek.. Majd mi is.... Aztán eltűntünk évekre egymás szeme elől. Már akkor, amikor ő elköltözött, megszakadt a kapcsolat. Próbáltam keresni az évek során, pláne, mikor már internet is volt a közelemben, de nem sikerült. Még végül, majdnem 20 év után ismételten megtaláltuk egymást. Csoda. Ő bukkant rám. Be lehet azonban pótolni ennyi időt? Sajnos nem hiszem. Eleinte még váltottunk pár e-mailt, de nagyon távol kerültünk egymástól. Mostanában tényleg nagyon ritkán váltunk levelet. De a lényeg, hogy tudom, hogy mi van vele. 

És itt jön a földrajz. Sajnos, hogy ha nem laktok viszonylag közel egymáshoz, akkor a barátság is kicsit megsínyli. Gondold el, hogy kell egy órát utaznod, hogy találkozz vele. És mire odaérsz, lassan jönni is kell vissza, mert ugye, munka, család, ilyesmi. Nem egyszerű.  Egy idő után a hozzád közelebb lakókkal fogsz jobban barátkozni. Pusztán idő, és energia takarékosság céljából. Vagy például a kollégákkal, mert legalább találkoztok munkaidőben, és nem kell mérföldeket hullafáradtan caplatnod, hogy egy másik városban lévő baráttal találkozz.

A legtöbb nagy barátság az általános, vagy a gimnázium, illetve a főiskola végén, vagy utolsó évében szűnik meg. No nem azért, mert szeretnétek mindent kidobni, pusztán csak máshova kerültök, más lesz az érdeklődési körötök. 

A fentebb említett M.-el való beszélgetésünkből rájöttem én is, hogy az évek során mennyit változtunk. Az a régi kötelék, ami annyira egyformává tett minket eltűnt, és most már nem tudnánk akár egy pár órát sem végig beszélgetni, pedig régen akár egész éjszakákat végigdumáltunk. Sajnos elmúlt.

Vannak a jó befejezések, amikor mint fentebb említettem P.-vel is néha váltotok azért üzit, kb évente egyet, de akkor is. És van a másik. Ez A.-van esett meg, az unokahúgommal. A legeslegjobb barátnője (igen, tudom, hogy ez így nyelvtanilag nem helyes, de akkor is az) fordult a leginkább ellene. A konfliktus okát nem ismerem, de ha jók a sejtéseim, akkor egy szerelem áll a háttérben. Mindent, amit csak tudott A.-ról, azt most ellene fordította.  A háta mögött kibeszéli, és mindennek elmondja. Hazug barátnak tartja. Pedig, mint A. barátaitól kiderült, nem is A. volt a ludas a dologban. Talán egyszerűbb haragudni, és mindent arra "kenni" akit a legjobban szerettünk, mint hogy belássuk a hibánkat, hogy bocs, én tévedtem, nem akarom a barátságunkat elszalasztani. 

Nehéz dolog a barátság. Megismerkedni könnyű, de megtartani évek keresztül, na az ami a világ egyik legnehezebb dolga. Küzdeni kell érte, és néha legyőzni önmagad, és beismerni, hogy hülye voltál, de fontos ez neked. Ha megteszed, valami mássá alakul át, mint a miénk Ayumival, és remélem nem bánja, hogy ezeket leírom, de tény, hogy mi is barátokként indultunk, majd voltak csatáink, volt úgy, hogy fél évet haragban voltunk, de  mikor kellett ott álltunk egymás mellett. Ez hozott minket közelebb, és lettünk igazi testvérekké. 

Zárásként még valami. Néha elgondolkodom azon, hogy mi lett volna ha nem szűnnek meg azok a barátságok. Ha másként álltunk volna hozzá. Talán más emberek lennénk most? Lehet, hogy ennek kellett történnie, és más utakra kell mennünk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunk? Hogy más embereknek kell mellettünk állnia, és lennie a legjobb barátainknak, hogy elérjük azt, amit igazán akartunk? 

Mia