Mint tegnap írtam, tavalyhoz képest elszaporodtak nálunk a cinkék.
Az ellátásuk nálunk a mai nap során tágult, ugyanis megláttuk, hogy az esőgyűjtő hordóból isznak. Ami még nem is lenne gond, ha a hordó tele lenne, de nincs. Jó, nem sok hiányzik a tetejétől, de a hordó szélére állva elég hátborzongató tornamutatványokat produkáltak, amit még idáig nem láttunk.
Megsajnáltuk szegényeket, mert bár van patak a faluban nem is annyira messze, úgy látszik mégsem mennek el szívesen az etető közeléből, viszont a hordón kívül máshol nincs víz nálunk, amihez hozzá férhetnének. A kutya itató tálja nem minősül hozzáférhetőnek, ugyanis csak a saját macskáinkat engedi a közelébe, ők még ehetnek-ihatnak is nála. Minden más állat, akár megy, akár repül a halál fia.
Apuval elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire kár lenne értük, ha bármelyik belefulladna a hordóba, vagy megcsípné valamelyik macska, ugyanis a hordó nem túl magas (macska mértékhez képest), és egyébként is kerítés mellett áll, ahol a mi macskáink és a szomszéd macskák is szívesen közlekednek. Nem túl biztonságos.
Unokahúgommal neki álltunk madár itatót készíteni. Ne gondoljatok valami túl bonyolult, idő és költség igényes dologra.
Madáretetőként tavaly már találkoztam a jelenséggel apáéknál. A lényeg az, hogy egy két literes műanyag palack oldalára kell vágni egy lyukat, kicsit magasabban, mint ahogy az alja van, hogy legyen hely, ahova a magokat lehet tenni. A palack falába pedig bele van szúrva egy ág, ami a lyukon lóg ki, és amire rá tudnak ülni a madárkák, anélkül, hogy a műanyag széle, ahol vágva lett megsebezné őket. Ugyanezt készítettük el, a különbség annyi, hogy magok helyett vizet öntöttünk bele, és felakasztottuk a madáretető szomszédságába. Persze a palackról előtte leszedtük a címkét.
Először idegen volt nekik, de aztán láttuk az ablakból, hogy egy ivott belőle, szóval idővel meg fogják szokni.
És itt biztos nem férnek hozzájuk a macskák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése