Picinkék

Örömmel jelentem, elszaporodtak nálunk a picinkék.

A madár etetés többé-kevésbé családi hagyomány nálunk. Pontosabban volt hagyománya valamikor. Aztán valahogy meg lett róla feledkezve.

A nagypapám még saját kezűleg készített madár etetőt akasztott náluk a diófára, és abban etette a madarakat télen. 

Apu hébe-hóba szalonna bőrkét tett ki, hogy azt csipegessék a madarak.

Engem már valahogy nem igazán hozott lázba a téma. 

Egészen tavalyig. Unokahúgom ugyanis akkor érte el azt a kort, amikor már meg lehetett vele beszélni a madár etetés fontosságát, és be lehetett vonni az etetésbe is.

A madár etető elkészítésére nem vállalkoztam, de közösen választottunk egy nagyon aranyosat egy kisállat eledeles üzletben. Ahogy hazahoztuk, apuval megtanácskoztuk a dolgot, és rögtön eszközöltünk rajta némi átalakítást. 

A két ablak részen kivágtuk a drót hálót (nem tudom, hogy miért volt behálózva, ugyanis a madarak nem igazán tudják emelgetni az etető tetejét, hogy ott férjenek hozzá a magokhoz ahol mi berakjuk. Valamint tettünk be egy kis műanyag tálkát, ami arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy az etető alján kipotyogjanak a magok. Hogy miért nem vettünk eleve olyan etetőt, ami mindezzel a tulajdonsággal rendelkezett? Mert nem volt valami nagy a kínálat. Ezen kívül még volt egy műanyag hengeres valami (olyasmi, mint amilyet a papagájok kalitkájához lehet rögzíteni, csak nagyobb volt), meg magvas golyók, amiket csak csipegetni kell. Mi hosszú távra terveztünk, úgy hogy ne ázzanak a magok, és nagyobb mennyiségű madárhoz, mármint hogy ne csak egy férjen oda egyszerre. 

Persze alkalmas helyet is kellett az etetőnek keresni.

A macskáink miatt nem volt egyszerű. Végül apu felállított egy magas rudat, amire fel lehetett akasztani az etetőt. Közel a meggyfához, ami nem is lett volna baj, mert azon a környéken vékonyak az ágak. Sajnos a kis macskát nem kalkuláltuk bele a dologba, hogy őt még el bírják, ugyanis akkor még nem tudott fára mászni. 

De apu egy alumínium lemez segítségével megoldotta, hogy ne tudjanak felmászni a macsekok a fára madarászni. A rudat nem szívesen tettük volna arrébb, mert a madaraknak tetszett a helyszín. Közel volt az ágakhoz, ahol meg tudtak ülni, amíg szétszedik a szotyit, vagy megeszegetik a diót és egyéb magokat.

Tavaly elég kevés madár járt hozzánk. Volt egy pár, akik rendszeresen jöttek, meg volt pár madárka, aki hébe-hóba meglátogatott minket. 

Idén a létszám eléggé megnőtt. Átlag 10-15 madár, és még nincs hó.

Idáig diót, és szotyit kaptak. Diót a fa alól szedtük össze, megtörtük, és kicsit összevagdostuk nekik. De hát az ember nem győzi a diót pucolni ilyen nagy vendég seregnek. 

Szóval elmentünk madár eleséget venni, de egyelőre még csak szotyit lehet kapni, mivel "még nincs ideje a madár etetésnek". De szerencsére ez is megfelel nekik. 

Napközben ha van egy kis időm, akkor a folyosóról szoktam nézni őket unokahúgommal, hogy milyen aranyosak, és szépek, és olyan ügyesen eszegetik, és már nem csak a meggyfán vannak, hanem az orgonán is van pár, meg a szőlő tőkén is ott csücsül egy, vagy kettő, vagy sok...

Elég mozgalmas az életük.
Odarepülnek a fára, nézelődnek kicsit, aztán odarepül egy megnézni hogy van-e kaja. Ha van akkor fog egy magot, és ahol jött visszamegy a fára. És már jön is a következő madár. Ha nincs, akkor csivitelve adják a tudtunkra, hogy nem ártana pótolni a mulasztást. De nem lehet rájuk haragudni :)

Általában ugyanazon a bejáraton mennek be (ami a fához közelebb van), és ugyanazon jönnek ki. Ritkán használják a másik bejáratot, de ott is inkább csak kijön egy-egy.

Ami a legédesebb bennük, hogy nem tolakodnak. Szépen sorban egymás után. Csak akkor megy a következő, ha már kijött aki bement.

Vitának helye nincs. 

Sokat lehetne tőlük tanulni. 

A buszoknál sokan tolakodnak, mintha annyira fontos legyen, hogy tíz perces utat valaki ülve tegye meg. Az ő esetükben pedig valóban élet-halál dolga az evés, és mégsem türelmetlenek. 

Ja, és hogy miért vannak ilyen sokan?

Az úgy volt, hogy jöttek a tavalyiak, hozták a gyerekeket, és a rokonságot, és amíg távol voltak, beszélgettek a szomszédokkal, hogy hol vészelték át tavaly a telet, és amikor megtudták, hogy itt Csibe osztogat nagyon finom magokat, ők is kedvet kaptak hogy ide jöjjenek telelni....

A kérdést unokahúgom tette fel.

Találjátok ki, hogy ki adott ilyen hülye választ neki....