Akik esetleg olvasták a korábbi bejegyzéseket, azok emlékezhetnek arra, hogy egyetlen új évi fogadalmam volt, miszerint idén, ha törik, ha szakad, de befejezek egy közel két éve hímzés alatt álló terítőt. Már csak azért is, mert nincs szívem kidobni, de tovább kerülgetni sem.
Örömmel jelentem, hogy sikerült befejeznem.
A hímzés már egy ideje kész volt, de ma jutottam el odáig, hogy körbe vágtam a szélét.
A végeredmény ez lett:
A kezdeti lelkesedésem óriási volt, a fehér részek hamar készen voltak, még a lyukak is, amiket egyesével, kézzel varrtam ki. Ez volt az első lyukvarrásom, szóval nem éppen egyenletesek, de nézzétek el nekem.
Már egy mosáson túl van, de így is pont úgy néz ki, mint egy mostoha sorsú szegény terítő, amelyik két évig egyik táskából, a másik táskába vándorolt, és megjárta a hadak útját. Még nem tudom, hogy fogom a maradandó foltokat eltávolítani belőle. De ha valakinek van ötlete, azt szívesen venném...
Kicsit közelebbről is lefényképeztem a két motívumot, amelyek tükröződnek a két szélén és középen.
Ez a csokor a két szélén van:
Nagynéném szerint a kék virágokat igazából pirosan kellett volna hímezni, mert hogy úgy szebb lenne, de nekem valahogy ez a szép égszínkék kívánkozott oda. Nem is tudnám pirosban elképzelni. Főleg, mivel nekem olyan búzavirágosan néz ki ez a fajta virág.
A közepén lévő egy szál napraforgók pedig ezek:
A foltokat leszámítva azért nem lett csúnya. Sőt egészen barátságos. Legalábbis szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése