Még a nyáron olvastam egy cikket, ami azzal a figyelemfelkeltő címmel kezdődött, miszerint egy kislány beperelte a szüleit, mert már nem akar a testvére donora lenni.
A cikkből kiderült, hogy lényegében egy könyvről van szó (amiről most írni fogok).
Bár alapvetően utálom a félrevezető címeket (személyes kedvencem egy sztárról szóló cikk volt, akinek "ömlött a vére", de kiderült, hogy csak vért vettek tőle), arra jó volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat a könyv iránt.
E.-vel beszélgettünk róla, ugyanis ő a film feldolgozást látta. Többé-kevésbé, ugyanis nem tudta végig nézni, annyira megindító.
Nálunk, a könyvtárban nem volt meg, viszont még múlt hónapban kértek nekem a tündéri könyvtárosaink Fehérvárról előjegyzéssel, könyvtárközin egy példányt, ami hétfőn jött meg, de tegnap tudtam érte elmenni. Szeretem a könyvtárat, főleg amilyen kedves könyvtárosaink vannak, ráadásul amióta van lehetőség könyvtárközi kölcsönzésre is, nincsenek határok. :) Még a világ végéről is elő keresik a kívánt könyveket, ha helyben nincs meg. :)
E.-vel megállapítottuk, hogy a könyv és a film között ha nem is sok helyen, de elég nagy eltérések vannak. Főleg ami a végkifejletet illeti.
Maga a könyv hét szereplő szemszögéből mutatja be, hogy egy 13 éves lány szeretne ura lenni a saját testének, és unja már, hogy élete minden pillanatában készen kell állnia arra, hogy a testvérének segítsen, csontvelőt vegyenek tőle, és most már az egyik veséjét is fel kell ajánlania.
A két nővér nagyon szoros kapcsolatban van, leginkább a betegség miatt, mivel a sok kórházi kezelés miatt nem nagyon van lehetőségük más barátokra szert tenni.
A történet fel vet egy csomó gondolatot, hogy van-e joguk az embereknek létrehozni genetikailag tökéletes személyeket csak azért, hogy megfelelő donorok legyenek. (Emlékeztek még a Skorpió házra?!). Eldöntheti-e egy szülő, a kiskorú gyermeke nevében, hogy mi az, amit fel kell áldoznia a testvére érdekében? Köteles-e a gyerek a saját életét, egészségét félredobva megtenni mindent a testvéréért? Akkor is, ha ez számára szenvedés? Ha az életét úgy kell leélnie, mintha nem lenne saját személyisége, csak a nővére húga lenne, valaki, akiből bármikor ki lehet venni részeket?
Tele van kételyekkel, bizonytalansággal, titkokkal, reményekkel, vágyakkal, némi romantikus mellékszállal, ami az ügyvédet illeti...
Ráadásul akkora fordulat van a végén, hogy csak na.
Nagyon izgalmas, és én szörnyen drukkoltam, hogy sikerüljön Annának elérnie a célját.
És most nem fogom lelőni a poént.
Mindazonáltal, aki kedvet kapott a könyv elolvasásához, a végéhez készítse ki a zsepiket. Én elhasználtam pár darabot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése