Nem értem....

Egész egyszerűen nem értem a világot.

Talán tényleg ideje lenne, hogy eljöjjön a vég.

Épp most olvastam egy cikket arról, hogy egy amerikai általános iskolában vérfürdő volt. KISGYEREKEK az áldozatok. Mert egy apának elszállt az agya...

Nem tudom felfogni, hogy mi késztethet bárkit is arra, hogy öljön, pláne ártatlan, védtelen kis gyerekeket....

És egyre több ilyen van :(

Nem csak Amerikában, hanem itthon is.

Családi anekdotáink egyike (nincs róla konkrét emlékem), hogy egyszer a közeli településről, a buszmegállóból akartak hazahozni az osztálytársnőm szülei (vele együtt), hogy ne kelljen a buszra várnom. A családot egészen kis korom óta ismerem. A lányukkal együtt ballagtunk óvodából is. De nem jöttem el velük. Mert azt mondták a szüleim, hogy idegenek autójába ne szálljak be sose. Ennyi elég is volt. Bár nem voltak idegenek, de nem jöttem velük haza.

Akkoriban pedig nem volt annyi gyermekrablás, gyilkolás, vagy lehet, hogy csak nem tudtunk róla. Nem tudom.

De kevesebb félni való volt, az biztos. 

Nemrég, egy kisfiú meggyilkolása után elbeszélgettem az unokahúgommal.  Most kezdte az iskolát, szeptemberben.

Valahogy már kevésnek tűnik az idegenek autójába ne szállj be dolog.

Egy hét évesnek nem sok esélye van egy felnőttel szemben. De még egy nála erősebb gyerekkel szemben sem. Sajnos vannak elég agresszív gyerekek az iskolában is.

Az alapszabályok, hogy idegennel nem mehet sehova, még akkor sem, ha azt állítja, hogy mi küldtük érte (vonatkozik ez ismerősökre is, amennyiben előre nem lett vele, és a tanárokkal is megbeszélve). Kocsihoz három méternél közelebb nem mehet, és egyébként se egy hét évestől kérdezgesse senki, hogy mit merre talál. Szerintem.

Nincs hazakísérés, segítés a cipekedésben, mert jobb félni mint megijedni. Mert vannak rossz emberek.

Nem fogadhat el semmit idegenektől.

Ha valaki megpróbálja elkapni és magával vinni, akkor rúgjon, harapjon, karmoljon, visítson. Ártatlan naív kis tündérem kérdése ezzel kapcsolatban: -"De nem fognak megbüntetni? Mert hogy ezt nem szabad..."

Nem volt bűntudatom, amikor megnyugtattam, hogy nem lesz megbüntetve, sőt inkább megdicsérve lesz, és megjutalmazva. Mert megvédte magát. Mert meg kell, hogy védje magát. Mert nem lehet mindig mellette valaki.

Pláne az iskolában nem. Lehet, hogy nincs igazam, de én ott is arra bátorítom, hogy igenis és védje meg magát. 

Szerencsére kialakult egy kis barátnői társaság, és ösztönösen együtt mennek játszani ki az udvarra, a nagyobbak közé, és ha gond van, szaladnak a tanárokhoz is. Meg azért nem is nagyon hagyják magukat. 

Megegyeztünk, hogy verekedést nem kezdeményezhet (mert akkor jogos lenne, ha megvernék, és nem dicsérném meg érte), de ha ok nélkül harciaskodnak vele, és bántani akarják, akkor nyugodtan üssön vissza. Akinek meg nem tetszik, az hozzám fordulhat panasszal.

Szomorú, hogy arra kell tanítani őket, hogy ne bízzanak senkiben, pláne idegenekbe ne. Mert nem lehet tudni.

De hogy lehet megtanítani, hogy ne bízz anyádban, apádban, azokban akit szeretsz, akik gondoskodnak rólad, mert nem lehet tudni?

Mert lehet, hogy azzal akarnak majd egymásnak fájdalmat okozni, hogy elveszik az életedet, hogy a másiknak se legyél?

Hogy az fog bántani, akiről a legkevésbé sem gondolnád?

Hány gyerek fog még meghalni ártatlanul? Csak mert a felnőttek azt hiszik, hogy ezzel bosszút állhatnak minden sérelmükért? 

Nincsenek szavak, amelyekkel enyhíteni lehetne egy ekkora fájdalmat...