Takarón fényképezve

Mármint a mű.

Ugyanis nem volt kedvem jobb hátteret keresni neki. 

Nem is olyan sima a kép, de azért látszik, hogy egész jól haladok :)
Jobban álltam volna, ha nem vették volna el az időt azok a horgolt angyalok, de sebaj... Egyszer elkészül :)
Ahol a tű van, ott épp bontok :S Elszámoltam egy fránya sort...

Van két kocka (lentről a 8 sor, jobbról a 3-4 kockák) ahol valamivel sötétebb a hímzés. Az nem a fonal hibája, hanem az enyém...

A terv az volt, hogy megrajzolom tollal a kockákat, amiket aztán csak át kell varrni, és jobban haladok, mint hogy soronként kell mindent mindig háromszor újraszámolni, hogy ne kelljen bontani... Hát nem jött be...

Pedig a világító toronynál ugyanezt az elvet alkalmaztam, igaz ott teljesen elfedték a fonalak a tintát, mivel ki lett töltve az egész kép.

Szóval most itt tartok:

Úgy gondoltam, hogy előbb megcsinálom a kosarat, és a leveleket, az egészet ebből az óarany fonalból, aztán meg elkészítem a rózsákat.
Közben készül más is, de az egyelőre még nem publikus, mivel meglepi lesz :) (aki kapja meg lesz lepve, hogy elkészült :)

Tervbe van véve ennek a párja is sárga rózsákkal, fekete alapon, de annyi mindent kellene egyszerre csinálni, hogy nem megy... :(  

Sajnos még messze vagyok a nyugdíjtól, és nem nagyon tolonganak értem a milliárdosok, hogy feleségül vegyenek, de sebaj :) Ha lassan is, de azért biztosan haladok a vágyott cél felé :)

Egyébként ma voltam bent a kedvenc papír-írószer boltomban, és sikerült vennem levél papírt, amire jó ideje vadászom. Sajnos ritkán vannak új fajták, sőt sokszor nem is lehet kapni.

Az eladóval megbeszéltük, hogy ez azért lehet, mert manapság mindenki e-mailt ír inkább, minthogy postán levelezne.

Valóban ez a helyzet, de figyelembe véve a postai árakat, valahogy nem is csodálom.

Pedig nagyon nagy dolog a levelezés :) Én sokáig szenvedélyes levelező voltam, főleg nyáron írtunk egymásnak a barátnőimmel :) Alig vártam a postást :)

Nagy élmény volt számomra az első saját levelem feladása, amit én írtam másnak, és még annyira bennem van, hogy nem csak azt tudom hol adtam fel, kinek adtam fel (illetve kiknek, mert egyszerre kettőt is küldtem), hanem még azt is tudom, hogy akkor kemény 24 forint volt a postaköltség.   

A mai napig is levelezem pár emberrel, és nem azért mert nincs e-mail címük, hanem mert igenis megvan a maga szépsége a postai levelezésnek is.  Még akkor is ha drágább, mint egy e-mail :) 

Boldog karácsonyt! :)

Ezúton szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni!
Az ünnep alkalmából egy kis karácsonyi zene: 

Ez a jelenlegi kedvenc karácsonyi zeném. De karácsonytól függetlenül is nagyon szeretem a Celtic Woman-t:

Ez csak mert szép (de a mese maga is):

Egy kis Lindsey Stirling: 

Egy kis cukiság:

 

És a kedvenc magyar karácsonyi énekek:

Ezt tegnap énekeltük a gyertyagyújtás után közösen, meg ma faállítás közben unokahúgommal is. Persze nem ilyen szépen :)

                                      

Ezt is szeretem:

Ez pedig nagyon szép:

Persze lehetne még sorolni, mert sok nagyon-nagyon szép karácsonyi zene van, de én most ezeket szeretném nektek megmutatni karácsony alkalmából. 
Szóval ismételten boldog karácsonyt kívánok!

Gyertyák és hópehely

Nem tudom merre milyen idő volt, de ma nálunk elég tisztességesen esett a hó. Sajnos az este folyamára átváltott ónos esőre :( 

A közös gyertyagyújtás ideje alatt becsületesen áztunk-fáztunk. Utána viszont már társaságban melegedtünk tea, és forralt bor társaságában :)
Sajnos az időjárásra való tekintettel az érdeklődés alaposan megcsappant a korábbi gyertyagyújtásokhoz képest, de azért nekem hiányozni fog a jövő héten ez a kis vasárnapi program :)
Most már itthon is ég a négy gyertya a koszorún. 

Unokahúgom épp beszédet tart felette :) Szörnyen aranyos :) Főleg mivel a beszédbe belecsempészett egy kis karácsonyi éneklést is :) 

Tegnap este horgolás tematikában stílusosan hópehely leírást keresgéltem magamnak. Sajnos a rajzos mintákról nem tudom leolvasni, hogy miről van szó...

Az egyik oldalon több mintát is találtam leírással. A végeredményt inkább meg sem mutatom. Képen nagyon jól néz ki, de az enyém sajnos köszönő viszonyban sincs vele.

A legnagyobbat próbáltam elkészíteni.

Utána viszont ezt találtam.

Szerelem volt első látásra. Habár erősen kételkedtem benne a leírást olvasva, hogy én ezt valaha meg fogom tudni csinálni, de azért elkezdtem. Mert ugye a puding próbája az evés.

Már három teljesen készen van, és hamarosan elkészül a negyedik is :)

Vasalva és keményítve nincsenek, és szerintem idén már nem is lesznek, így kerülnek majd fel a fára. Remélem, jövőre más fajták is fognak készülni :)
Főleg ha addig valaki megtanít mintát olvasni rajzról :) Légysziiiiiii :)

Elkészült :)

Igen, a tegnap említett projekt elkészült végre :)

A nagy részét a vonaton hazafelé horgoltam meg. 

Az ihlet melcsillától származik.

A rózsa elkészítését hordosv blogján láthatjátok.

A levélhez nincs leírás. Többé-kevésbé saját termék.
Megnéztem ugyan több oldalon, hogy hogyan lehet készíteni levelet, de valahogy sehogy sem volt az igazi.

Tíz láncszemből készítettem láncszemsort. Volt egy plusz szem, mint forduló szem. Erre jött rá egy félpálca, két egyráhajtásos pálca, négy két ráhajtásos pálca, két egy ráhajtásos pálca, és egy félpálca. A másik oldalon ugyanúgy. 

Maga a szütyő negyvennyolc szemes körhorgolás. 16 sor egy ráhajtásos pálcákból, plusz a végén az íves rész. A 13 sor horgolása során beillesztettem a láncszemekből álló összehúzó madzagot. 

A képek sajnos még mindig nem tökéletesek :( 

Az eredmény élőben szebb, mint képen. Legalábbis nekem jobban tetszik. Habár én tutira elfogult vagyok :)

Egyébként személyre szabottan a képen látható rózsafüzér tárolására készült, hogy ne kallódjon csak úgy ide-oda. :)

A dolognak egyébként valószínűleg lesz még folytatása, mert még van tökéletesíteni való a dolgon, de azért prototípusként igencsak elégedett vagyok vele :)

Nektek hogy tetszik?

u. i.: Halkan megsúgom, hogy azért egy angyalka még ma is készült :)

Újra itthon :)

Na, megint itt vagyok :)

Jelképesen egy hétre leléptem a térképről.

Fizikálisan ez annyit jelent, hogy utaztam kicsit több mint száz kilométert, a családom másik feléhez, hogy velük is legyek egy kicsit :)

Hogy mit csináltam ez idő alatt?

Elsősorban tesóztam :) Felfedeztük, hogy van két egész érdekes állatfaj, a sziapingvin és a sziarózsa. Utóbbi azért nem növény, mert mozog. Mindkettő fürdetés időben jelentkezik a fürdőszoba területén belül, ahol napközben hagyományos, éllettelen(nek látszó) fürdető szivacsnak álcázzák magukat. De ha eljön az este, akkor erőteljes csiki aktivitást mutatnak, fürdetés közben, ami nagy nevetésekkel, és fröcskölésekkel jár :) 

Hogy ezen kívül még mit csináltam?
Hát bizonyító erejű fénykép nem készült, de non-stop angyalt horgoltam. 7 darabot. 5 ment a családi fenyőfára (1angyal/fő :), egy a húgom tanító nénijének, egy pedig a húgom kis barátnőjének. Öcsi óvónénije anyai segítséggel készült ajándékot kapott öcsitől :) Fénykép sajnos azokról sincs.
Na, majd legközelebb :)

Ezen felül hajtogattunk dobozokat, öntöttünk gipszet, amit nagyon ügyesen kifestettek, és megtanultam kínáló tálat is hajtogatni. Utóbbiakról lesz fénykép, ha lesz energiám újra előállítani őket itthon :)

Annak örömére, hogy mégsem jött még el a világvége:

Hazafelé hallottam két bácsi beszélgetését. Az egyik megkérdezte a másiktól, hogy érdemes-e még nyúlpörköltet enni, mert hogy mindjárt itt a világvége. A másik mondta neki, hogy nyugodtan, mert délután és este között fog eljönni, szóval még belefér :) Persze csak viccelődtek, de olyan aranyosak voltak :)

A másik pedig egy régi barátnőm, akivel együtt jöttem haza a vonattal. Ebédszünetben arra gondolt, hogy ha most eljönne a világ vége, akkor az ő "utolsó vacsorája" krumplifőzelék lenne, csibe fasírttal, és ez annyira szörnyű, pláne, hogy még nem is az anyukája főzte :)

Őszintén szólva engem nem nagyon hozott lázba ez a világvége dolog. 

(Mindazonáltal ha dél magasságában ért volna utol a vég, akkor az utolsó "vacsim" Mama által főzött paprikás krumpli lett volna, ha meg most jön el, akkor fincsi Apu féle bablevest ettem :) Mind a kettő tökéletes utolsó vacsora, mert nagyobb szeretettel készültek, mint akármelyik libamáj :)

Nektek mi lett volna az utolsó vacsora, ha ma kihal az emberiség?

A hazafelé úton annyira belelkesedtem a horgolásba (na nem angyal, még véletlenül sem :), hogy az alapja majdnem készen van a korábban már említett horgolós projektnek. Szóval nemsokára láthatjátok.

Egyébként ha még nem vettétek észre, mielőtt leléptem volna a térképről, a blogba mint társszerző meghívásra került az én fogadott ikrecském. Illetve fogalmam sincs, hogy lehet-e már látni, hogy a meghívást elfogadta. De elfogadta. 

Szóval az ő írásait is fogjátok tudni olvasni itt :)
Addig persze lesz némileg szerkesztve a blog profilja is :)

Nem értem....

Egész egyszerűen nem értem a világot.

Talán tényleg ideje lenne, hogy eljöjjön a vég.

Épp most olvastam egy cikket arról, hogy egy amerikai általános iskolában vérfürdő volt. KISGYEREKEK az áldozatok. Mert egy apának elszállt az agya...

Nem tudom felfogni, hogy mi késztethet bárkit is arra, hogy öljön, pláne ártatlan, védtelen kis gyerekeket....

És egyre több ilyen van :(

Nem csak Amerikában, hanem itthon is.

Családi anekdotáink egyike (nincs róla konkrét emlékem), hogy egyszer a közeli településről, a buszmegállóból akartak hazahozni az osztálytársnőm szülei (vele együtt), hogy ne kelljen a buszra várnom. A családot egészen kis korom óta ismerem. A lányukkal együtt ballagtunk óvodából is. De nem jöttem el velük. Mert azt mondták a szüleim, hogy idegenek autójába ne szálljak be sose. Ennyi elég is volt. Bár nem voltak idegenek, de nem jöttem velük haza.

Akkoriban pedig nem volt annyi gyermekrablás, gyilkolás, vagy lehet, hogy csak nem tudtunk róla. Nem tudom.

De kevesebb félni való volt, az biztos. 

Nemrég, egy kisfiú meggyilkolása után elbeszélgettem az unokahúgommal.  Most kezdte az iskolát, szeptemberben.

Valahogy már kevésnek tűnik az idegenek autójába ne szállj be dolog.

Egy hét évesnek nem sok esélye van egy felnőttel szemben. De még egy nála erősebb gyerekkel szemben sem. Sajnos vannak elég agresszív gyerekek az iskolában is.

Az alapszabályok, hogy idegennel nem mehet sehova, még akkor sem, ha azt állítja, hogy mi küldtük érte (vonatkozik ez ismerősökre is, amennyiben előre nem lett vele, és a tanárokkal is megbeszélve). Kocsihoz három méternél közelebb nem mehet, és egyébként se egy hét évestől kérdezgesse senki, hogy mit merre talál. Szerintem.

Nincs hazakísérés, segítés a cipekedésben, mert jobb félni mint megijedni. Mert vannak rossz emberek.

Nem fogadhat el semmit idegenektől.

Ha valaki megpróbálja elkapni és magával vinni, akkor rúgjon, harapjon, karmoljon, visítson. Ártatlan naív kis tündérem kérdése ezzel kapcsolatban: -"De nem fognak megbüntetni? Mert hogy ezt nem szabad..."

Nem volt bűntudatom, amikor megnyugtattam, hogy nem lesz megbüntetve, sőt inkább megdicsérve lesz, és megjutalmazva. Mert megvédte magát. Mert meg kell, hogy védje magát. Mert nem lehet mindig mellette valaki.

Pláne az iskolában nem. Lehet, hogy nincs igazam, de én ott is arra bátorítom, hogy igenis és védje meg magát. 

Szerencsére kialakult egy kis barátnői társaság, és ösztönösen együtt mennek játszani ki az udvarra, a nagyobbak közé, és ha gond van, szaladnak a tanárokhoz is. Meg azért nem is nagyon hagyják magukat. 

Megegyeztünk, hogy verekedést nem kezdeményezhet (mert akkor jogos lenne, ha megvernék, és nem dicsérném meg érte), de ha ok nélkül harciaskodnak vele, és bántani akarják, akkor nyugodtan üssön vissza. Akinek meg nem tetszik, az hozzám fordulhat panasszal.

Szomorú, hogy arra kell tanítani őket, hogy ne bízzanak senkiben, pláne idegenekbe ne. Mert nem lehet tudni.

De hogy lehet megtanítani, hogy ne bízz anyádban, apádban, azokban akit szeretsz, akik gondoskodnak rólad, mert nem lehet tudni?

Mert lehet, hogy azzal akarnak majd egymásnak fájdalmat okozni, hogy elveszik az életedet, hogy a másiknak se legyél?

Hogy az fog bántani, akiről a legkevésbé sem gondolnád?

Hány gyerek fog még meghalni ártatlanul? Csak mert a felnőttek azt hiszik, hogy ezzel bosszút állhatnak minden sérelmükért? 

Nincsenek szavak, amelyekkel enyhíteni lehetne egy ekkora fájdalmat...

Igazoltan távol

Nem tűntem el, pusztán igazoltan voltam távol :)

De tényleg.

Kicsit összecsaptak a fejem fölött a hullámok, és minek után hétfőn rádöbbentem, hogy csütörtökön lesz a Luca napi vásár az iskolában, kicsit bele kellett húznom. Szerencsére már pár eladásra szánt dolog kész volt. Pontosabban kész volt 6 db. horgolt angyal (két fajta), 5 gyöngyhorgolt karkötő (na jó, háromra tegnap este (khm. éjjel) varázsoltam kapcsokat), és többé-kevésbé készen volt két virágos hajcsat.

Körülbelül fél 12 magasságában sikerült befejeznem mindent.

De annyira nem gáz, az óvodai ballagásra szánt búcsú ajándékok (óvónéniknek dadusoknak) végleges formában indulás előtt fél órával lett kész. Legalábbis akkor sikerült becsomagolni az utolsót. Fogadott ikrecském teljes lelki és fizikai támogatása, és segítsége mellett :) Ha ő nem lelkesít, akkor valószínűleg az életben nem lettem volna kész....

Szerencsére a települési oviba kellett csak odaérni :)

Szóval távollétem igazolására:

Horgolt angyal 1. innen.

A mintáját még tavaly kaptam, de nem tudok horgolni. Illetve akkor még nem tudtam. Nem mintha most tudnék, de azért a sokadik angyal után már kezdek belelendülni.

Igazából nyáron tanultam meg a tanfolyamon az egyik csoporttársamtól az angyalka elkészítését.

Macerás olyan szempontból, hogy a fejet, meg a szárnya részt külön-külön kell elkészíteni, és a szárnya részből kell kialakítani a szoknyát. De ami a legmacerásabb számomra legalábbis az a feje, mivel elég pici. 

Horgolt angyal 2. innen.

Ez még az elsők között készült.

Szeretem, mert folytonosan készül, körbe-körbe-körbe-körbe, a feje búbjától, a szoknyája aljáig. A feje nagyobb, mint az elsőnek, és így könnyebb elkészíteni is. De a szoknyája is jobban tetszik. 

Egyébként biztos tűvel jelölöm, hogy honnan indultam a körök elején (legalábbis a fejénél szükségem van rá), különben elveszítem a fonalat.

Gyöngyhorgolt karkötők:

A legegyszerűbb a piros-fehér, és a zöld-arany. Személy szerint kedvencem a fehér alapon virág-füzéres középen, és a fehér alapon piros szíves. Utóbbi és a zöld arany, kapocs nélkül, a két végét összevarrva készült, mivel nekem tetszenek a henger alakú karkötők (nyakláncban már nem) és ki szerettem volna próbálni, hogy milyen horgolva. Hát az összeillesztés nem az igazi. Össze sem lehet hasonlítani a peyote technikával készült hengeres karkötőkkel. Nem lehet (vagy legalábbis én nem tudom) úgy összeilleszteni, hogy szép legyen :( Viszont ha a felfűzés idejét leszámítjuk, sokkal haladósabb, és vonaton, buszon stb. is lehet dolgozni vele. Hogy ne legyen olyan csúnya, készítettem rá peyote-al egy-egy hengert, amit rögzítettem pár öltéssel, hogy ne mozduljon el, és teljesen fedje az összeillesztést.

A szívecskés közelebbről:

Sajnos pont nem látszik, hogy valódi szív minták vannak a fehér alapon és nem fél szívek.

A minták egyébként sajátok. Mármint a szíves, a virág füzéres, és a rombuszos (5 szemes) saját kezűleg lett készítve (tervezve) ezzel a cuki kis programmal. 

Egyébként a gyöngy horgolás alapjait megtanulhatjátok itt. 

Nekem szerencsém volt, ugyanis az időközben nyugdíjba ment főnöknőm tanított meg rá személyesen, ő pedig egy tanfolyamon sajátította el.

Ezek pedig a virágos csatok. Fehér-pirosban már láthattátok nálam.

Továbbra is tetszenek azok a kis csüngők. A szín összeállítás nem a legjobb. De a gyöngyöket úgy kaptam (arany, és vajszín), középre valóm meg csak ez a csiszolt piros volt.

Sajnos sem időm, sem lehetőségem nem volt előzetes piackutatást végezni, ami nagyban befolyásolta a keresletet az általam készített termékekre. Erősen befolyásoló tényező volt még a versenytársak mennyisége (az általános iskola teljes alsó tagozata, ugyanis a bevétel az osztálypénzbe ment :). A felső tagozat másik épületben van, így az nem befolyásolta az eladást. 

Az árakat a tanárok határozták meg, ugyanis nem tudtam ott lenni. Az angyalok 500,-/db áron mentek, a virágok 400,-/db, a karkötők szintén 400,-/db. Állítólag gyöngyös termékeknek ez volt az átlag ára.

Így sem panaszkodhatok, mert három angyal, egy karkötő, és a két virág kivételével minden elkelt. A többit is otthagytuk az iskolában, majd a következő vásáron is jók lesznek :)

Amúgy ha nem jöttetek volna még rá, befejeztem az üzleti ismeretek tanulmányaimat :)

Különben tényleg nem szólok egy rossz szót sem, mert az osztály termékei iránt így is volt kereslet. Igaz családi kiskorú (anyám asszisztálása mellett, aki el tudott menni segíteni, és vitte az általa horgolt könyvjelzőket, amikről persze nem készült kép :( Szóval az ajándékokat amiket haza szántak a konkurenciánál szerezték be. Így kaptam egy édi maci-egér hibridet, ami tök cuki (az általános iskola alsó tagozatos tanító nénimtől vette meg nekem, és ugyanott vett ajándékot fogadott ikrem/keresztanyjának 2in1), meg egy kagyló medálos nyakláncot. Sodronyra vannak fűzve kék gyöngyök, a közepére pedig vékony drót segítségével fel lett kötözve egy átfúrt kagyló.

Annyit alakítottam rajta, hogy a kagylón átnyomtam egy ékszer karikát, hogy nehogy leessen, mert a drót tényleg nagyon vékony. 

Holnap meg majd veszek tengerkék szalagot, amivel majd meg tudom kötni, ugyanis idegesít, hogy nincs rajta kapocs, és egyébként is szeretem a masnikat, meg a szalagokat :)

Még vár rám pár horgolni való angyalka, szigorúan a második fajtából (6 db holnap fog gazdára találni :).

Az angyalokkal való kapcsolatom a továbbiakban két esélyes.

a) vagy minden héten horgolok legalább két angyalt, hogy a következő karácsonyi szezonban ne kelljen vele foglalkozni

b) jövő karácsonyig fel függesztem az angyalkás tevékenységeimet, és akkor az utolsó pillanatban fogok éjjel-nappal angyalkát horgolni. 

Egy horgolt tárgy elkészítése egyébként már tervben van, a második angyalka szoknya része által inspirálva, de bővebben majd akkor, ha meg is valósult :)

A nap legjobb híre, hogy Kiskorúval az adventi koszorúnkkal neveztünk egy játékra HáziManónál, és bekerültünk a három nyertes közé. A nyeremény egy szörnyen aranyos nyaklánc. Hatból lehetett kiválasztani. Hát nem volt egyszerű meghozni a döntést :) Mihelyt megérkezik, meg fogom veletek osztani :)

Karácsony várás

Ég az első gyertya a tegnap elkészült adventi koszorún.
Persze nem csak nálunk.

Ma meggyújtották a templomban is, sőt, a falu közepén felállított hatalmas nagy adventi koszorún is. Az érdeklődés utóbbi iránt a vártnál sajnos jóval alacsonyabb, pedig már egy hete hirdetik minden fórumon. Tavaly valahogy többen voltunk. Jövőre talány ennyien sem leszünk :( Pedig olyan jó ötletnek bizonyult. Főleg mivel az emberek (elméletileg) nem rohannak el, lehet teázni, közösen enni, beszélgetni, hallgatni a szép zenéket, nézni a gyerekeket ahogy játszadoznak... Megcsodálni a Betlehemet, vagy a fenyőfát.... 

Úgy tűnik, még sincs erre igény.

Pedig én még emlékszem rá, hogy megboldogult lány koromban milyen társasági élet volt itt a faluban. Igaz ahhoz olyan szervező készséggel megáldott emberek kellettek (és voltak), amilyeneket nem könnyű találni. De a remény sosem hal meg... 

Kis izgalom jövő hétre megelőlegezve, hogy a templomban a második gyertyát a ministránsok fogják meggyújtani, és korábban kell menni, hogy tudjanak próbálni. Hogy mit, az annyira titkos, hogy még az érintett családi ministráns sem tudja :) De feltétlenül ott kell lenni, és ugye nem felejted el, mert akkor nem tudunk próbálni! :) Kíváncsi leszek, hogy mennyire lesz lelkes, amikor korábban fogom kicsalogatni a pihe-puha meleg ágyikójából :)

Ma elvittem egy Mikulás rendezvényre is. Pontosabban bábszínház volt, Mikulással egybe kötve. A műsor végén a Mikulás osztotta szét az ajándékokat a kicsiknek (már akiknek a nevére lett leadva csomag).

Sajnos apu már célzott rá neki tegnap, hogy ma jön majd a Mikulás, sőt arra is célzott, hogy KM. is ott lesz, szóval a meglepetés nem volt annyira meglepetés.

De azért nem baj, mert a műsornak is örült, KM.-nek is örült, amikor meglátta, sőt még Cs.-nek is, ugyanis róla még apu sem tudott, hogy elcsaltuk :)

A háttérből figyeltük ahogy nézte a műsort, és hogy izgett-mozgott, amikor jött a Mikulás, és osztogatta a csomagokat, hogy vajon ő is kap-e?

Még nem tudja, hogy mennek ezek a dolgok, de nem is baj. Ráér majd megtudni később.

Ez a dolog most egyébként úgy ment, hogy jött meghívó (tavaly is vittük), egyeztettem KM-el, hogy jön-e velünk, megdumáltuk Cs-vel is, beszereztük a jegyeket. 

A csomag esetében én naiv úgy gondoltam, hogy legjobb lesz, ha a rendezvény helyszíne mellett lévő üzletbe besuhanok, kiválasztok egy csomagot, átosonok a másik épületbe (a csomagokat ugyanis előre le kellett adni), és amikor leadom el is hozom a jegyeket.

Közben megláttam a kész csomagok árait.

Egy picikét kiakadtam, ugyanis a csomagok 1000,- körüli árakon mozogtak úgy, hogy két-három édesség volt bennük, mert hogy márka...

Sajnos az időm nem engedte, hogy több boltot is végigjárjak, de azért nem szándékoztam ennyit kiadni három csokiért.
Vettem egy Mikulás zacskót, végig szaladtam a sorok között, és kiválasztottam pár dolgot, amikről tudom, hogy szereti. Árban majdnem ott voltam, mint a kész csomagnál, de azért így jóval több dolgot tudtam neki beletenni, még ha annyira nem is márkásakat. A legjobban talán a ropinak örült (ami a kész csomagban nem volt), és megállapította, hogy van belőle a "legfinomabb cukorból" is egy csomag.

Szalag persze nem volt nálam, mert ugye azt miért is hordanék magammal, de megoldottam, amikor megpakoltam, átkötöttem egy kis kék hímző fonallal (mert az általában van nálam :) Nem volt gond, mert színében nagyon passzolt a csomaghoz. 

Amikor hozta a csomagot megmutatni, nézte erősen a kötözést, mert hogy ő ilyet már látott valahol (nem is tudom, hol), de nem szólt semmit...

Jó volt nézni az örömét :)

KM-el megdumáltuk, hogy jövőre CS-t is beprotezsáljuk a Mikulásnál, de csak ha az ölébe ül :)

Műsor után kijöttünk az épület elé dekorációs elemekkel fényképezni. Volt ott Betlehem, funér lemezből kivágott angyalkák, hóemberek, Mikulások. De a legnagyobb sláger egy széllel-bélelt hóember volt. De tényleg azzal volt bélelve. Nem tudom mi a hivatalos neve a dolognak, de a lényege az volt, hogy egy vékony anyagból készült hóembert gázláng szerű valamivel melegített levegő tartott állva, és le volt kötözve, hogy ne szálljon el. 

Olyasmi mint egy mini léghajó, csak kosár nélkül :) És sokkal hóemberebb :) (épp nyelvújítok :) Tudom, a macska meg fel van mászva a fára :P

Szóval nagyon buli volt :)

A műsor sem volt rossz egyébként, a kicsiknek nagyon tetszett.

Két fiatal hölgyemény játszott el egy három manóról (Szeder, Áfonya, és Ribizli) szóló mesét. Ribizli a rosszcsont közülük. 

Általános közvélemény kutatásom eredménye: Ribizli igazán megérdemelte a virgácsot :)  

Karácsonyi hangulatban

Bár sok helyen már október végén megjelentek a karácsonyi dekorációk, és november elejétől már mindenki akciózik, ami szerintem még korai, és szörnyen idegesít, ma már engem is elkapott a karácsonyi hangulat.

Munkahelyen a kolléganőkkel dekoráltunk, összeszereltük a műfenyőt a nappaliban, és fel is díszítettük. Határozottan szép és ezüstös lett (tudniillik a díszek mind ezüst színűek). 

A létra tetején egy picit féltem, de hát a legfiatalabb mászik fel, ez van... A lányok rendesek voltak, mert amikor megkértem őket, hogy ne nevettessenek, mert leesek a létráról egyöntetűen közölték, hogy ne féljek, mert ugranak. Mármint előlem el... :)

A karácsonyi hangulatot itthon is kiéltem. 

Eredménye:

Ez életem második adventi koszorúja, de határozottan ez a legkomolyabb. Többé-kevésbé családi projekt, mert anyu feltekerte a hópelyheket, Csibe meg rátette a gyertyákat. Szóval egy rossz szavam nem lehet :)
A koszorú alapja az újrahasznosítás jegyében egy tavalyi adventi koszorúból származik, amit karácsonyi vásáron a cserkészektől vettünk, Csibe kérésére. Egyébként nálunk nincs nagy hagyománya az adventi koszorúknak. Ez is az ő kívánságára készült el.
Nagynéném, aki szakavatott, évtizedes hagyományokra visszatekintően gyakorlott adventi koszorú készítő véleménye szerint is szép.
Az alapra fenyő ágak lettek dróttal felcsíptetve (U alakban meghajlított drótok, csak a tartás végére, ez is tavalyról maradt a koszorúban, mert jó ötlet), aztán arany színű kötöző szalaggal körbe lett tekerve, hogy ne álljanak az ágak össze-vissza. 
Utána körbe tekertük rajta az ezüst színű hópelyhekből álló füzért, amit tegnap vettünk a közeli áruházban. Eredetileg apró gömb díszeket szerettem volna a gyertyák mellé, de nem volt olyan, amilyen tetszett volna.

Ez pedig a készülő keresztszemes kép:

Még messze nincs befejezve. Ugyanebből az óarany színből készülnek még további levelek, és egy helyes kis kosárka. A levelek között pedig piros rózsák lesznek.
Az alsó képen lehet látni, hogy jelöltem be a 10 x 10-es kockákat. Amint a kép elkészül a cérnát nyom nélkül el lehet tüntetni.
Tudom, hogy vannak illanó filcek, meg hasonlók, de nálunk vidéken nagyon nehéz beszerezni. Nem is tudom, hogy milyen márkát érdemes venni. Van olyan akinek szüksége sincs rá. Apró képnél én sem jelölgetem. Az egyik kolléganőm nagyon laza, ő egyáltalán nem jelöl semmit. A minta alapján varr. De neki iszonyat türelme van. Én végig azon izgulnék, hogy stimmelni fog-e a minta a végén?
Na jó, egy hiba itt is van, de egyetlen kocka miatt, amit üresen kellett volna hagyni (sima, apró kocka, nem 10 x 10-es nem fogom visszabontani...

Hurrá!!!

A technika ördöge az elmúlt három napban eléggé kibabrált velem, de végül felül kerekedtem rajta.

Ennek elsődleges következménye, hogy két nap Java-s szerencsétlenkedés után tegnap este 9 óra magasságában sikerült leadnom a fénykép rendelésemet. (bizonyító erejű, hogy megjött a hivatalos visszajelzés a megrendelés fogadásáról :)
Tegnap ráadásul a leadandó dolgozatom tartalomjegyzéke is össze-vissza állt, teljesen át kellett szerkesztenem. Amikor elérte az egészen elfogadható állapotot, megadtam magam, lementettem mégegyszer az egészet, és elküldtem az illetékesnek. Remélem, nem ezen fog múlni a jegyem :)

Láthatjátok, hogy a saját bloglistám is bővült. Hát igen, gyakrabban kéne ilyet csinálnom, mert elég nehezen találtam meg megint :)
De sebaj :)
A pomogács blog közvetlenül kapcsolódik Szirkáékhoz, ugyanis rajtuk keresztül találtam rájuk. A kezemfogva annak az alapítványnak a blogja, amelyik a lassacskán véget érő képzésünket szervezte. A képzés továbbra sem a szívem csücske, de az alapítvány előtt le a kalappal. 

A mosolyka is iskolához kapcsolódik, ahhoz amit már befejeztem. Mosolyka tananyag volt a képzés során, pontosabban szólva róla is megmutattak egy riportot, és egyből bekerült azok közé, akikre maximálisan felnézek.

Végül pedig egy kis könyv ajánló.

Délután fejeztem be Natalie Scharf: Sophie, Sissi lázadó húga című könyvét. 

Az írónő stílusa nagyon bejön. Egyszerű, de mégis magával ragadó.

Sophie életének fontos részét kísérhetjük nyomon, ugyanis elérte a kort, amikor már illő férjhez mennie, de hercegnőként nem teheti kedve szerint. Megtalálja a szerelmet, de a család érdekei nem engedik, hogy rangján alul menjen férjhez. 

Amikor már úgy érzi minden elveszett, és reménytelen a küzdelem a boldogságáért, akkor minden jóra fordul, de aztán....

Na jó, nem lövöm le a poént :)

Személy szerint tetszett.

Szeretem a történelmi, és történelmi jellegű regényeket. Hogy ez melyik? Passz... Idáig az em tudtam, hogy Sissi-nek volt egy Sophie nevű húga. Sőt magáról Sissi-ről sem tudok valami sokat (igérem, hogy pótolni fogom). 

Szerintem inkább történelmi jellegű a regény, de azért így is érdemes elolvasni.

Ami kevésbé pozitív az a vége, és nem a végső fejlemény miatt, hanem bennem sok a megválaszolatlan kérdés. Lehetett volna még folytatni, de egy ugrással véget vet a cselekménynek a szerzőnő. 

Mindazonáltal csak ajánlani tudom.

 

Szájharmonika

Halihó mindenkinek!
Nem, nem tűntem el. 

És a lelkesedésem is megvan még.

Ami elfogyott az az idő, és az energia. De kezdem összeszedni magam :)

Épp egy keresztszemes képen ügyködöm. Majd teszek fel fényképet, mert a hímzés megkönnyítéséhez, mint amit a fekete alapon arany színű tündér készítésénél.

Apróságok készülnek iskolába, Luca napi vásárba, majd arról is lesznek képek.

Tegnap órákon keresztül próbáltam leadni egy online fénykép megrendelést, de nem sikerült a technika ördöge miatt. Egy csomószor töröltem és telepítettem a Java-t, de úgy néz ki, hogy most sikerülni fog.

Gyorsan le is kopogom.

Ami viszont most hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy délután sikerült a fogadott ikremtől kapott szájharmonikán eljátszanom az Ohio első pár sorát. Sőt arra is rájöttem, hogy nem mindig fújni, néha szívni is kell :) Ráadásul tök buli rezegtetve a hangja.

Időközben egyet beszereztem apunak is a névnapjára, hogy legyen neki is :) Velem ellentétben ő tud is rajta játszani :)

Hangszerek

A bejegyzés apropója egy névnapi ajándék. 

Ma kaptam meg fogadott ikrecskémtől, igaz nem ma van a névnapom, de bele kalkulálta, hogy nem biztos, hogy addig össze tudunk futni máskor.

Hogy mit kaptam? Egy kék szájharmonikát :) Le lett ellenőrizve a hangja nagyon szépen szól :) És zenélni is lehet rajta (na jó, ezt nem én ellenőriztem le, hanem apu, aki tényleg tud is rajta játszani :) 

Szóval a következő cél: megtanulni szájharmonikázni :)

Sajnos az életemből kimaradt a zene iskola, a családi költség vetés nem engedte meg.

Viszont tudok játszani pár hangszeren. És igazán különleges oktatóim voltak a papám és az apukám személyében.

Nekik köszönhetem, hogy tudok citerázni, és harmonikázni (na jó, nem valami profi szinten, de nekem megfelel, gimis koromban nyáron sokat játszottam mindkettőn). 

A legkedvesebb dalom, amit sokat játszottam, az a Nem látlak én téged többé kezdetű katona dal, amit még a papám tanított nekem.
Papa és apu is játszottak zenekarban. Papáék sokszor léptek fel a falu rendezvényein, és nagyon szépen játszottak.

Később fogadott ikrecskémmel együtt tanultam meg furulyázni. Hirtelen ötletből indult az egész, és a vége az lett, hogy tanulmányainkat kiterjesztettük az ír furulyára is.

Ennek a történetnek is megvan az a különlegessége, hogy a kotta olvasás titkába, pontosabban a kotta és a hangszer összefüggésébe egy látássérült lány avatott be.

Valamennyire pötyögök zongorán/szintetizátoron, de csak a harmonika miatt. 

Ahhoz képest, hogy nem jártam zeneiskolába, nagyon sok hangszerrel találkoztam a gyerekkorromtól kezdve.

Papának és apunak is volt harmonikája, apué még meg is van, csak a sípok már nem a régiek, jó lenne megcsináltatni.

A citera is megvan. Nyáron unokahúgom próbálkozott vele.

Egy időben volt szintetizátorunk is, de annyira nem hozott lázba a dolog, hogy komolyabban foglalkozzak vele, de apu játékát szerettem hallgatni. Mondjuk ez már nagyobb lány koromban volt.

Amire konkrétan emlékszem gyerekkoromból:

Annak idején volt már nekem szájharmonikám. Egészen kicsi, és ezüst színű. Játszani persze akkor sem tudtam rajta, de vittem mindenhova. Utolsó emlékem róla, hogy mamáéknál a tyúk ólnál játszottam, és utána mentem fel a kert végébe. 

Volt egy fura hangszer félém, aminek fogalmam sincs, mi lehetett a neve, lapos volt, fekete, az egyik végén volt egy kis bigyó, amit fújni kellett, és mindenféle színes gombokat lehetett lenyomni, és akkor különböző hangokat adott ki.

Volt egy pici kék, fából  készült zongorám. Azt szerettem :)

Meg egy zöld műanyag furulyám. Ami inkább csak játék volt, mint hangszer, pár száz forintért vettem a trafikban, ami már régóta nincs meg. Nagyon vékony műanyag volt, arra emlékszem, hogy ketté törött.

A családban kallódott még egy gitár is, de azon nem játszott senki, fogalmam sincs, hova lett.

Meg van egy katona trombita is. Apu katonakorából. Hatalmas nagy dolog volt, amikor először sikerült megfújnom.

Amin tanulok, az a klasszikus furulya (szoprán), és az ír furulya (imádom :)

Meg most a szájharmonika. Mindenféleképpen.

Egyébként pár hete vettem egy szájharmonikát én is unokahúgomnak, az állatkert előtti bódék egyikében. Kisebb, mint amit én kaptam, és nehezebb is fújni. Hirtelen ötlettől vettem neki, hogy meglepjem. Türelme még nem nagyon van a zene tanuláshoz, de ha én gyakorolok, akkor gyakran elkéri, ami a kezemben van. Főleg az ír furulyát élvezi, mert azt könnyebb lefognia. Az első dal, amit meg fog tanulni, az a amazing grace :) De tényleg :) Az elejét már tudja :)

Klasszikus furulyája van saját. Az enyémmel együtt vettem, mert pont nagyon olcsó volt a hangszerboltban, ahova bementem, hogy furulyát szeretnék, és így egy valamivel komolyabb helyett inkább vettem két nem olyan komolyat, csak hogy ő is örüljön.

Mini szintetizátora is van, azt is Pestről hoztam.

Anyu nem igazán értékeli a lelkesedésünket a zene iránt, de mi kitartunk egymás (és a zene) mellett :)

Amiken nagyon-nagyon-nagyon szeretnék megtanulni játszani: az a fuvola, és a hegedű. De igazából a pánsíp sem lenne rossz, meg a skót dudának is szeretem a hangját, meg hát egy zongora is jó lenne...

Hogy mire költeném a pénzt, ha megnyerném a hatos lottót? Sejtelmem sincs :)

Most a legnagyobb vágyam a hegedű.

Hogy miért?

Szuvenir nyihaha, avagy Makótól Jeruzsálem...

Tudjátok milyen messze van Makótól Jeruzsálem? Igen? Mert én nem...
De a távolság talán kisebb, mint ami köztem és egy üzleti képzés között van, amire járok. Illetve jártam. Már csak a leadandót kell megírni, meg egy ppt-s előadást bemutatni vizsga gyanánt.
Hogy miért választottam.
Hm. 
Egyrészt mert akreditált.
Másrészt mert közel van.
Harmadrészt mert ingyenes.
Negyedrészt, a két bejelölt képzés közül ez volt az egyetlen, amire bejutottam :( Valamire meg menni kellett, mert a kredit kell... Mondjuk a másik érdekesebb lett volna, de hát nem csak én gondoltam így :(

Szóval épp megvalósíthatósági tanulmányt írok.
 Már csak a pénzügyi rész, és az egész átfésülése van hátra.

Délelőtt még jó kedvem volt. Kiszámoltam, hogy pár hónap után több százezer forintos nyereségem lesz, úgy hogy két embert foglalkoztatok, tehát tudok valamit....

Dél táján már nem volt olyan jó kedvem, mert rájöttem, hogy valamit nem jól számoltam. A nyereség csökkent, de azért még mindig százezres nagyságokról beszéltem.

Délután sokadszor számoltam át az egészet, és rájöttem, hogy az egész nem jó ahogy csináltam. Szóval most azért osztok-szorzok, hogy papíron nyereséges legyek. (Cél a kettes, pontosabban a papír megszerzése).

Mondjuk mázli, hogy csak papíron kell a terveket megcsinálni. 

Különben meg van a siker kulcsa. 
Ha minden cérna szakad, akkor non-stop Mostari hidat fog a társaság hímezni gobelin-ként. Minden hónapban eladunk egyet keretezve fél millióért, és már jók is vagyunk :) 
Az ötlet életképes, mert most a Mostari híd nagyon divatos lett, és egy kész Mostari híd gobelint több százezer forintért is kínálnak a neten. 
Mondjuk iszonyat árak vannak. Én reggel láttam egy 25x25 cm-es keresztszemes képet, valami orchidea jellegű virág volt rajta, és olyan volt mintha egy hímző rámára feszített anyag mellé tették volna, amin keresztül van fektetve két bambusz nád.
A maga módján szép volt. Legalábbis értékelem a belé fektetett munkát. 
Az ára viszont durva volt, mert úgy hirdették meg, hogy 50.000,- /db, de ha kettőt veszel, akkor 80.000,- az egész.

Na, én ezért nem árulok pénzért semmit. Nem tudnék ilyen horribilis összegeket kérni azért amit pusztán a magam szórakoztatására készítek...

Csere-beréről viszont lehet szó :)

Hogy mi a szuvenír nyihaha?

A képzés ingyenességére vonatkozik....

Szuvenír nyihaha, ne kukucska protkó.... (vagyis ajándék lónak ne nézd a fogát.... :)

Keresztszemes és gyöngyös

A mai nap legnagyobb eseménye, hogy találkoztam egy barátnőmmel, akit bár nagyon szeretek, sajnos ritkán futunk össze :( 

Viszont megérte :) 

Ráadásul unokahúgom is nagyon édesen ministrált ma az esti misén :) 

Megint régebbi művek:

Ez az eper volt az első keresztszemesem. Általánosban láttunk ugyan kongré anyagot, de hát az minden volt, amit műveltünk vele, csak keresztszemes nem.

Ez pedig az első "komolyabb" művem. Hát a színválasztás nem valami tökéletes, de nekem tetszik. Vagyis tetszett. Sőt unokahúgomnak is tetszett, és azóta is az ágya fölött van kitéve. 

És egy gyöngyös:

Maga a minta Szabóné Nagy Zsófia munkája, és megtalálható itt.

Ő eredetileg kitűzőnek készítette. Sőt a kezdetekben én is. A legnagyobb sorozat amit készítettem belőle, és ami még véletlenül sem lett lefényképezve, mert indulás előtt fél órával készült el az utolsó, becsomagolt állapotban. Na az elég idegfeszítő volt. Szóval unokahúgom óvodai ballagására a dadusoknak és óvónéniknek készült hat darab. 

Idővel aztán tovább gondoltam a mintát, hogy mire lehetne még felhasználni ezt a szép virágot. 

A kész virág egy francia csatt alapra lett felvarrva damillal (ragasztóval nem próbálkoztam, mert nem tudom, hogy mennyire tartaná meg a súlyát, meg egyébként is a ragasztó pisztolyból jövő forró ragasztó nem hiszem hogy jót tenne a műanyag gyöngyöknek.

A két csüngőt csak kiegészítésként tettem fel rá, mert nekem nagyon oda kívánkozott, de anélkül is nyugodtan lehet viselni. 

Keresztszemes és hokedli

Igen, jól olvastátok.
Keresztszemes és hokedli.
Keresztszemes, mivel most két friss (az egyik tegnap lett kész) kereszt szemes képet szeretnék megmutatni, amik csak most egy fél órája kerültek lefényképezésre.
És hokedli, ugyanis egy régi hokedlire kiterítve fényképeztem le. A hokedliből látszik, hogy zöld, és pattogzik róla a festék, de jobb híjján fotóztam rajta, másrészt pedig a hokedlihez érzelmi szálak fűznek, mert azon még a nagyszüleim is ültek. De különben ezen a hokedlin rengeteg fénykép készült korábban is, amik még mindig nem lettek feltöltve.

Az első, ami tegnap lett készen:

A minta nem sajátom. Sőt igazából minta sincs hozzá. Egy elkészült kép alapján számoltam le. Kicsit el van nagyolva, az eredeti sokkal szebb, de én erre is büszke vagyok. Az eredeti képet itt nézhetitek meg. 

A másik pedig egy tündér sziluett:

 Nos igen, nem tudok normálisan fényképezni, eredetiben sokkal szebb :)
A minta nem saját, viszont fent van a neten, csak fogalmam sincs melyik oldalról mentettem le... 
Ez egyébként a Rachel Joy Scott idézet alapanyagából maradt fekete kongréra hímzett kép. 
Maga az anyag hímzés közben 10x10-es négyzetenként be volt jelölve fehér varró cérnával fércelő öltésekkel, és négyzetenként haladva készült a tündér, ugyanis a fekete anyagon elég nehéz nyomon követni a kockákat egyébként. A kezdetek kezdetéről van egy fénykép a fényképezőn, amit nem töltöttem fel a gépre még véletlenül sem, és ma már tutira nem is fogok. A cérna eltüntetése az anyagból maximálisan sikerült.

Történt velem ma valami tök szokatlan és mégis nagyon jó dolog.
Bementem az egyik méterárú boltba, hogy horgoló fonalat vegyek, a kollégák karácsonyi ajándékainak elkészítéséhez (egyelőre meglepetés). A színes fonalak között a választék nem volt valami nagy, főleg figyelembe véve, hogy mihez kellett volna.
Az eladó hölgyek, akik egyébként tündériek, kedvesek, lelkiismeretesek, figyelmesek, udvariasak (és itt még lehetne a jó tulajdonságaikat sorolni), ahelyett, hogy rábeszéltek volna, hogy vegyem meg valamelyik szóba jöhető nem túl olcsó fonalat, ami épp raktáron van nekik, felhívták rá a figyelmemet, hogy tulajdonképpen arra a célra nyugodtan lehet hímző fonalat is használni, mert abból nagyobb a kínálatuk, és egyébként is, sokkal olcsóbb. 
Egyelőre még nem próbáltam ki, de tulajdonképpen igazuk van. És az a durva, hogy eszembe sem jutott, pedig a napokban horgoltam hímző fonallal.
Szóval közel s távol továbbra is ez a bolt lesz a legkedvencebb (tudom ilyen szó nincs) anyagbeszerző helyem. :)

Vizsga

Örömmel jelzem, hogy végre sikerült befejeznem egy tanfolyamot, amiről kaptam egy igazolást, ami feljogosít arra, hogy tovább csináljam azt, amit idáig is csináltam.
Alapjáraton az ember azt mondaná, hogy idő és pénz kidobás az egész, ugyanis ugyanazt tanultuk szinte most is, amit anno az iskolában. Viszont kötelező elvégezni, mert hát kell a pénz...
De hogy azért legyen benne mégis pozitívum, megismerkedtem új emberekkel (az egyik megtanított angyalt horgolni, amiért végül is megérte, és ez még a későbbiek során lesz téma :), nagyon hangulatos volt az egész, szóval jó volt a társaság.
Vizsga előtt, közben, és után szabályosan a könnyeink potyogtak a nevetéstől. 
Na jó, vizsga közben csak annak, aki kint maradt :)
Viszonylag hamar végeztünk.

A társaság kicsit hiányozni fog, ugyanis a világ (na jó, az ország) különböző, elég távoli pontjairól voltunk mind.
Más nem igazán. 

Még folyamatban van egy másik, kreditpont gyűjtős tanfolyam elvégzése, ami elég "érdekes", ugyanis a téma elég távol áll tőlem (kb. mint Makótól Jeruzsálem :), de hát ingyenes tanfolyam, és egyébként is szuvenír nyihaha ne kukucska protkó....

Vizsgától függetlenül ez egy nagyon vidám nap volt, ugyanis egy barátnőmmel mentem és jöttem egy vonattal, és dumcsiztunk közben.
Rájöttünk, hogy egymásból kihozzuk a rosszat, és hogy ő egy világuralomra törő gonosztevő. A sálja helyett szeretne egy gonosz kinézetű macskát, mert mégis csak gonoszabb azt simogatni, mint a sál végén a rojtokat. 
Szóval vigyázz világ!!!!! :)
És hogy nektek is legyen valami vidámságotok íme az ördögi terv generátor.

És az én napi ördögi tervem:
 A célod egyszerű: A lelkek feletti hatalom megszerzése.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned a rajongás sorozatgyilkos pszichopaták iránt.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: foglyul ejteni a tudósokat. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a gonosz kismalac? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött ez? És miért transzformálta magát egy számítógépbe?

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: lerombolni a Hortobágyi délibábot. Figyeld meg, ezután harci robotok hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Arrrgghhhh... Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.

Harmadik Fázis:
Végül beveted titkos fegyvered: a rombolás fekete seregeit, amely előidézi a politikusok igazmondási rohamát. Ezek után előbújhatsz a Hold sötét oldaláról, a világ a lábaid előtt hever.

Ha tanácsainkat követed, a diadal nem marad el. Bízz bennünk, és használd az Ördögiterv-generátort!

Jó-jó, tudom, hogy agyament, és fárasztó, de én mostanra arra a szintre jutottam, hogy ezen is sírva nevetek :)

Ezt neked technika ördöge

Juuuj!!!!! Rémségesen büszke vagyok magamra, hogy sikerült rájönnöm, hogy lehet megcsinálni a bloglistát!
Szóval most már van saját bloglistám.

Egyelőre még csak Szirka található meg benne. De a lista folyamatosan bővülni fog! 

Aztán majd győzzétek olvasni :) 

Egyelőre azért még sok minden nem az igazi, és még alakulni fog a külseje is a blognak, de már kezdek rájönni, hogy milyen funkciót hol lehet beállítani.

Idővel minden ki fog alakulni :) 

Picinkék 2

Mint tegnap írtam, tavalyhoz képest elszaporodtak nálunk a cinkék. 

Az ellátásuk nálunk a mai nap során tágult, ugyanis megláttuk, hogy az esőgyűjtő hordóból isznak. Ami még nem is lenne gond, ha a hordó tele lenne, de nincs. Jó, nem sok hiányzik a tetejétől, de a hordó szélére állva elég hátborzongató tornamutatványokat produkáltak, amit még idáig nem láttunk.

Megsajnáltuk szegényeket, mert bár van patak a faluban nem is annyira messze, úgy látszik mégsem mennek el szívesen az etető közeléből, viszont a hordón kívül máshol nincs víz nálunk, amihez hozzá férhetnének. A kutya itató tálja nem minősül hozzáférhetőnek, ugyanis csak a saját macskáinkat engedi a közelébe, ők még ehetnek-ihatnak is nála. Minden más állat, akár megy, akár repül a halál fia.

Apuval elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire kár lenne értük, ha bármelyik belefulladna a hordóba, vagy megcsípné valamelyik macska, ugyanis a hordó nem túl magas (macska mértékhez képest), és egyébként is kerítés mellett áll, ahol a mi macskáink és a szomszéd macskák is szívesen közlekednek. Nem túl biztonságos. 

Unokahúgommal neki álltunk madár itatót készíteni. Ne gondoljatok valami túl bonyolult, idő és költség igényes dologra. 

Madáretetőként tavaly már találkoztam a jelenséggel apáéknál. A lényeg az, hogy egy két literes műanyag palack oldalára kell vágni egy lyukat, kicsit magasabban, mint ahogy az alja van, hogy legyen hely, ahova a magokat lehet tenni. A palack falába pedig bele van szúrva egy ág, ami a lyukon lóg ki, és amire rá tudnak ülni a madárkák, anélkül, hogy a műanyag széle, ahol vágva lett megsebezné őket. Ugyanezt készítettük el, a különbség annyi, hogy magok helyett vizet öntöttünk bele, és felakasztottuk a madáretető szomszédságába. Persze a palackról előtte leszedtük a címkét. 

Először idegen volt nekik, de aztán láttuk az ablakból, hogy egy ivott belőle, szóval idővel meg fogják szokni.

És itt biztos nem férnek hozzájuk a macskák. 

 

Picinkék

Örömmel jelentem, elszaporodtak nálunk a picinkék.

A madár etetés többé-kevésbé családi hagyomány nálunk. Pontosabban volt hagyománya valamikor. Aztán valahogy meg lett róla feledkezve.

A nagypapám még saját kezűleg készített madár etetőt akasztott náluk a diófára, és abban etette a madarakat télen. 

Apu hébe-hóba szalonna bőrkét tett ki, hogy azt csipegessék a madarak.

Engem már valahogy nem igazán hozott lázba a téma. 

Egészen tavalyig. Unokahúgom ugyanis akkor érte el azt a kort, amikor már meg lehetett vele beszélni a madár etetés fontosságát, és be lehetett vonni az etetésbe is.

A madár etető elkészítésére nem vállalkoztam, de közösen választottunk egy nagyon aranyosat egy kisállat eledeles üzletben. Ahogy hazahoztuk, apuval megtanácskoztuk a dolgot, és rögtön eszközöltünk rajta némi átalakítást. 

A két ablak részen kivágtuk a drót hálót (nem tudom, hogy miért volt behálózva, ugyanis a madarak nem igazán tudják emelgetni az etető tetejét, hogy ott férjenek hozzá a magokhoz ahol mi berakjuk. Valamint tettünk be egy kis műanyag tálkát, ami arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy az etető alján kipotyogjanak a magok. Hogy miért nem vettünk eleve olyan etetőt, ami mindezzel a tulajdonsággal rendelkezett? Mert nem volt valami nagy a kínálat. Ezen kívül még volt egy műanyag hengeres valami (olyasmi, mint amilyet a papagájok kalitkájához lehet rögzíteni, csak nagyobb volt), meg magvas golyók, amiket csak csipegetni kell. Mi hosszú távra terveztünk, úgy hogy ne ázzanak a magok, és nagyobb mennyiségű madárhoz, mármint hogy ne csak egy férjen oda egyszerre. 

Persze alkalmas helyet is kellett az etetőnek keresni.

A macskáink miatt nem volt egyszerű. Végül apu felállított egy magas rudat, amire fel lehetett akasztani az etetőt. Közel a meggyfához, ami nem is lett volna baj, mert azon a környéken vékonyak az ágak. Sajnos a kis macskát nem kalkuláltuk bele a dologba, hogy őt még el bírják, ugyanis akkor még nem tudott fára mászni. 

De apu egy alumínium lemez segítségével megoldotta, hogy ne tudjanak felmászni a macsekok a fára madarászni. A rudat nem szívesen tettük volna arrébb, mert a madaraknak tetszett a helyszín. Közel volt az ágakhoz, ahol meg tudtak ülni, amíg szétszedik a szotyit, vagy megeszegetik a diót és egyéb magokat.

Tavaly elég kevés madár járt hozzánk. Volt egy pár, akik rendszeresen jöttek, meg volt pár madárka, aki hébe-hóba meglátogatott minket. 

Idén a létszám eléggé megnőtt. Átlag 10-15 madár, és még nincs hó.

Idáig diót, és szotyit kaptak. Diót a fa alól szedtük össze, megtörtük, és kicsit összevagdostuk nekik. De hát az ember nem győzi a diót pucolni ilyen nagy vendég seregnek. 

Szóval elmentünk madár eleséget venni, de egyelőre még csak szotyit lehet kapni, mivel "még nincs ideje a madár etetésnek". De szerencsére ez is megfelel nekik. 

Napközben ha van egy kis időm, akkor a folyosóról szoktam nézni őket unokahúgommal, hogy milyen aranyosak, és szépek, és olyan ügyesen eszegetik, és már nem csak a meggyfán vannak, hanem az orgonán is van pár, meg a szőlő tőkén is ott csücsül egy, vagy kettő, vagy sok...

Elég mozgalmas az életük.
Odarepülnek a fára, nézelődnek kicsit, aztán odarepül egy megnézni hogy van-e kaja. Ha van akkor fog egy magot, és ahol jött visszamegy a fára. És már jön is a következő madár. Ha nincs, akkor csivitelve adják a tudtunkra, hogy nem ártana pótolni a mulasztást. De nem lehet rájuk haragudni :)

Általában ugyanazon a bejáraton mennek be (ami a fához közelebb van), és ugyanazon jönnek ki. Ritkán használják a másik bejáratot, de ott is inkább csak kijön egy-egy.

Ami a legédesebb bennük, hogy nem tolakodnak. Szépen sorban egymás után. Csak akkor megy a következő, ha már kijött aki bement.

Vitának helye nincs. 

Sokat lehetne tőlük tanulni. 

A buszoknál sokan tolakodnak, mintha annyira fontos legyen, hogy tíz perces utat valaki ülve tegye meg. Az ő esetükben pedig valóban élet-halál dolga az evés, és mégsem türelmetlenek. 

Ja, és hogy miért vannak ilyen sokan?

Az úgy volt, hogy jöttek a tavalyiak, hozták a gyerekeket, és a rokonságot, és amíg távol voltak, beszélgettek a szomszédokkal, hogy hol vészelték át tavaly a telet, és amikor megtudták, hogy itt Csibe osztogat nagyon finom magokat, ők is kedvet kaptak hogy ide jöjjenek telelni....

A kérdést unokahúgom tette fel.

Találjátok ki, hogy ki adott ilyen hülye választ neki....