Takarón fényképezve

Mármint a mű.

Ugyanis nem volt kedvem jobb hátteret keresni neki. 

Nem is olyan sima a kép, de azért látszik, hogy egész jól haladok :)
Jobban álltam volna, ha nem vették volna el az időt azok a horgolt angyalok, de sebaj... Egyszer elkészül :)
Ahol a tű van, ott épp bontok :S Elszámoltam egy fránya sort...

Van két kocka (lentről a 8 sor, jobbról a 3-4 kockák) ahol valamivel sötétebb a hímzés. Az nem a fonal hibája, hanem az enyém...

A terv az volt, hogy megrajzolom tollal a kockákat, amiket aztán csak át kell varrni, és jobban haladok, mint hogy soronként kell mindent mindig háromszor újraszámolni, hogy ne kelljen bontani... Hát nem jött be...

Pedig a világító toronynál ugyanezt az elvet alkalmaztam, igaz ott teljesen elfedték a fonalak a tintát, mivel ki lett töltve az egész kép.

Szóval most itt tartok:

Úgy gondoltam, hogy előbb megcsinálom a kosarat, és a leveleket, az egészet ebből az óarany fonalból, aztán meg elkészítem a rózsákat.
Közben készül más is, de az egyelőre még nem publikus, mivel meglepi lesz :) (aki kapja meg lesz lepve, hogy elkészült :)

Tervbe van véve ennek a párja is sárga rózsákkal, fekete alapon, de annyi mindent kellene egyszerre csinálni, hogy nem megy... :(  

Sajnos még messze vagyok a nyugdíjtól, és nem nagyon tolonganak értem a milliárdosok, hogy feleségül vegyenek, de sebaj :) Ha lassan is, de azért biztosan haladok a vágyott cél felé :)

Egyébként ma voltam bent a kedvenc papír-írószer boltomban, és sikerült vennem levél papírt, amire jó ideje vadászom. Sajnos ritkán vannak új fajták, sőt sokszor nem is lehet kapni.

Az eladóval megbeszéltük, hogy ez azért lehet, mert manapság mindenki e-mailt ír inkább, minthogy postán levelezne.

Valóban ez a helyzet, de figyelembe véve a postai árakat, valahogy nem is csodálom.

Pedig nagyon nagy dolog a levelezés :) Én sokáig szenvedélyes levelező voltam, főleg nyáron írtunk egymásnak a barátnőimmel :) Alig vártam a postást :)

Nagy élmény volt számomra az első saját levelem feladása, amit én írtam másnak, és még annyira bennem van, hogy nem csak azt tudom hol adtam fel, kinek adtam fel (illetve kiknek, mert egyszerre kettőt is küldtem), hanem még azt is tudom, hogy akkor kemény 24 forint volt a postaköltség.   

A mai napig is levelezem pár emberrel, és nem azért mert nincs e-mail címük, hanem mert igenis megvan a maga szépsége a postai levelezésnek is.  Még akkor is ha drágább, mint egy e-mail :) 

Boldog karácsonyt! :)

Ezúton szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni!
Az ünnep alkalmából egy kis karácsonyi zene: 

Ez a jelenlegi kedvenc karácsonyi zeném. De karácsonytól függetlenül is nagyon szeretem a Celtic Woman-t:

Ez csak mert szép (de a mese maga is):

Egy kis Lindsey Stirling: 

Egy kis cukiság:

 

És a kedvenc magyar karácsonyi énekek:

Ezt tegnap énekeltük a gyertyagyújtás után közösen, meg ma faállítás közben unokahúgommal is. Persze nem ilyen szépen :)

                                      

Ezt is szeretem:

Ez pedig nagyon szép:

Persze lehetne még sorolni, mert sok nagyon-nagyon szép karácsonyi zene van, de én most ezeket szeretném nektek megmutatni karácsony alkalmából. 
Szóval ismételten boldog karácsonyt kívánok!

Gyertyák és hópehely

Nem tudom merre milyen idő volt, de ma nálunk elég tisztességesen esett a hó. Sajnos az este folyamára átváltott ónos esőre :( 

A közös gyertyagyújtás ideje alatt becsületesen áztunk-fáztunk. Utána viszont már társaságban melegedtünk tea, és forralt bor társaságában :)
Sajnos az időjárásra való tekintettel az érdeklődés alaposan megcsappant a korábbi gyertyagyújtásokhoz képest, de azért nekem hiányozni fog a jövő héten ez a kis vasárnapi program :)
Most már itthon is ég a négy gyertya a koszorún. 

Unokahúgom épp beszédet tart felette :) Szörnyen aranyos :) Főleg mivel a beszédbe belecsempészett egy kis karácsonyi éneklést is :) 

Tegnap este horgolás tematikában stílusosan hópehely leírást keresgéltem magamnak. Sajnos a rajzos mintákról nem tudom leolvasni, hogy miről van szó...

Az egyik oldalon több mintát is találtam leírással. A végeredményt inkább meg sem mutatom. Képen nagyon jól néz ki, de az enyém sajnos köszönő viszonyban sincs vele.

A legnagyobbat próbáltam elkészíteni.

Utána viszont ezt találtam.

Szerelem volt első látásra. Habár erősen kételkedtem benne a leírást olvasva, hogy én ezt valaha meg fogom tudni csinálni, de azért elkezdtem. Mert ugye a puding próbája az evés.

Már három teljesen készen van, és hamarosan elkészül a negyedik is :)

Vasalva és keményítve nincsenek, és szerintem idén már nem is lesznek, így kerülnek majd fel a fára. Remélem, jövőre más fajták is fognak készülni :)
Főleg ha addig valaki megtanít mintát olvasni rajzról :) Légysziiiiiii :)

Elkészült :)

Igen, a tegnap említett projekt elkészült végre :)

A nagy részét a vonaton hazafelé horgoltam meg. 

Az ihlet melcsillától származik.

A rózsa elkészítését hordosv blogján láthatjátok.

A levélhez nincs leírás. Többé-kevésbé saját termék.
Megnéztem ugyan több oldalon, hogy hogyan lehet készíteni levelet, de valahogy sehogy sem volt az igazi.

Tíz láncszemből készítettem láncszemsort. Volt egy plusz szem, mint forduló szem. Erre jött rá egy félpálca, két egyráhajtásos pálca, négy két ráhajtásos pálca, két egy ráhajtásos pálca, és egy félpálca. A másik oldalon ugyanúgy. 

Maga a szütyő negyvennyolc szemes körhorgolás. 16 sor egy ráhajtásos pálcákból, plusz a végén az íves rész. A 13 sor horgolása során beillesztettem a láncszemekből álló összehúzó madzagot. 

A képek sajnos még mindig nem tökéletesek :( 

Az eredmény élőben szebb, mint képen. Legalábbis nekem jobban tetszik. Habár én tutira elfogult vagyok :)

Egyébként személyre szabottan a képen látható rózsafüzér tárolására készült, hogy ne kallódjon csak úgy ide-oda. :)

A dolognak egyébként valószínűleg lesz még folytatása, mert még van tökéletesíteni való a dolgon, de azért prototípusként igencsak elégedett vagyok vele :)

Nektek hogy tetszik?

u. i.: Halkan megsúgom, hogy azért egy angyalka még ma is készült :)

Újra itthon :)

Na, megint itt vagyok :)

Jelképesen egy hétre leléptem a térképről.

Fizikálisan ez annyit jelent, hogy utaztam kicsit több mint száz kilométert, a családom másik feléhez, hogy velük is legyek egy kicsit :)

Hogy mit csináltam ez idő alatt?

Elsősorban tesóztam :) Felfedeztük, hogy van két egész érdekes állatfaj, a sziapingvin és a sziarózsa. Utóbbi azért nem növény, mert mozog. Mindkettő fürdetés időben jelentkezik a fürdőszoba területén belül, ahol napközben hagyományos, éllettelen(nek látszó) fürdető szivacsnak álcázzák magukat. De ha eljön az este, akkor erőteljes csiki aktivitást mutatnak, fürdetés közben, ami nagy nevetésekkel, és fröcskölésekkel jár :) 

Hogy ezen kívül még mit csináltam?
Hát bizonyító erejű fénykép nem készült, de non-stop angyalt horgoltam. 7 darabot. 5 ment a családi fenyőfára (1angyal/fő :), egy a húgom tanító nénijének, egy pedig a húgom kis barátnőjének. Öcsi óvónénije anyai segítséggel készült ajándékot kapott öcsitől :) Fénykép sajnos azokról sincs.
Na, majd legközelebb :)

Ezen felül hajtogattunk dobozokat, öntöttünk gipszet, amit nagyon ügyesen kifestettek, és megtanultam kínáló tálat is hajtogatni. Utóbbiakról lesz fénykép, ha lesz energiám újra előállítani őket itthon :)

Annak örömére, hogy mégsem jött még el a világvége:

Hazafelé hallottam két bácsi beszélgetését. Az egyik megkérdezte a másiktól, hogy érdemes-e még nyúlpörköltet enni, mert hogy mindjárt itt a világvége. A másik mondta neki, hogy nyugodtan, mert délután és este között fog eljönni, szóval még belefér :) Persze csak viccelődtek, de olyan aranyosak voltak :)

A másik pedig egy régi barátnőm, akivel együtt jöttem haza a vonattal. Ebédszünetben arra gondolt, hogy ha most eljönne a világ vége, akkor az ő "utolsó vacsorája" krumplifőzelék lenne, csibe fasírttal, és ez annyira szörnyű, pláne, hogy még nem is az anyukája főzte :)

Őszintén szólva engem nem nagyon hozott lázba ez a világvége dolog. 

(Mindazonáltal ha dél magasságában ért volna utol a vég, akkor az utolsó "vacsim" Mama által főzött paprikás krumpli lett volna, ha meg most jön el, akkor fincsi Apu féle bablevest ettem :) Mind a kettő tökéletes utolsó vacsora, mert nagyobb szeretettel készültek, mint akármelyik libamáj :)

Nektek mi lett volna az utolsó vacsora, ha ma kihal az emberiség?

A hazafelé úton annyira belelkesedtem a horgolásba (na nem angyal, még véletlenül sem :), hogy az alapja majdnem készen van a korábban már említett horgolós projektnek. Szóval nemsokára láthatjátok.

Egyébként ha még nem vettétek észre, mielőtt leléptem volna a térképről, a blogba mint társszerző meghívásra került az én fogadott ikrecském. Illetve fogalmam sincs, hogy lehet-e már látni, hogy a meghívást elfogadta. De elfogadta. 

Szóval az ő írásait is fogjátok tudni olvasni itt :)
Addig persze lesz némileg szerkesztve a blog profilja is :)

Nem értem....

Egész egyszerűen nem értem a világot.

Talán tényleg ideje lenne, hogy eljöjjön a vég.

Épp most olvastam egy cikket arról, hogy egy amerikai általános iskolában vérfürdő volt. KISGYEREKEK az áldozatok. Mert egy apának elszállt az agya...

Nem tudom felfogni, hogy mi késztethet bárkit is arra, hogy öljön, pláne ártatlan, védtelen kis gyerekeket....

És egyre több ilyen van :(

Nem csak Amerikában, hanem itthon is.

Családi anekdotáink egyike (nincs róla konkrét emlékem), hogy egyszer a közeli településről, a buszmegállóból akartak hazahozni az osztálytársnőm szülei (vele együtt), hogy ne kelljen a buszra várnom. A családot egészen kis korom óta ismerem. A lányukkal együtt ballagtunk óvodából is. De nem jöttem el velük. Mert azt mondták a szüleim, hogy idegenek autójába ne szálljak be sose. Ennyi elég is volt. Bár nem voltak idegenek, de nem jöttem velük haza.

Akkoriban pedig nem volt annyi gyermekrablás, gyilkolás, vagy lehet, hogy csak nem tudtunk róla. Nem tudom.

De kevesebb félni való volt, az biztos. 

Nemrég, egy kisfiú meggyilkolása után elbeszélgettem az unokahúgommal.  Most kezdte az iskolát, szeptemberben.

Valahogy már kevésnek tűnik az idegenek autójába ne szállj be dolog.

Egy hét évesnek nem sok esélye van egy felnőttel szemben. De még egy nála erősebb gyerekkel szemben sem. Sajnos vannak elég agresszív gyerekek az iskolában is.

Az alapszabályok, hogy idegennel nem mehet sehova, még akkor sem, ha azt állítja, hogy mi küldtük érte (vonatkozik ez ismerősökre is, amennyiben előre nem lett vele, és a tanárokkal is megbeszélve). Kocsihoz három méternél közelebb nem mehet, és egyébként se egy hét évestől kérdezgesse senki, hogy mit merre talál. Szerintem.

Nincs hazakísérés, segítés a cipekedésben, mert jobb félni mint megijedni. Mert vannak rossz emberek.

Nem fogadhat el semmit idegenektől.

Ha valaki megpróbálja elkapni és magával vinni, akkor rúgjon, harapjon, karmoljon, visítson. Ártatlan naív kis tündérem kérdése ezzel kapcsolatban: -"De nem fognak megbüntetni? Mert hogy ezt nem szabad..."

Nem volt bűntudatom, amikor megnyugtattam, hogy nem lesz megbüntetve, sőt inkább megdicsérve lesz, és megjutalmazva. Mert megvédte magát. Mert meg kell, hogy védje magát. Mert nem lehet mindig mellette valaki.

Pláne az iskolában nem. Lehet, hogy nincs igazam, de én ott is arra bátorítom, hogy igenis és védje meg magát. 

Szerencsére kialakult egy kis barátnői társaság, és ösztönösen együtt mennek játszani ki az udvarra, a nagyobbak közé, és ha gond van, szaladnak a tanárokhoz is. Meg azért nem is nagyon hagyják magukat. 

Megegyeztünk, hogy verekedést nem kezdeményezhet (mert akkor jogos lenne, ha megvernék, és nem dicsérném meg érte), de ha ok nélkül harciaskodnak vele, és bántani akarják, akkor nyugodtan üssön vissza. Akinek meg nem tetszik, az hozzám fordulhat panasszal.

Szomorú, hogy arra kell tanítani őket, hogy ne bízzanak senkiben, pláne idegenekbe ne. Mert nem lehet tudni.

De hogy lehet megtanítani, hogy ne bízz anyádban, apádban, azokban akit szeretsz, akik gondoskodnak rólad, mert nem lehet tudni?

Mert lehet, hogy azzal akarnak majd egymásnak fájdalmat okozni, hogy elveszik az életedet, hogy a másiknak se legyél?

Hogy az fog bántani, akiről a legkevésbé sem gondolnád?

Hány gyerek fog még meghalni ártatlanul? Csak mert a felnőttek azt hiszik, hogy ezzel bosszút állhatnak minden sérelmükért? 

Nincsenek szavak, amelyekkel enyhíteni lehetne egy ekkora fájdalmat...

Igazoltan távol

Nem tűntem el, pusztán igazoltan voltam távol :)

De tényleg.

Kicsit összecsaptak a fejem fölött a hullámok, és minek után hétfőn rádöbbentem, hogy csütörtökön lesz a Luca napi vásár az iskolában, kicsit bele kellett húznom. Szerencsére már pár eladásra szánt dolog kész volt. Pontosabban kész volt 6 db. horgolt angyal (két fajta), 5 gyöngyhorgolt karkötő (na jó, háromra tegnap este (khm. éjjel) varázsoltam kapcsokat), és többé-kevésbé készen volt két virágos hajcsat.

Körülbelül fél 12 magasságában sikerült befejeznem mindent.

De annyira nem gáz, az óvodai ballagásra szánt búcsú ajándékok (óvónéniknek dadusoknak) végleges formában indulás előtt fél órával lett kész. Legalábbis akkor sikerült becsomagolni az utolsót. Fogadott ikrecském teljes lelki és fizikai támogatása, és segítsége mellett :) Ha ő nem lelkesít, akkor valószínűleg az életben nem lettem volna kész....

Szerencsére a települési oviba kellett csak odaérni :)

Szóval távollétem igazolására:

Horgolt angyal 1. innen.

A mintáját még tavaly kaptam, de nem tudok horgolni. Illetve akkor még nem tudtam. Nem mintha most tudnék, de azért a sokadik angyal után már kezdek belelendülni.

Igazából nyáron tanultam meg a tanfolyamon az egyik csoporttársamtól az angyalka elkészítését.

Macerás olyan szempontból, hogy a fejet, meg a szárnya részt külön-külön kell elkészíteni, és a szárnya részből kell kialakítani a szoknyát. De ami a legmacerásabb számomra legalábbis az a feje, mivel elég pici. 

Horgolt angyal 2. innen.

Ez még az elsők között készült.

Szeretem, mert folytonosan készül, körbe-körbe-körbe-körbe, a feje búbjától, a szoknyája aljáig. A feje nagyobb, mint az elsőnek, és így könnyebb elkészíteni is. De a szoknyája is jobban tetszik. 

Egyébként biztos tűvel jelölöm, hogy honnan indultam a körök elején (legalábbis a fejénél szükségem van rá), különben elveszítem a fonalat.

Gyöngyhorgolt karkötők:

A legegyszerűbb a piros-fehér, és a zöld-arany. Személy szerint kedvencem a fehér alapon virág-füzéres középen, és a fehér alapon piros szíves. Utóbbi és a zöld arany, kapocs nélkül, a két végét összevarrva készült, mivel nekem tetszenek a henger alakú karkötők (nyakláncban már nem) és ki szerettem volna próbálni, hogy milyen horgolva. Hát az összeillesztés nem az igazi. Össze sem lehet hasonlítani a peyote technikával készült hengeres karkötőkkel. Nem lehet (vagy legalábbis én nem tudom) úgy összeilleszteni, hogy szép legyen :( Viszont ha a felfűzés idejét leszámítjuk, sokkal haladósabb, és vonaton, buszon stb. is lehet dolgozni vele. Hogy ne legyen olyan csúnya, készítettem rá peyote-al egy-egy hengert, amit rögzítettem pár öltéssel, hogy ne mozduljon el, és teljesen fedje az összeillesztést.

A szívecskés közelebbről:

Sajnos pont nem látszik, hogy valódi szív minták vannak a fehér alapon és nem fél szívek.

A minták egyébként sajátok. Mármint a szíves, a virág füzéres, és a rombuszos (5 szemes) saját kezűleg lett készítve (tervezve) ezzel a cuki kis programmal. 

Egyébként a gyöngy horgolás alapjait megtanulhatjátok itt. 

Nekem szerencsém volt, ugyanis az időközben nyugdíjba ment főnöknőm tanított meg rá személyesen, ő pedig egy tanfolyamon sajátította el.

Ezek pedig a virágos csatok. Fehér-pirosban már láthattátok nálam.

Továbbra is tetszenek azok a kis csüngők. A szín összeállítás nem a legjobb. De a gyöngyöket úgy kaptam (arany, és vajszín), középre valóm meg csak ez a csiszolt piros volt.

Sajnos sem időm, sem lehetőségem nem volt előzetes piackutatást végezni, ami nagyban befolyásolta a keresletet az általam készített termékekre. Erősen befolyásoló tényező volt még a versenytársak mennyisége (az általános iskola teljes alsó tagozata, ugyanis a bevétel az osztálypénzbe ment :). A felső tagozat másik épületben van, így az nem befolyásolta az eladást. 

Az árakat a tanárok határozták meg, ugyanis nem tudtam ott lenni. Az angyalok 500,-/db áron mentek, a virágok 400,-/db, a karkötők szintén 400,-/db. Állítólag gyöngyös termékeknek ez volt az átlag ára.

Így sem panaszkodhatok, mert három angyal, egy karkötő, és a két virág kivételével minden elkelt. A többit is otthagytuk az iskolában, majd a következő vásáron is jók lesznek :)

Amúgy ha nem jöttetek volna még rá, befejeztem az üzleti ismeretek tanulmányaimat :)

Különben tényleg nem szólok egy rossz szót sem, mert az osztály termékei iránt így is volt kereslet. Igaz családi kiskorú (anyám asszisztálása mellett, aki el tudott menni segíteni, és vitte az általa horgolt könyvjelzőket, amikről persze nem készült kép :( Szóval az ajándékokat amiket haza szántak a konkurenciánál szerezték be. Így kaptam egy édi maci-egér hibridet, ami tök cuki (az általános iskola alsó tagozatos tanító nénimtől vette meg nekem, és ugyanott vett ajándékot fogadott ikrem/keresztanyjának 2in1), meg egy kagyló medálos nyakláncot. Sodronyra vannak fűzve kék gyöngyök, a közepére pedig vékony drót segítségével fel lett kötözve egy átfúrt kagyló.

Annyit alakítottam rajta, hogy a kagylón átnyomtam egy ékszer karikát, hogy nehogy leessen, mert a drót tényleg nagyon vékony. 

Holnap meg majd veszek tengerkék szalagot, amivel majd meg tudom kötni, ugyanis idegesít, hogy nincs rajta kapocs, és egyébként is szeretem a masnikat, meg a szalagokat :)

Még vár rám pár horgolni való angyalka, szigorúan a második fajtából (6 db holnap fog gazdára találni :).

Az angyalokkal való kapcsolatom a továbbiakban két esélyes.

a) vagy minden héten horgolok legalább két angyalt, hogy a következő karácsonyi szezonban ne kelljen vele foglalkozni

b) jövő karácsonyig fel függesztem az angyalkás tevékenységeimet, és akkor az utolsó pillanatban fogok éjjel-nappal angyalkát horgolni. 

Egy horgolt tárgy elkészítése egyébként már tervben van, a második angyalka szoknya része által inspirálva, de bővebben majd akkor, ha meg is valósult :)

A nap legjobb híre, hogy Kiskorúval az adventi koszorúnkkal neveztünk egy játékra HáziManónál, és bekerültünk a három nyertes közé. A nyeremény egy szörnyen aranyos nyaklánc. Hatból lehetett kiválasztani. Hát nem volt egyszerű meghozni a döntést :) Mihelyt megérkezik, meg fogom veletek osztani :)

Karácsony várás

Ég az első gyertya a tegnap elkészült adventi koszorún.
Persze nem csak nálunk.

Ma meggyújtották a templomban is, sőt, a falu közepén felállított hatalmas nagy adventi koszorún is. Az érdeklődés utóbbi iránt a vártnál sajnos jóval alacsonyabb, pedig már egy hete hirdetik minden fórumon. Tavaly valahogy többen voltunk. Jövőre talány ennyien sem leszünk :( Pedig olyan jó ötletnek bizonyult. Főleg mivel az emberek (elméletileg) nem rohannak el, lehet teázni, közösen enni, beszélgetni, hallgatni a szép zenéket, nézni a gyerekeket ahogy játszadoznak... Megcsodálni a Betlehemet, vagy a fenyőfát.... 

Úgy tűnik, még sincs erre igény.

Pedig én még emlékszem rá, hogy megboldogult lány koromban milyen társasági élet volt itt a faluban. Igaz ahhoz olyan szervező készséggel megáldott emberek kellettek (és voltak), amilyeneket nem könnyű találni. De a remény sosem hal meg... 

Kis izgalom jövő hétre megelőlegezve, hogy a templomban a második gyertyát a ministránsok fogják meggyújtani, és korábban kell menni, hogy tudjanak próbálni. Hogy mit, az annyira titkos, hogy még az érintett családi ministráns sem tudja :) De feltétlenül ott kell lenni, és ugye nem felejted el, mert akkor nem tudunk próbálni! :) Kíváncsi leszek, hogy mennyire lesz lelkes, amikor korábban fogom kicsalogatni a pihe-puha meleg ágyikójából :)

Ma elvittem egy Mikulás rendezvényre is. Pontosabban bábszínház volt, Mikulással egybe kötve. A műsor végén a Mikulás osztotta szét az ajándékokat a kicsiknek (már akiknek a nevére lett leadva csomag).

Sajnos apu már célzott rá neki tegnap, hogy ma jön majd a Mikulás, sőt arra is célzott, hogy KM. is ott lesz, szóval a meglepetés nem volt annyira meglepetés.

De azért nem baj, mert a műsornak is örült, KM.-nek is örült, amikor meglátta, sőt még Cs.-nek is, ugyanis róla még apu sem tudott, hogy elcsaltuk :)

A háttérből figyeltük ahogy nézte a műsort, és hogy izgett-mozgott, amikor jött a Mikulás, és osztogatta a csomagokat, hogy vajon ő is kap-e?

Még nem tudja, hogy mennek ezek a dolgok, de nem is baj. Ráér majd megtudni később.

Ez a dolog most egyébként úgy ment, hogy jött meghívó (tavaly is vittük), egyeztettem KM-el, hogy jön-e velünk, megdumáltuk Cs-vel is, beszereztük a jegyeket. 

A csomag esetében én naiv úgy gondoltam, hogy legjobb lesz, ha a rendezvény helyszíne mellett lévő üzletbe besuhanok, kiválasztok egy csomagot, átosonok a másik épületbe (a csomagokat ugyanis előre le kellett adni), és amikor leadom el is hozom a jegyeket.

Közben megláttam a kész csomagok árait.

Egy picikét kiakadtam, ugyanis a csomagok 1000,- körüli árakon mozogtak úgy, hogy két-három édesség volt bennük, mert hogy márka...

Sajnos az időm nem engedte, hogy több boltot is végigjárjak, de azért nem szándékoztam ennyit kiadni három csokiért.
Vettem egy Mikulás zacskót, végig szaladtam a sorok között, és kiválasztottam pár dolgot, amikről tudom, hogy szereti. Árban majdnem ott voltam, mint a kész csomagnál, de azért így jóval több dolgot tudtam neki beletenni, még ha annyira nem is márkásakat. A legjobban talán a ropinak örült (ami a kész csomagban nem volt), és megállapította, hogy van belőle a "legfinomabb cukorból" is egy csomag.

Szalag persze nem volt nálam, mert ugye azt miért is hordanék magammal, de megoldottam, amikor megpakoltam, átkötöttem egy kis kék hímző fonallal (mert az általában van nálam :) Nem volt gond, mert színében nagyon passzolt a csomaghoz. 

Amikor hozta a csomagot megmutatni, nézte erősen a kötözést, mert hogy ő ilyet már látott valahol (nem is tudom, hol), de nem szólt semmit...

Jó volt nézni az örömét :)

KM-el megdumáltuk, hogy jövőre CS-t is beprotezsáljuk a Mikulásnál, de csak ha az ölébe ül :)

Műsor után kijöttünk az épület elé dekorációs elemekkel fényképezni. Volt ott Betlehem, funér lemezből kivágott angyalkák, hóemberek, Mikulások. De a legnagyobb sláger egy széllel-bélelt hóember volt. De tényleg azzal volt bélelve. Nem tudom mi a hivatalos neve a dolognak, de a lényege az volt, hogy egy vékony anyagból készült hóembert gázláng szerű valamivel melegített levegő tartott állva, és le volt kötözve, hogy ne szálljon el. 

Olyasmi mint egy mini léghajó, csak kosár nélkül :) És sokkal hóemberebb :) (épp nyelvújítok :) Tudom, a macska meg fel van mászva a fára :P

Szóval nagyon buli volt :)

A műsor sem volt rossz egyébként, a kicsiknek nagyon tetszett.

Két fiatal hölgyemény játszott el egy három manóról (Szeder, Áfonya, és Ribizli) szóló mesét. Ribizli a rosszcsont közülük. 

Általános közvélemény kutatásom eredménye: Ribizli igazán megérdemelte a virgácsot :)  

Karácsonyi hangulatban

Bár sok helyen már október végén megjelentek a karácsonyi dekorációk, és november elejétől már mindenki akciózik, ami szerintem még korai, és szörnyen idegesít, ma már engem is elkapott a karácsonyi hangulat.

Munkahelyen a kolléganőkkel dekoráltunk, összeszereltük a műfenyőt a nappaliban, és fel is díszítettük. Határozottan szép és ezüstös lett (tudniillik a díszek mind ezüst színűek). 

A létra tetején egy picit féltem, de hát a legfiatalabb mászik fel, ez van... A lányok rendesek voltak, mert amikor megkértem őket, hogy ne nevettessenek, mert leesek a létráról egyöntetűen közölték, hogy ne féljek, mert ugranak. Mármint előlem el... :)

A karácsonyi hangulatot itthon is kiéltem. 

Eredménye:

Ez életem második adventi koszorúja, de határozottan ez a legkomolyabb. Többé-kevésbé családi projekt, mert anyu feltekerte a hópelyheket, Csibe meg rátette a gyertyákat. Szóval egy rossz szavam nem lehet :)
A koszorú alapja az újrahasznosítás jegyében egy tavalyi adventi koszorúból származik, amit karácsonyi vásáron a cserkészektől vettünk, Csibe kérésére. Egyébként nálunk nincs nagy hagyománya az adventi koszorúknak. Ez is az ő kívánságára készült el.
Nagynéném, aki szakavatott, évtizedes hagyományokra visszatekintően gyakorlott adventi koszorú készítő véleménye szerint is szép.
Az alapra fenyő ágak lettek dróttal felcsíptetve (U alakban meghajlított drótok, csak a tartás végére, ez is tavalyról maradt a koszorúban, mert jó ötlet), aztán arany színű kötöző szalaggal körbe lett tekerve, hogy ne álljanak az ágak össze-vissza. 
Utána körbe tekertük rajta az ezüst színű hópelyhekből álló füzért, amit tegnap vettünk a közeli áruházban. Eredetileg apró gömb díszeket szerettem volna a gyertyák mellé, de nem volt olyan, amilyen tetszett volna.

Ez pedig a készülő keresztszemes kép:

Még messze nincs befejezve. Ugyanebből az óarany színből készülnek még további levelek, és egy helyes kis kosárka. A levelek között pedig piros rózsák lesznek.
Az alsó képen lehet látni, hogy jelöltem be a 10 x 10-es kockákat. Amint a kép elkészül a cérnát nyom nélkül el lehet tüntetni.
Tudom, hogy vannak illanó filcek, meg hasonlók, de nálunk vidéken nagyon nehéz beszerezni. Nem is tudom, hogy milyen márkát érdemes venni. Van olyan akinek szüksége sincs rá. Apró képnél én sem jelölgetem. Az egyik kolléganőm nagyon laza, ő egyáltalán nem jelöl semmit. A minta alapján varr. De neki iszonyat türelme van. Én végig azon izgulnék, hogy stimmelni fog-e a minta a végén?
Na jó, egy hiba itt is van, de egyetlen kocka miatt, amit üresen kellett volna hagyni (sima, apró kocka, nem 10 x 10-es nem fogom visszabontani...