2012. november 21., szerda

Hangszerek

A bejegyzés apropója egy névnapi ajándék. 
Ma kaptam meg fogadott ikrecskémtől, igaz nem ma van a névnapom, de bele kalkulálta, hogy nem biztos, hogy addig össze tudunk futni máskor.
Hogy mit kaptam? Egy kék szájharmonikát :) Le lett ellenőrizve a hangja nagyon szépen szól :) És zenélni is lehet rajta (na jó, ezt nem én ellenőriztem le, hanem apu, aki tényleg tud is rajta játszani :) 
Szóval a következő cél: megtanulni szájharmonikázni :)

Sajnos az életemből kimaradt a zene iskola, a családi költség vetés nem engedte meg.
Viszont tudok játszani pár hangszeren. És igazán különleges oktatóim voltak a papám és az apukám személyében.
Nekik köszönhetem, hogy tudok citerázni, és harmonikázni (na jó, nem valami profi szinten, de nekem megfelel, gimis koromban nyáron sokat játszottam mindkettőn). 
A legkedvesebb dalom, amit sokat játszottam, az a Nem látlak én téged többé kezdetű katona dal, amit még a papám tanított nekem.
Papa és apu is játszottak zenekarban. Papáék sokszor léptek fel a falu rendezvényein, és nagyon szépen játszottak.

Később fogadott ikrecskémmel együtt tanultam meg furulyázni. Hirtelen ötletből indult az egész, és a vége az lett, hogy tanulmányainkat kiterjesztettük az ír furulyára is.
Ennek a történetnek is megvan az a különlegessége, hogy a kotta olvasás titkába, pontosabban a kotta és a hangszer összefüggésébe egy látássérült lány avatott be.

Valamennyire pötyögök zongorán/szintetizátoron, de csak a harmonika miatt. 

Ahhoz képest, hogy nem jártam zeneiskolába, nagyon sok hangszerrel találkoztam a gyerekkorromtól kezdve.
Papának és apunak is volt harmonikája, apué még meg is van, csak a sípok már nem a régiek, jó lenne megcsináltatni.
A citera is megvan. Nyáron unokahúgom próbálkozott vele.
Egy időben volt szintetizátorunk is, de annyira nem hozott lázba a dolog, hogy komolyabban foglalkozzak vele, de apu játékát szerettem hallgatni. Mondjuk ez már nagyobb lány koromban volt.

Amire konkrétan emlékszem gyerekkoromból:

Annak idején volt már nekem szájharmonikám. Egészen kicsi, és ezüst színű. Játszani persze akkor sem tudtam rajta, de vittem mindenhova. Utolsó emlékem róla, hogy mamáéknál a tyúk ólnál játszottam, és utána mentem fel a kert végébe. 

Volt egy fura hangszer félém, aminek fogalmam sincs, mi lehetett a neve, lapos volt, fekete, az egyik végén volt egy kis bigyó, amit fújni kellett, és mindenféle színes gombokat lehetett lenyomni, és akkor különböző hangokat adott ki.

Volt egy pici kék, fából  készült zongorám. Azt szerettem :)

Meg egy zöld műanyag furulyám. Ami inkább csak játék volt, mint hangszer, pár száz forintért vettem a trafikban, ami már régóta nincs meg. Nagyon vékony műanyag volt, arra emlékszem, hogy ketté törött.

A családban kallódott még egy gitár is, de azon nem játszott senki, fogalmam sincs, hova lett.

Meg van egy katona trombita is. Apu katonakorából. Hatalmas nagy dolog volt, amikor először sikerült megfújnom.

Amin tanulok, az a klasszikus furulya (szoprán), és az ír furulya (imádom :)
Meg most a szájharmonika. Mindenféleképpen.

Egyébként pár hete vettem egy szájharmonikát én is unokahúgomnak, az állatkert előtti bódék egyikében. Kisebb, mint amit én kaptam, és nehezebb is fújni. Hirtelen ötlettől vettem neki, hogy meglepjem. Türelme még nem nagyon van a zene tanuláshoz, de ha én gyakorolok, akkor gyakran elkéri, ami a kezemben van. Főleg az ír furulyát élvezi, mert azt könnyebb lefognia. Az első dal, amit meg fog tanulni, az a amazing grace :) De tényleg :) Az elejét már tudja :)
Klasszikus furulyája van saját. Az enyémmel együtt vettem, mert pont nagyon olcsó volt a hangszerboltban, ahova bementem, hogy furulyát szeretnék, és így egy valamivel komolyabb helyett inkább vettem két nem olyan komolyat, csak hogy ő is örüljön.
Mini szintetizátora is van, azt is Pestről hoztam.

Anyu nem igazán értékeli a lelkesedésünket a zene iránt, de mi kitartunk egymás (és a zene) mellett :)

Amiken nagyon-nagyon-nagyon szeretnék megtanulni játszani: az a fuvola, és a hegedű. De igazából a pánsíp sem lenne rossz, meg a skót dudának is szeretem a hangját, meg hát egy zongora is jó lenne...

Hogy mire költeném a pénzt, ha megnyerném a hatos lottót? Sejtelmem sincs :)

Most a legnagyobb vágyam a hegedű.
Hogy miért?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése