Újra itthon :)

Na, megint itt vagyok :)

Jelképesen egy hétre leléptem a térképről.

Fizikálisan ez annyit jelent, hogy utaztam kicsit több mint száz kilométert, a családom másik feléhez, hogy velük is legyek egy kicsit :)

Hogy mit csináltam ez idő alatt?

Elsősorban tesóztam :) Felfedeztük, hogy van két egész érdekes állatfaj, a sziapingvin és a sziarózsa. Utóbbi azért nem növény, mert mozog. Mindkettő fürdetés időben jelentkezik a fürdőszoba területén belül, ahol napközben hagyományos, éllettelen(nek látszó) fürdető szivacsnak álcázzák magukat. De ha eljön az este, akkor erőteljes csiki aktivitást mutatnak, fürdetés közben, ami nagy nevetésekkel, és fröcskölésekkel jár :) 

Hogy ezen kívül még mit csináltam?
Hát bizonyító erejű fénykép nem készült, de non-stop angyalt horgoltam. 7 darabot. 5 ment a családi fenyőfára (1angyal/fő :), egy a húgom tanító nénijének, egy pedig a húgom kis barátnőjének. Öcsi óvónénije anyai segítséggel készült ajándékot kapott öcsitől :) Fénykép sajnos azokról sincs.
Na, majd legközelebb :)

Ezen felül hajtogattunk dobozokat, öntöttünk gipszet, amit nagyon ügyesen kifestettek, és megtanultam kínáló tálat is hajtogatni. Utóbbiakról lesz fénykép, ha lesz energiám újra előállítani őket itthon :)

Annak örömére, hogy mégsem jött még el a világvége:

Hazafelé hallottam két bácsi beszélgetését. Az egyik megkérdezte a másiktól, hogy érdemes-e még nyúlpörköltet enni, mert hogy mindjárt itt a világvége. A másik mondta neki, hogy nyugodtan, mert délután és este között fog eljönni, szóval még belefér :) Persze csak viccelődtek, de olyan aranyosak voltak :)

A másik pedig egy régi barátnőm, akivel együtt jöttem haza a vonattal. Ebédszünetben arra gondolt, hogy ha most eljönne a világ vége, akkor az ő "utolsó vacsorája" krumplifőzelék lenne, csibe fasírttal, és ez annyira szörnyű, pláne, hogy még nem is az anyukája főzte :)

Őszintén szólva engem nem nagyon hozott lázba ez a világvége dolog. 

(Mindazonáltal ha dél magasságában ért volna utol a vég, akkor az utolsó "vacsim" Mama által főzött paprikás krumpli lett volna, ha meg most jön el, akkor fincsi Apu féle bablevest ettem :) Mind a kettő tökéletes utolsó vacsora, mert nagyobb szeretettel készültek, mint akármelyik libamáj :)

Nektek mi lett volna az utolsó vacsora, ha ma kihal az emberiség?

A hazafelé úton annyira belelkesedtem a horgolásba (na nem angyal, még véletlenül sem :), hogy az alapja majdnem készen van a korábban már említett horgolós projektnek. Szóval nemsokára láthatjátok.

Egyébként ha még nem vettétek észre, mielőtt leléptem volna a térképről, a blogba mint társszerző meghívásra került az én fogadott ikrecském. Illetve fogalmam sincs, hogy lehet-e már látni, hogy a meghívást elfogadta. De elfogadta. 

Szóval az ő írásait is fogjátok tudni olvasni itt :)
Addig persze lesz némileg szerkesztve a blog profilja is :)