Sajnos két hete elég sok időt töltök egészségügyi intézménybe várakozva. :(
Iszonyat tömeg van, és hosszú órák telnek el, mire történik valami.
Szerencsére türelmes fajta család vagyunk, várunk. Illetve van, amikor csak én várok, mert hát ugye vannak helyek, ahova illetéktelen nem mehet be.
Hosszú órákon keresztül képtelenség tétlenül ülni, és várni, hogy lesz valami. Hurcolom magammal a horgolásomat.
Így készült el tegnap a harmadik "kék" is. Ami igazából nem lett teljesen kék, mert a kékem, ha el nem is szakadt, három sorral a vége előtt elfogyott.
Nem akartam három sor miatt venni még egy 100 grammos gombolyagot, mert akkor soha nem érnék az ördögi kör végére, de a kék színt egy életre megutálnám.
Gondoltam felhasználom a maradék sárgát. A maradék sárga két körig elég volt. Utána még maradt egy kicsi, de a befejezéshez kevés lett volna, pedig elég soknak tűnt. Visszabontani már nem akartam, ezért megkezdtem a narancssárgát.
Így kicsit olyan, mintha körben kukorica szemek lennének. Legalábbis színre.
Nekem így is tetszik. Egyedi.
Kolléganőim részben osztják véleményemet. Van aki szerint hagyni kellett volna a kéket úgy ahogy van, de nekem hiányzott volna az a három sor.
Mondjuk ízlések és pofonok.
Ilyen lett:
Minta a Diana Horgolási Ötletek 42. számának 22. oldalán.
Egyébként az egészségügyi helyzet borzalmas, de az orvosok és nővérek szörnyen aranyosak, kedvesek, tényleg le a kalappal előttük.
És azért esnek meg vicces dolgok is.
Tegnap a folyosó egy nagyon édes házaspártól zengett, mert megkapták egy másik beteg papírjait. A néni jó alaposan áttanulmányozta, hogy miről van szó, a férjét is beavatta a dolgokba, csak azután vitte vissza az orvoshoz.
Majd visszajött, és elkezdte boncolgatni a témát, hogy hát hova is valósi a másik néni, akinek a papírjai nála voltak, mert hogy milyen messziről jött fel Budapestre. A férje alig kezdte el neki mondani, hogy hát merre is van az a település, a felesége jól leszidta, hogy mit foglalkozik másokkal, hogy hova valósiak, mi köze hozzá.
Szegény bácsika próbált védekezni, hogy hát a felesége kíváncsiskodott, de a nénike letorkolta, hogy neki muszáj volt megnéznie a papírokat, mert a kezében voltak.
Tényleg nagyon aranyosak voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése