B. Ú. É. K. :)

Erősen közeledve az év végéhez ezúton kívánunk mindenkinek nagyon boldog, sikerekben gazdag, kevésbé stresszes (nyugalom, a hosszú élet ritka) új évet. :)

Kicsiknek:

Weöres Sándor

UJJÉ-!-VI MESE

Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

És nagyoknak egyaránt :)

 Az idei új évi fogadalmam ugyanaz, ami tavaly is volt:

NEM FOGADOK MEG SEMMIT!!!! 

Jó ideje rájöttem, hogy nekem nem megy ez a megfogadósdi. Idővel elfelejtem, hogy mit fogadtam meg, és mire eszembe jut, legalább egyszer megszegtem... :) Más is van ezzel így? 

Kolléganőm munka után még neki állt mosni, hogy jövőre ne maradjon, mert akkor mindig mosni fog, ennek apropóján pár újévi babona innen.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. Ezzel nincs gond. A család kicsit túlzásba vitte a szilveszteri kocsonya-virsli-lencsefőzelék készletet...

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben. Nem azért a húsz fillérért Mia ezek után igazán nem kéne a lencsét bojkottálnod...

Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna. Kialvatlan leszek, ne szóljatok hozzám!!!!

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, "elvitte az aranyvizet", és egész évben szerencsés volt.   Az egyetlen közelben lévő kút be van betonozva... Csap víz is ér?

A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni. MIA!!!!! FIGYELTEK????

Nem jó dolog ma nagy értékű holmit vásárolni, mert egész évben kiadások várnak. Nem probléma :) Szerencsére az összes bolt zárva tart, ahol én ilyesmit követhetnék el :)

Aki férjhez akar menni, az ügyeljen arra, hogy egy csinos ifjú férfi kívánjon neki elsőnek boldog újesztendőt. Ha nő kíván, az szerencsétlenséget hoz, ha meg idős férfi, akkor ebben az évben sem megy férjhez, ha pedig nős ember, akkor nős férfi szeretője lehet. Hm.... Hát ha a telefon nem számít, idén sem megyek férjhez....

Az év utolsó napján tilos mosni, varrni - bevarrják a tyúk fenekét - teregetni, seperni - kiseprik a szerencsét - vasalni - kilapítják a szerencsét - és más hasonlatos házi munkákat végezni. Hm... Ezt azt hiszem nem fogom a kolléganőm orrára kötni...

 Akik ma dolgoznak, olyan féle munkát végezzenek amit egész évben kívánnak maguknak és úg végezzék, ahogy egész évben dolgozni akarnak és tudnak. Háááááát.... Ezt meg jó lett volna reggel tudni...

 Sebaj, szerencsére nem vagyok babonás. Mert ha átmegy előttem a fekete macska, az pusztán azt jelenti, hogy az a macska valahová készül... 

Hogy miért vettem tegnap mégis a kedvenc hobby boltomban szerencsepénzt? Mert tök édes rajta a malacka!!!!! :D  

Karácsony

Karácsony témájú bejegyzés következik! :)

Ezúton szeretnék Mia és magam nevében békés, áldott karácsonyt, és sikerekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánni mindenkinek!

 Eredetileg a kollégáim gyertyák helyett gumigyűrűből készített figurákat kaptak volna. Hóembert, és karácsonyfát, de kifutottam az időből.

Ilyen lett volna:

A terítő nem az én kezem munkáját dicséri, hanem Mia anyukájáét :) 

Figurákhoz videók:

Fenyőfa első rész:

Fenyőfa második rész:

Hóember:

Karácsony alkalmából kaptam a Jézuskától egy csatt készítő készletet. Este neki is estem egyet elkészíteni.

Ezáltal megtanultam körmöcskézni, és most már tudom, hogy mire lehet felhasználni, a fonott hengert. Szuper, mert simán lehet pótolni a hozzávalókat. Fonalam van egy csomó, csat alapot bárhol lehet vásárolni, és igazán egyedi kiegészítők lesznek belőle. Akár kitűzők is. Tetszik. (A Kardos Játék és Dekor üzletben lehet ilyesmihez hozzájutni, bár a csomagom kicsit elkeveredett, és majdnem mást kaptam, de végül is megérkezett! :) A másik verzió különben gyűrű készítő szett lett volna, mert hogy a raktáron ez volt az utolsó csatos szett. Utólag már vicces sztori, de amikor vártam a csomagot, hogy Luca napra megjöjjenek a lufik, és kérdéses volt, hogy ideér-e... Hát inkább a sírás kerülgetett....)

Ilyen lett az első:

Mégegyszer kellemes ünnepeket mindenkinek!!!!! :)

 

Karácsonyra készülve

A karácsonyi készülődéssel én idén kivételesen nagyon jól állok. Már csak egy embernek kell ajándékot vennem :)

Sőt, még a kollégák meglepetése is kész lett.

Igaz eredetileg nem ezt szerettem volna, de az ínhüvelygyulladás miatt nem volt lehetőségem, hogy meg is valósítsam :(
Sebaj, majd jövőre... :)

Múlt hét szombaton Miáékkal a Mammut-ban plázáztunk (ajándékbeszerző körúton voltunk), és bementünk egy hobby boltba is.

A kijutás volt onnan igazán nehéz :)

Már korábban szerettem volna kipróbálni a gyertya öntést, és mivel jó árban volt ott öntőforma, és viasz is, így kitaláltam, hogy a kollégák saját kézzel öntött gyertyát fognak kapni idén karácsonyra, pár szem szaloncukorral.

A viaszok nem egyformák, ezért a gyertyák sem azok. A sárgához a viaszt utólag Bicskén szereztem be, és bár drágább, sokkal jobb vele dolgozni. Könnyebben kijön a formából, és egyébként is kevesebb idő alatt dermed meg.

Viszont a kéknek nagyon jó színe van. A sötét zöldeket színező viasszal festettem be, olvasztás közben.

Karácsonyra készülve sütöttem ma egy csomó mézes kalácsot. A recept, ami a mézes fűszer keverék hátulján van, csak dupla adag, ugyanis az egyik kolléganőmnek megígértem, hogy viszek be nekik kóstolót, és elég nagy a társaság... :)
Kajával pedig nem viccelünk, aki megígér valamit, annak be is kell tartania, mert különben hallgathatja eleget :)

A képen nem látszik a teljes mennyiség, de ha nem lett 200 db, akkor egy se... 

Azt hittem, hogy sose érek a végére. A felakasztást segítendő néhány darabra egy szívószál segítségével lyukat fúrtam. 

Egész finom lett :) 

Karácsonyra készülve

Szombaton Csibével egy jótékonysági vásáron voltunk a faluban segédkezni.

A munka mellett volt lehetőség adventi koszorú készítésére is. A családi megbízottunk Csibe lett, aki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a koszorú készítésbe, egy nagyon kedves helyi tanító néni segítségével. 

Ez a szépség lett belőle :)
Azért volt egy kis időm nekem is, de mivel egy családban elég egy koszorú, én a csuhéra repültem rá :)

Unalom űzésnek akartam csinálni egy angyalkát. Ez lett belőle. 

Hát szóval... Ez van ha a saját fejem után megyek :)

E.-t megkörnyékeztem, mert nem hagyott nyugodni a téma, hogy lehet ezt szebben is, és kértem tőle két marék csuhét. Aranyos volt, mert odaadta az összeset, amit elhozott a foglalkozásra, mert hogy nekik sok van. De a történetből leszűrtem a tanulságot, és jövőre én is kiszárítom a kukorica levelet.

Kicsit nézelődtem a neten, és a Meskán találtam egyszerű, mégis mutatós csuhé angyal leírást. 

Ezt követően ezek kerültek ki a kezem alól:

Látható a különbség, ugye? :)

Mellesleg hétvégén kicsit erőt vettem magamon, és kötöttem kicsit.

J. kolléganőm olyan szívvel lélekkel köti az unokáinak a sálakat, hogy nekem is megjött a kedvem. 

Az eredeti terv az volt, hogy csíkos sálra az egyik felére kötést utánzó hímzéssel felvarrom Csibe nevét, a másik oldalra meg virágokat horgolok. 

Viszont ahogy kötöttem a két széle elkezdett behajlani, és nem tudtam vele mit kezdeni. :( Mérgemben összehorgoltam egy csővé, kifordítottam, a végeit össze húztam, és varrtam rá egy-egy bojtot. 

Jó meleg, és szerintem így is cuki.

Ilyen lett:

Ma azért kiderült, hogy miért nem olyan lett, mint J.-nek.

Amíg az egy sima-egy fordított nálam egy sor sima, és egy sor fordított volt, addig ő soronként váltotta az egy sima-egy fordított szemeket. De most már ezt is tudom :) 

Azért mondjuk látszik, hogy nem sűrűn szoktam kötni :)

 

Megint itt

Pusztán jelzés értékű bejelentkezés, hogy Miával azért nem vesztünk el teljesen.

Sajnos eléggé el vagyunk mostanában havazva.... :S
Ez lenne a dolgok legkevesebb része, de személy szerint összeszedtem egy laza ínhüvely gyulladást (hüpp), amiből elkezdtem kilábalni, de most meg kegyetlenül meg vagyok fázva...

(háziorvos szakvéleménye: "Hát, ilyen hülye, hideg időben, előfordulhat, hogy az ember torka megfájdul, és köhög... Ha lázas vegyen be lázcsillapítót..." Komolyan mondom, zseni a pasi...) 

Nagy nehezen azért javasolt valami krémet a karomra, mert még nem az igazi, de nem túl bizalom gerjesztő... Mármint a krém.

De egyébként szopogassak torok fertőtlenítőt. Én hülye a patikus csajszira bíztam a választást, mert azt sem tudom milyen fajták vannak... Szóval ilyet nem csinálok soha többet.... Brrrrrrr..... Borzalmas... De legalább akciós (persze, mert rendes áron a kutya sem veszi meg...)... 

Egyelőre komolyabb kézműves tevékenységbe még nem kezdek, de azért csináltam házi adventi naptárat Csibének.

A terv ez lett volna.

Lehet, hogy későn kezdtem el a gyufás dobozokat gyűjtögetni, mert nem akart összejönni a szükséges mennyiség. Bár az is előfordulhat, hogy Csibe keze is benne volt a dologban, ugyanis először az iskolába kunyizott el belőle pár darabot technikára. Utána meg látott az egyik tv műsorban egy módszert, amivel pörgettyűt lehet belőle készíteni. 

A belevaló apróságok már rég meg voltak, de hogy legyen mibe tenni, kínomban szétnyiszatoltam egy csomó színes papírt, és dobozokat készítettem belőle.

Nincs számozva, találomra lehet majd belőle húzni. Gyűrűtől kezdve, gumi medálig minden van bennük. 
Még fából készült gombok is. 
Amiknek múlt héten H. húgom kitalálta egy iszonyatosan cuki, édes és jópofa alternatív felhasználási módját. Az ember nem is gondolna rá. Nagyon jó ötletei vannak :)
A gyöngyön áthúzott sárga papírok egy nagyobb ajándékhoz tartoznak, amit akkor fog megkapni, ha kihúzta mind a négyet.
Október óta apránként szerezgettem be az apróságokat, olyasmiket, amiket bele lehet tenni egy-egy gyufás dobozba. 
Van, amit kicsit benéztem, ezért áthurkoltam gumigyűrűkkel, hogy ne csússzon szét. 
Édességes naptárat kapott Miáéktól, de már csak mutatóban van benne csoki. :) 

 

Jodi Picoult: A nővérem húga

Még a nyáron olvastam egy cikket, ami azzal a figyelemfelkeltő címmel kezdődött, miszerint egy kislány beperelte a szüleit, mert már nem akar a testvére donora lenni.

A cikkből kiderült, hogy lényegében egy könyvről van szó (amiről most írni fogok). 

Bár alapvetően utálom a félrevezető címeket (személyes kedvencem egy sztárról szóló cikk volt, akinek "ömlött a vére", de kiderült, hogy csak vért vettek tőle), arra jó volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat a könyv iránt.

E.-vel beszélgettünk róla, ugyanis ő a film feldolgozást látta. Többé-kevésbé, ugyanis nem tudta végig nézni, annyira megindító.

Nálunk, a könyvtárban nem volt meg, viszont még múlt hónapban kértek nekem a tündéri könyvtárosaink Fehérvárról előjegyzéssel, könyvtárközin egy példányt, ami hétfőn jött meg, de tegnap tudtam érte elmenni. Szeretem a könyvtárat, főleg amilyen kedves könyvtárosaink vannak, ráadásul amióta van lehetőség könyvtárközi kölcsönzésre is, nincsenek határok. :) Még a világ végéről is elő keresik a kívánt könyveket, ha helyben nincs meg. :)

E.-vel megállapítottuk, hogy a könyv és a film között ha nem is sok helyen, de elég nagy eltérések vannak. Főleg ami a végkifejletet illeti. 

Maga a könyv hét szereplő szemszögéből mutatja be, hogy egy 13 éves lány szeretne ura lenni a saját testének, és unja már, hogy élete minden pillanatában készen kell állnia arra, hogy a testvérének segítsen, csontvelőt vegyenek tőle, és most már az egyik veséjét is fel kell ajánlania.

A két nővér nagyon szoros kapcsolatban van, leginkább a betegség miatt, mivel a sok kórházi kezelés miatt nem nagyon van lehetőségük más barátokra szert tenni. 

A történet fel vet egy csomó gondolatot, hogy van-e joguk az embereknek létrehozni genetikailag tökéletes személyeket csak azért, hogy megfelelő donorok legyenek. (Emlékeztek még a Skorpió házra?!). Eldöntheti-e egy szülő, a kiskorú gyermeke nevében, hogy mi az, amit fel kell áldoznia a testvére érdekében? Köteles-e a gyerek a saját életét, egészségét félredobva megtenni mindent a testvéréért? Akkor is, ha ez számára szenvedés? Ha az életét úgy kell leélnie, mintha nem lenne saját személyisége, csak a nővére húga lenne, valaki, akiből bármikor ki lehet venni részeket?

 

Nagyon olvasmányos a könyv, délután elkezdtem, és képtelen voltam letenni addig, amíg be nem fejeztem. Még tegnap éjszaka.
Tele van kételyekkel, bizonytalansággal, titkokkal, reményekkel, vágyakkal, némi romantikus mellékszállal, ami az ügyvédet illeti... 
Ráadásul akkora fordulat van a végén, hogy csak na. 
Nagyon izgalmas, és én szörnyen drukkoltam, hogy sikerüljön Annának elérnie a célját. 
És most nem fogom lelőni a poént.
Mindazonáltal, aki kedvet kapott a könyv elolvasásához, a végéhez készítse ki a zsepiket. Én elhasználtam pár darabot...

 

Kékes-zöld, zöldes-kék, türkiz?

A fonal színét nem tudom igazán behatárolni, de nekem nagyon tetszik. 

Már láthattátok mécsestartóként, most láthatjátok terítőként, a maradék pedig angyalként fog érvényesülni :)

A terítő mintája a Diana Horgolási Ötletek 24. számának 30. oldalán található.

Nem sok fonalat fogyaszt, ráadásul nagyon haladós a minta. Kicsinek nem lehet nevezni, annak ellenére, hogy 18 körből áll, a sok két- és háromráhajtásos pálca miatt több mint harminc centi az átmérője. 

 

Horgolt mécsestartó

Tegnap beszélgettem egy nagyon-nagyon kedves ismerősömmel, és valahogy szóba került a horgolás is. Azon belül pedig, hogy milyen jól tudnak kinézni a horgolt mécsestartók. Egész nap bennem volt, hogy hát igen, tényleg milyen jó ötlet, és hogy-hogy nekem nem jutott eszembe a téma, és meg kell nézni....

Függetlenül attól, hogy egy csomó tervem van.

Szóval nekiálltam keresgélni.

Találtam egy egyszerűnek tűnő leírást a Kreatív Központ oldalán.Igazából nem bonyolult, meg haladós, hamar kész van, de utólag összehasonlítva a képeket, valamit nagyon elszámolhattam, mert nekem valamivel több "szirom" alakult ki. Azért így is tetszik :)

Több, mint valószínű, hogy fogok még ilyet készíteni, ha nem is ebből a színből. Mondjuk fehérből, vagy pirosból.

Azért ez a szín sem fog kárba veszni. 

Elkezdtem belőle egy terítőt, amit aztán lebontottam, hogy egy másikat készítsek el, mert az jobban tetszik, de igazság szerint a 6. körnél járok.... egy harmadik fajta terítőből.... Határozott jellem vagyok, hiába na :D

Ilyen lett a mécsestartó:

Narancssárga terítő

Tegnap elkészült végre a narancssárga terítő. Élőben szebb, de a kép valahogy nem adja vissza az igazi színét. A minta a Diana Horgolási Ötletek 24. számának 8. oldalán található. Eredetileg fehérben, de én most a színes terítőkre vagyok rákattanva.

Igaz azt nem tudom, hogy mit szúrtam el, mert a leírásban úgy írják, hogy 5-ös horgolócérnából körülbelül 50 grammnyi kell 1,75-ös 2-es tűvel dolgozva. Én 1,5-ös tűt használtam, és éppen annyi fonalam maradt, hogy három kisebb méretű angyalka kijött belőle. Pedig elvileg a gombolyag felének majdnem meg kellett volna maradnia. 

Nem baj, mert most tartalékban van egy szép kékes-zöld horgolós fonalam, és a havi anyagbeszerzésem során rátettem mancsomat pár kötős fonalra is, ugyanis van helyből három kinézett amigurumi figurám is, de előtte le kell fordítani a leírást... 

Képek a terítőről:

 

Origami doboz és shambala

Az ember lánya (jelen esetben én) általában nem unatkozik. 

Kolléganőm kérésére készült a hétvégén pár shambala karkötő, virágos megjelenésben. 

Ráadásul kezembe akadt egy origamis fénymásolat. Amit már ezer éve keresek. Tudom, hogy annak idején egy könyvtári könyvből lett kimásolva. Csak arra nem emlékszem, hogy melyikből. Pedig egyszer már a könyvtárosokkal megnéztük az ide vágó könyveket, de pont az nincs meg. Volt benne pedig virágos képkeret, meg váza, és virágok, de nem emlékszem a címére.

Sebaj, most megvan. És egész jól megy már :)
Hirtelen felindulásból hajtottam párat, és összeállítottam Csibének egy négy részes, fiókos dobozt. Egyébként eredetileg fiókos ékszeres dobozként szerepelt, csak nagyobb, és alkalmibb papírból. Aranyszínű csomagoló papírral volt bevonva.

Ez most fehér rajzlap, hogy legyen tartása. Direkt fehér, így Csibe színes papírokkal úgy dekorálja, ahogy akarja.

Jópofa, mert annyit lehet összeragasztani, amennyit az ember akar. Én már tükörképben is tudom hajtani, így még jobban is néz ki.

A fiókok egyesével mozgathatók.
Kicsit hajaz a régi technika órán készített gyufás doboz fiókos dobozra. Gondolom, ti is csináltátok. Csak nagyobb. 

Így néz ki:

Készült még sárga közepű, zöld virágos karkötő is, de nekem nem igazán tetszik, ezért nem is mutatom meg :) Képzeljétek a másik két, zárt fiókba :D

Hogy fogyjanak a maradékok- Teru teru bozu

A dobozok alján itt-ott még belefutok felhasználatlan maradékokba. Nem is kevésbe.

Ezért elhatároztam, hogy legalább a maradék fehér jellegűt felhasználom valamire. Ezzel egyidejűleg döbbentem rá a tényre, hogy már rengeteg amigurumi figurát készítettem, de nekem valahogy nem jutott.

 Egy amigurumis oldalon párszor már belefutottam ebbe az édes kis kísértet figurába. Legalábbis én idáig azt hittem róla, hogy az. De mégsem. Teru teru bozu-nak hívják.

Próbáltam magyar oldalakon utána kutakodni, hogy mi is ez, de nem nagyon lettem okosabb. Lehet nem jó helyeken keresgéltem.

Japánból ered, mint sok minden. A hagyomány eredete vitatott, de a lényeg az, hogy a japán gyerekek, ha jó időt szeretnének egy kirándulás vagy akármi miatt, előző nap elkészítik valamilyen anyagból ezt a kis figurát, és kiakasztják az ablakba, hogy jó időt hozzon.

Rengeteg videó van a neten, amin bemutatják, hogy lehet elkészíteni például zsebkendőből. De az már nem amigurumi. 

Nem tudom, hogy a jó időt mennyire fogja meghozni, de legalább a "fehér" elfogyott. Még mielőtt a figura elkészült volna. De nem akartam se lebontani, se félbe otthagyni, ezért kipótoltam a maradék nagyon halvány sárgával. 

Szerintem nagyon aranyos lett. Vidáman vigyorog a szekrényemről :) 

Hozzá egy kis videó, ugyanis dal is tartozik hozzá. 

A magyar szöveget láttam az egyik oldalon, ahol infókat kerestem a témában. A lényege az volt, hogy a szerzetes, amit a baba szimbolizál hozzon jó időt, mert akkor majd kap arany csengőt, meg majd isznak rízs bort, és egyébként meg ha nem teszi meg, akkor majd jól le lesz vágva a feje. Amit én mondjuk sajnálnék, annak ellenére, hogy igazándiból nem túl bonyolult az elkészítése.

 

Ha minden kötél (fonal) szakad

Sajnos két hete elég sok időt töltök egészségügyi intézménybe várakozva. :(

Iszonyat tömeg van, és hosszú órák telnek el, mire történik valami.

Szerencsére türelmes fajta család vagyunk, várunk. Illetve van, amikor csak én várok, mert hát ugye vannak helyek, ahova illetéktelen nem mehet be.

Hosszú órákon keresztül képtelenség tétlenül ülni, és várni, hogy lesz valami. Hurcolom magammal a horgolásomat.

Így készült el tegnap a harmadik "kék" is. Ami igazából nem lett teljesen kék, mert a kékem, ha el nem is szakadt, három sorral a vége előtt elfogyott.

Nem akartam három sor miatt venni még egy 100 grammos gombolyagot, mert akkor soha nem érnék az ördögi kör végére, de a kék színt egy életre megutálnám.

Gondoltam felhasználom a maradék sárgát. A maradék sárga két körig elég volt. Utána még maradt egy kicsi, de a befejezéshez kevés lett volna, pedig elég soknak tűnt. Visszabontani már nem akartam, ezért megkezdtem a narancssárgát. 

Így kicsit olyan, mintha körben kukorica szemek lennének. Legalábbis színre.

Nekem így is tetszik. Egyedi.

Kolléganőim részben osztják véleményemet. Van aki szerint hagyni kellett volna a kéket úgy ahogy van, de nekem hiányzott volna az a három sor.

Mondjuk ízlések és pofonok.

Ilyen lett:

Minta a Diana Horgolási Ötletek 42. számának 22. oldalán.

Egyébként az egészségügyi helyzet borzalmas, de az orvosok és nővérek szörnyen aranyosak, kedvesek, tényleg le a kalappal előttük.

És azért esnek meg vicces dolgok is.

Tegnap a folyosó egy nagyon édes házaspártól zengett, mert megkapták egy másik beteg papírjait. A néni jó alaposan áttanulmányozta, hogy miről van szó, a férjét is beavatta a dolgokba, csak azután vitte vissza az orvoshoz.

Majd visszajött, és elkezdte boncolgatni a témát, hogy hát hova is valósi a másik néni, akinek a papírjai nála voltak, mert hogy milyen messziről jött fel Budapestre. A férje alig kezdte el neki mondani, hogy hát merre is van az a település, a felesége jól leszidta, hogy mit foglalkozik másokkal, hogy hova valósiak, mi köze hozzá.

Szegény bácsika próbált védekezni, hogy hát a felesége kíváncsiskodott, de a nénike letorkolta, hogy neki muszáj volt megnéznie a papírokat, mert a kezében voltak.

Tényleg nagyon aranyosak voltak.

 

Amigurumi tacskó

Legalábbis szerintem arra a kutyára hajaz leginkább.

Csibe kitalálta ugyanis, hogy neki kell egy horgolt kutyus.

Kicsit nehezen készült el, mert kellett mintát keresni, aztán venni "kutya" színű fonalat (még ez volt a "legkutyább"), és rájöttem, hogy felvarrós szemem sincs itthon.

A mintát a neten találtam. Ami változtatás rajta, hogy én nem tettem rá a szív alakú fülvédőket, és hosszabbra horgoltam a farkát. Meg egyforma méretűek lettek a lábai. Az eredeti mintán a hátsó lábak egy sorral hosszabbak voltak mint az elsők.

A sál színét Csibe választotta ki. Ez a tarka fonal, még a nagy sál kötős időszakomból maradt. 

Nekem tetszik a kutyus :) 

Remélem Csibének is fog, mert még csak részletekben látta. Mire elvégeztem az utolsó simításokat, addigra ő már elaludt. 

Most már tényleg kell nekem is egy amigurumi figura :) Annyit készítettem már, de nekem valahogy nem maradt :(
Sebaj, már kettőt is kinéztem :)

De azért egyelőre a kutya:

Újra kék

Mivel az előző kék terítőhöz kellett vennem még kék fonalat, amiből aztán elég sok megmaradt, így horgoltam még egy kék terítőt.

De még így is sok kékem maradt. Tehát elkezdtem belőle egy harmadik kéket is, mert ahhoz, hogy "elangyalkázzam" a maradékot, sok.. Amekkora mázlim van, tuti, hogy a terítő vége előtt két és fél sorral fog ez is elfogyni, aztán megint vehetek hozzá kéket... Életem végéig kék fonalat fogok horgolni.... :)

Ez a legújabb kékem :) :

Minta hozzá a Diana Horgolási Ötletek 42. számának 2. oldalán.

Ugyanebben az újságban van az is, amit most elkezdtem. 

És az eredetileg is kék. Igaz pár árnyalattal világosabb, mint az enyém.

Nem túl nagy ez a terítő, de jó haladós. Hipp-hopp elkészül. 

A másik is jól indul, szóval lehet, hogy nemsokára megint jelentkezem egy kékkel :)

Új fajta

A kék fonallal, amiből a harisnyakötő készült úgy jártam, hogy elég sok maradt belőle. Hogy ne csak a helyet foglalja, gondoltam, horgolok a maradékból egy terítőt. Ki is választottam a mintát. A közepe már készen volt, amikor elkezdett gyűrődni a szorossága miatt, ráadásul rájöttem, hogy az a fajta, kék fonalból nem is tetszik. Az újságban lévő narancssárga, és úgy nagyon jól néz ki, de kékből rémes.

Szóval teljesen lebontottam, és elkezdtem egy másikat. 

Újdonság, hogy ez most négyszög alakú. Nekem nagyon tetszik.

Akkor mondjuk kevésbé tetszett, amikor a befejezés előtt két és fél sorral fogyott el a fonal :( És amint írtam tegnap is, nem volt belőle kisebb gombolyag. 

A terítő ma elkészült, viszont van egy csomó kékem megint... Sebaj, már ki is választottam, hogy milyen terítő lesz belőle... :)

Elvileg elég lesz hozzá :)

Ennek a terítőnek a mintája a Diana Filéhorgolás 52. számában, a 8. oldalon található. 

Ugyaninnen horgoltam volna eredetileg a 23. oldalon lévő terítőt.

 

Egy kis kitérő

Elkezdtem felhasználni a maradék kék fonalat, ami viszont hiába horgoltam nagyon gyorsan, elfogyott, mielőtt kész lett volna a terítő belőle.

Vettem volna egy kis gombolyag kéket, hogy ne legyen sok maradék, de persze ebből az árnyalatból nem volt.

Volt szép citrom sárga, meg is vettem, de aztán rájöttem, hogy így nem lenne olyan szép, mivel pont a virágok vége lenne más színű. 

Szóval vettem még egy gombolyag nagyot. Amiből persze lesz megint sok maradék. 

De még mielőtt megvettem volna a kéket, mivel pont nem jártam arra, elhatároztam, hogy felhasználom a sárgát.

Ez lett belőle:

A minta a Diana Filéhorgolás 54. számában van, a 8. oldalon. Egyszerű és haladós minta. És még maradt is az 50 grammos fonalból. De annak már meg van a helye :)

Mellesleg újra előkerült a gumis karkötő készítő, ráadásul most más fajta táblával fűzve.

A tarka Csibe első munkája, ezért kifejezetten büszke vagyok rá, hogy az enyém lett :) A fekete-fehér pedig az én művem.

Dobozka

Hm... Ayumi kiposztolta a harisnyakötőt, amire rá akart bírni, hogy én tegyem fel... Ez jó... Lévén, így nem nekem kell leírni, pláne, hogy ő készítette... :P 

Amit én hoztam nektek, az egy kis dobozka, bár, én kis kosárkát csináltam az eredetin felbuzdulva. Az eredeti ötletet itt megleshetitek, ahol részletes leírást is találtok. Ott egy rózsaszín gyöngyökkel díszített szívecske található. A technika egyszerű. Valamibe (karton, nálam gyógyszeres doboz) fogpiszkálókat szúrunk, majd fonallal beszőjük (egyiken elöl, másikon hátulról visszük körbe a fonalat).

Az én elkészült művem:

Igen, tudom, vannak hibái. Ez prototípus, szóval igen, csak próbálkoztam.

Hozzávalók: ragasztó, fogpiszkáló, karton (esetemben gyógyszeres dobozt használtam fel), esetleg gyöngyök, színes, vagy fehér fonal. Én tettem rá egy kis fület is, ez gémkapocsból készült, amit kihajtottam majd formára hajlítottam. 

Tippek: Ha kartonnal vagy bármilyen anyaggal dolgozunk, érdemes tűvel előtte picit beszúrni, mert ha simán a fogpiszkálóval csináljuk, akkor behajolhat (mint az enyém is ezt tette, azért is nem lett igazi doboz alakja... Bár nekem bevásárlókosárnak is tetszik... )

Íme fül nélkül:

Jó készítést! Csak nézzétek meg előtte, hogy milyen alapanyagaitok vannak otthon, és ne járjatok úgy mint én, aki csak nekilátott, és menet közben, hogy húúú hát akkor most hogy is csináljuk, ha ez sem, vagy az sem található itthon...

Mia

Harisnyakötő

Egy tervben lévő esküvő apropóján merült fel a hagyományok kapcsán a valami kék gondolata, azon belül pedig a harisnyakötő.

Mivel számomra kedves emberekről van szó, így rögtön kitaláltam, hogy ki kell próbálni a horgolt harisnyakötő elkészítését, még akkor is, ha még nem aktuális.

A fonal szerelem volt első látásra kedvenc gyöngyösömben. Tudom, hogy sötét kék, és világosat szoktak, mint utólag kiderült, de mivel az érintettnek is tetszett a színe... :)

A neten a kereső kiad elég sok találatot a témában, de minta nincs. Így én a saját fejem után indultam neki a dolognak.

A harisnyakötő egy ráhajtásos pálcák, és láncszemek felhasználásával készült.

Gumis igazából, a tartás miatt is, meg a szalag bármikor kioldódhat. Tulajdonképpen a szalag csak dekoráció, illetve eltakarja a gumit.

Nekem nagyon tetszik. És az érintett személy tetszését is elnyerte. Bér élek a gyanúval, hogy kicsit nagyon elfogult, de állítólag nem :)

Szóval, tadaaaaam:

Miáéknak köszönhetően kiderült, hogy van egy bolt a közelben, ahol forgalmaznak papírsárkányt. Nem túl minőségi darabot, az igaz, mert már az első reptetés után vissza kellett varrni a farkát, és kétszer szaladtunk Csibével utána, hogy elszakadt a zsinór, de a célnak megfelel. Főleg mivel azon az egy alkalmon kívül még nem volt lehetőség reptetni. Ha volt is egy kis szél, esett is az eső hozzá... :S Sebaj, lesz majd még eregetős nap :)

Azért unatkozni nincs idő. Mivel elég sok helyet foglalnak, így folyamatában használom fel a maradék horgolós fonalakat. Angyalok készülnek belőlük. Már van tejeskávé színű, lila, égszínkék, almazöld... Ha ebből a sötétkékből marad még a terítő elkészülte után, lesz olyan is. De már beszereztem a következő gombolyagot. Naraforgó sárga :) Nekem tetszik nagyon :) 

Hajfánk

Ha nektek is vékony szálú, és nem túl hosszú a hajatok, és ehhez még hozzájön az is, hogy szög egyenes (de tényleg), akkor tudjátok, hogy milyen érzés, amikor igazából semmit nem lehet vele kezdeni. Frizurát csak vágással lehet kialakítani, de azért nem lehet minden egyes alkalommal vágni, mert akkor már túl rövid lenne...

Mia épp a konty-mánia korszakát éli, és ezzel sikerült rendesen megfertőznie.

Persze én még messze vagyok tőle, főleg, ami a technikáját illeti. De múltkor olyan szép kínai kontyot csinált nekem, hogy csak na... Pedig tényleg nem túl hosszú a hajam... 

Már egy ideje foglalkoztat a hajfánk gondolata. Valahol láttam annak idején, de még nem álltam neki a megvalósításához. A mai napig.

Ugyanis pénteken az egyik kínai boltban láttam igazi hajfánkot. Fájt is érte a szívem, de olyan nagy volt, hogy az én hajam nem fedte volna el rendesen. :(
Gondoltam, hogy akkor itt az ideje kipróbálni a csináld magad változatot.

Harisnyát nem szoktam hordani, mert nem szeretem. Viszont pont volt egy pár leselejtezni való bokafixem. A kidobás helyett bedobtam, tudni illik a mosógépbe. 

Szép tiszta állapotában kitágítottam az egyiken a lyukat, és megcsavartam, mint egy hajgumit, hogy kisebb legyen a felülete, mivel nem akartam rendes bokafixeket szétnyiszatolni, hogy meglegyen a vastagsága, másrészt viszont így túl laza, és nagy lett volna. 

Ezzel a módszerrel viszont elég volt a két leselejtezendő. És egész jó kontyot lehet vele csinálni. Főleg egy virágos hajgumival néz ki nagyon jól.

Ilyen lett.

A haj nem az enyém, mert arról nem készült normális fotó, így viszont én tudtam lefotózni Csibe haját, akinek szintén nem túl hosszú, és elég vékony szálú a haja. 

Ha nem volt elég értelmes a magyarázat (ami előfordulhat, mert nem vagyok ilyenkor már a toppon), akkor részletesebb leírást találtok Perelin-nél.