Hurrá!!!

A technika ördöge az elmúlt három napban eléggé kibabrált velem, de végül felül kerekedtem rajta.

Ennek elsődleges következménye, hogy két nap Java-s szerencsétlenkedés után tegnap este 9 óra magasságában sikerült leadnom a fénykép rendelésemet. (bizonyító erejű, hogy megjött a hivatalos visszajelzés a megrendelés fogadásáról :)
Tegnap ráadásul a leadandó dolgozatom tartalomjegyzéke is össze-vissza állt, teljesen át kellett szerkesztenem. Amikor elérte az egészen elfogadható állapotot, megadtam magam, lementettem mégegyszer az egészet, és elküldtem az illetékesnek. Remélem, nem ezen fog múlni a jegyem :)

Láthatjátok, hogy a saját bloglistám is bővült. Hát igen, gyakrabban kéne ilyet csinálnom, mert elég nehezen találtam meg megint :)
De sebaj :)
A pomogács blog közvetlenül kapcsolódik Szirkáékhoz, ugyanis rajtuk keresztül találtam rájuk. A kezemfogva annak az alapítványnak a blogja, amelyik a lassacskán véget érő képzésünket szervezte. A képzés továbbra sem a szívem csücske, de az alapítvány előtt le a kalappal. 

A mosolyka is iskolához kapcsolódik, ahhoz amit már befejeztem. Mosolyka tananyag volt a képzés során, pontosabban szólva róla is megmutattak egy riportot, és egyből bekerült azok közé, akikre maximálisan felnézek.

Végül pedig egy kis könyv ajánló.

Délután fejeztem be Natalie Scharf: Sophie, Sissi lázadó húga című könyvét. 

Az írónő stílusa nagyon bejön. Egyszerű, de mégis magával ragadó.

Sophie életének fontos részét kísérhetjük nyomon, ugyanis elérte a kort, amikor már illő férjhez mennie, de hercegnőként nem teheti kedve szerint. Megtalálja a szerelmet, de a család érdekei nem engedik, hogy rangján alul menjen férjhez. 

Amikor már úgy érzi minden elveszett, és reménytelen a küzdelem a boldogságáért, akkor minden jóra fordul, de aztán....

Na jó, nem lövöm le a poént :)

Személy szerint tetszett.

Szeretem a történelmi, és történelmi jellegű regényeket. Hogy ez melyik? Passz... Idáig az em tudtam, hogy Sissi-nek volt egy Sophie nevű húga. Sőt magáról Sissi-ről sem tudok valami sokat (igérem, hogy pótolni fogom). 

Szerintem inkább történelmi jellegű a regény, de azért így is érdemes elolvasni.

Ami kevésbé pozitív az a vége, és nem a végső fejlemény miatt, hanem bennem sok a megválaszolatlan kérdés. Lehetett volna még folytatni, de egy ugrással véget vet a cselekménynek a szerzőnő. 

Mindazonáltal csak ajánlani tudom.

 

Szájharmonika

Halihó mindenkinek!
Nem, nem tűntem el. 

És a lelkesedésem is megvan még.

Ami elfogyott az az idő, és az energia. De kezdem összeszedni magam :)

Épp egy keresztszemes képen ügyködöm. Majd teszek fel fényképet, mert a hímzés megkönnyítéséhez, mint amit a fekete alapon arany színű tündér készítésénél.

Apróságok készülnek iskolába, Luca napi vásárba, majd arról is lesznek képek.

Tegnap órákon keresztül próbáltam leadni egy online fénykép megrendelést, de nem sikerült a technika ördöge miatt. Egy csomószor töröltem és telepítettem a Java-t, de úgy néz ki, hogy most sikerülni fog.

Gyorsan le is kopogom.

Ami viszont most hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy délután sikerült a fogadott ikremtől kapott szájharmonikán eljátszanom az Ohio első pár sorát. Sőt arra is rájöttem, hogy nem mindig fújni, néha szívni is kell :) Ráadásul tök buli rezegtetve a hangja.

Időközben egyet beszereztem apunak is a névnapjára, hogy legyen neki is :) Velem ellentétben ő tud is rajta játszani :)

Hangszerek

A bejegyzés apropója egy névnapi ajándék. 

Ma kaptam meg fogadott ikrecskémtől, igaz nem ma van a névnapom, de bele kalkulálta, hogy nem biztos, hogy addig össze tudunk futni máskor.

Hogy mit kaptam? Egy kék szájharmonikát :) Le lett ellenőrizve a hangja nagyon szépen szól :) És zenélni is lehet rajta (na jó, ezt nem én ellenőriztem le, hanem apu, aki tényleg tud is rajta játszani :) 

Szóval a következő cél: megtanulni szájharmonikázni :)

Sajnos az életemből kimaradt a zene iskola, a családi költség vetés nem engedte meg.

Viszont tudok játszani pár hangszeren. És igazán különleges oktatóim voltak a papám és az apukám személyében.

Nekik köszönhetem, hogy tudok citerázni, és harmonikázni (na jó, nem valami profi szinten, de nekem megfelel, gimis koromban nyáron sokat játszottam mindkettőn). 

A legkedvesebb dalom, amit sokat játszottam, az a Nem látlak én téged többé kezdetű katona dal, amit még a papám tanított nekem.
Papa és apu is játszottak zenekarban. Papáék sokszor léptek fel a falu rendezvényein, és nagyon szépen játszottak.

Később fogadott ikrecskémmel együtt tanultam meg furulyázni. Hirtelen ötletből indult az egész, és a vége az lett, hogy tanulmányainkat kiterjesztettük az ír furulyára is.

Ennek a történetnek is megvan az a különlegessége, hogy a kotta olvasás titkába, pontosabban a kotta és a hangszer összefüggésébe egy látássérült lány avatott be.

Valamennyire pötyögök zongorán/szintetizátoron, de csak a harmonika miatt. 

Ahhoz képest, hogy nem jártam zeneiskolába, nagyon sok hangszerrel találkoztam a gyerekkorromtól kezdve.

Papának és apunak is volt harmonikája, apué még meg is van, csak a sípok már nem a régiek, jó lenne megcsináltatni.

A citera is megvan. Nyáron unokahúgom próbálkozott vele.

Egy időben volt szintetizátorunk is, de annyira nem hozott lázba a dolog, hogy komolyabban foglalkozzak vele, de apu játékát szerettem hallgatni. Mondjuk ez már nagyobb lány koromban volt.

Amire konkrétan emlékszem gyerekkoromból:

Annak idején volt már nekem szájharmonikám. Egészen kicsi, és ezüst színű. Játszani persze akkor sem tudtam rajta, de vittem mindenhova. Utolsó emlékem róla, hogy mamáéknál a tyúk ólnál játszottam, és utána mentem fel a kert végébe. 

Volt egy fura hangszer félém, aminek fogalmam sincs, mi lehetett a neve, lapos volt, fekete, az egyik végén volt egy kis bigyó, amit fújni kellett, és mindenféle színes gombokat lehetett lenyomni, és akkor különböző hangokat adott ki.

Volt egy pici kék, fából  készült zongorám. Azt szerettem :)

Meg egy zöld műanyag furulyám. Ami inkább csak játék volt, mint hangszer, pár száz forintért vettem a trafikban, ami már régóta nincs meg. Nagyon vékony műanyag volt, arra emlékszem, hogy ketté törött.

A családban kallódott még egy gitár is, de azon nem játszott senki, fogalmam sincs, hova lett.

Meg van egy katona trombita is. Apu katonakorából. Hatalmas nagy dolog volt, amikor először sikerült megfújnom.

Amin tanulok, az a klasszikus furulya (szoprán), és az ír furulya (imádom :)

Meg most a szájharmonika. Mindenféleképpen.

Egyébként pár hete vettem egy szájharmonikát én is unokahúgomnak, az állatkert előtti bódék egyikében. Kisebb, mint amit én kaptam, és nehezebb is fújni. Hirtelen ötlettől vettem neki, hogy meglepjem. Türelme még nem nagyon van a zene tanuláshoz, de ha én gyakorolok, akkor gyakran elkéri, ami a kezemben van. Főleg az ír furulyát élvezi, mert azt könnyebb lefognia. Az első dal, amit meg fog tanulni, az a amazing grace :) De tényleg :) Az elejét már tudja :)

Klasszikus furulyája van saját. Az enyémmel együtt vettem, mert pont nagyon olcsó volt a hangszerboltban, ahova bementem, hogy furulyát szeretnék, és így egy valamivel komolyabb helyett inkább vettem két nem olyan komolyat, csak hogy ő is örüljön.

Mini szintetizátora is van, azt is Pestről hoztam.

Anyu nem igazán értékeli a lelkesedésünket a zene iránt, de mi kitartunk egymás (és a zene) mellett :)

Amiken nagyon-nagyon-nagyon szeretnék megtanulni játszani: az a fuvola, és a hegedű. De igazából a pánsíp sem lenne rossz, meg a skót dudának is szeretem a hangját, meg hát egy zongora is jó lenne...

Hogy mire költeném a pénzt, ha megnyerném a hatos lottót? Sejtelmem sincs :)

Most a legnagyobb vágyam a hegedű.

Hogy miért?

Szuvenir nyihaha, avagy Makótól Jeruzsálem...

Tudjátok milyen messze van Makótól Jeruzsálem? Igen? Mert én nem...
De a távolság talán kisebb, mint ami köztem és egy üzleti képzés között van, amire járok. Illetve jártam. Már csak a leadandót kell megírni, meg egy ppt-s előadást bemutatni vizsga gyanánt.
Hogy miért választottam.
Hm. 
Egyrészt mert akreditált.
Másrészt mert közel van.
Harmadrészt mert ingyenes.
Negyedrészt, a két bejelölt képzés közül ez volt az egyetlen, amire bejutottam :( Valamire meg menni kellett, mert a kredit kell... Mondjuk a másik érdekesebb lett volna, de hát nem csak én gondoltam így :(

Szóval épp megvalósíthatósági tanulmányt írok.
 Már csak a pénzügyi rész, és az egész átfésülése van hátra.

Délelőtt még jó kedvem volt. Kiszámoltam, hogy pár hónap után több százezer forintos nyereségem lesz, úgy hogy két embert foglalkoztatok, tehát tudok valamit....

Dél táján már nem volt olyan jó kedvem, mert rájöttem, hogy valamit nem jól számoltam. A nyereség csökkent, de azért még mindig százezres nagyságokról beszéltem.

Délután sokadszor számoltam át az egészet, és rájöttem, hogy az egész nem jó ahogy csináltam. Szóval most azért osztok-szorzok, hogy papíron nyereséges legyek. (Cél a kettes, pontosabban a papír megszerzése).

Mondjuk mázli, hogy csak papíron kell a terveket megcsinálni. 

Különben meg van a siker kulcsa. 
Ha minden cérna szakad, akkor non-stop Mostari hidat fog a társaság hímezni gobelin-ként. Minden hónapban eladunk egyet keretezve fél millióért, és már jók is vagyunk :) 
Az ötlet életképes, mert most a Mostari híd nagyon divatos lett, és egy kész Mostari híd gobelint több százezer forintért is kínálnak a neten. 
Mondjuk iszonyat árak vannak. Én reggel láttam egy 25x25 cm-es keresztszemes képet, valami orchidea jellegű virág volt rajta, és olyan volt mintha egy hímző rámára feszített anyag mellé tették volna, amin keresztül van fektetve két bambusz nád.
A maga módján szép volt. Legalábbis értékelem a belé fektetett munkát. 
Az ára viszont durva volt, mert úgy hirdették meg, hogy 50.000,- /db, de ha kettőt veszel, akkor 80.000,- az egész.

Na, én ezért nem árulok pénzért semmit. Nem tudnék ilyen horribilis összegeket kérni azért amit pusztán a magam szórakoztatására készítek...

Csere-beréről viszont lehet szó :)

Hogy mi a szuvenír nyihaha?

A képzés ingyenességére vonatkozik....

Szuvenír nyihaha, ne kukucska protkó.... (vagyis ajándék lónak ne nézd a fogát.... :)

Keresztszemes és gyöngyös

A mai nap legnagyobb eseménye, hogy találkoztam egy barátnőmmel, akit bár nagyon szeretek, sajnos ritkán futunk össze :( 

Viszont megérte :) 

Ráadásul unokahúgom is nagyon édesen ministrált ma az esti misén :) 

Megint régebbi művek:

Ez az eper volt az első keresztszemesem. Általánosban láttunk ugyan kongré anyagot, de hát az minden volt, amit műveltünk vele, csak keresztszemes nem.

Ez pedig az első "komolyabb" művem. Hát a színválasztás nem valami tökéletes, de nekem tetszik. Vagyis tetszett. Sőt unokahúgomnak is tetszett, és azóta is az ágya fölött van kitéve. 

És egy gyöngyös:

Maga a minta Szabóné Nagy Zsófia munkája, és megtalálható itt.

Ő eredetileg kitűzőnek készítette. Sőt a kezdetekben én is. A legnagyobb sorozat amit készítettem belőle, és ami még véletlenül sem lett lefényképezve, mert indulás előtt fél órával készült el az utolsó, becsomagolt állapotban. Na az elég idegfeszítő volt. Szóval unokahúgom óvodai ballagására a dadusoknak és óvónéniknek készült hat darab. 

Idővel aztán tovább gondoltam a mintát, hogy mire lehetne még felhasználni ezt a szép virágot. 

A kész virág egy francia csatt alapra lett felvarrva damillal (ragasztóval nem próbálkoztam, mert nem tudom, hogy mennyire tartaná meg a súlyát, meg egyébként is a ragasztó pisztolyból jövő forró ragasztó nem hiszem hogy jót tenne a műanyag gyöngyöknek.

A két csüngőt csak kiegészítésként tettem fel rá, mert nekem nagyon oda kívánkozott, de anélkül is nyugodtan lehet viselni. 

Keresztszemes és hokedli

Igen, jól olvastátok.
Keresztszemes és hokedli.
Keresztszemes, mivel most két friss (az egyik tegnap lett kész) kereszt szemes képet szeretnék megmutatni, amik csak most egy fél órája kerültek lefényképezésre.
És hokedli, ugyanis egy régi hokedlire kiterítve fényképeztem le. A hokedliből látszik, hogy zöld, és pattogzik róla a festék, de jobb híjján fotóztam rajta, másrészt pedig a hokedlihez érzelmi szálak fűznek, mert azon még a nagyszüleim is ültek. De különben ezen a hokedlin rengeteg fénykép készült korábban is, amik még mindig nem lettek feltöltve.

Az első, ami tegnap lett készen:

A minta nem sajátom. Sőt igazából minta sincs hozzá. Egy elkészült kép alapján számoltam le. Kicsit el van nagyolva, az eredeti sokkal szebb, de én erre is büszke vagyok. Az eredeti képet itt nézhetitek meg. 

A másik pedig egy tündér sziluett:

 Nos igen, nem tudok normálisan fényképezni, eredetiben sokkal szebb :)
A minta nem saját, viszont fent van a neten, csak fogalmam sincs melyik oldalról mentettem le... 
Ez egyébként a Rachel Joy Scott idézet alapanyagából maradt fekete kongréra hímzett kép. 
Maga az anyag hímzés közben 10x10-es négyzetenként be volt jelölve fehér varró cérnával fércelő öltésekkel, és négyzetenként haladva készült a tündér, ugyanis a fekete anyagon elég nehéz nyomon követni a kockákat egyébként. A kezdetek kezdetéről van egy fénykép a fényképezőn, amit nem töltöttem fel a gépre még véletlenül sem, és ma már tutira nem is fogok. A cérna eltüntetése az anyagból maximálisan sikerült.

Történt velem ma valami tök szokatlan és mégis nagyon jó dolog.
Bementem az egyik méterárú boltba, hogy horgoló fonalat vegyek, a kollégák karácsonyi ajándékainak elkészítéséhez (egyelőre meglepetés). A színes fonalak között a választék nem volt valami nagy, főleg figyelembe véve, hogy mihez kellett volna.
Az eladó hölgyek, akik egyébként tündériek, kedvesek, lelkiismeretesek, figyelmesek, udvariasak (és itt még lehetne a jó tulajdonságaikat sorolni), ahelyett, hogy rábeszéltek volna, hogy vegyem meg valamelyik szóba jöhető nem túl olcsó fonalat, ami épp raktáron van nekik, felhívták rá a figyelmemet, hogy tulajdonképpen arra a célra nyugodtan lehet hímző fonalat is használni, mert abból nagyobb a kínálatuk, és egyébként is, sokkal olcsóbb. 
Egyelőre még nem próbáltam ki, de tulajdonképpen igazuk van. És az a durva, hogy eszembe sem jutott, pedig a napokban horgoltam hímző fonallal.
Szóval közel s távol továbbra is ez a bolt lesz a legkedvencebb (tudom ilyen szó nincs) anyagbeszerző helyem. :)

Vizsga

Örömmel jelzem, hogy végre sikerült befejeznem egy tanfolyamot, amiről kaptam egy igazolást, ami feljogosít arra, hogy tovább csináljam azt, amit idáig is csináltam.
Alapjáraton az ember azt mondaná, hogy idő és pénz kidobás az egész, ugyanis ugyanazt tanultuk szinte most is, amit anno az iskolában. Viszont kötelező elvégezni, mert hát kell a pénz...
De hogy azért legyen benne mégis pozitívum, megismerkedtem új emberekkel (az egyik megtanított angyalt horgolni, amiért végül is megérte, és ez még a későbbiek során lesz téma :), nagyon hangulatos volt az egész, szóval jó volt a társaság.
Vizsga előtt, közben, és után szabályosan a könnyeink potyogtak a nevetéstől. 
Na jó, vizsga közben csak annak, aki kint maradt :)
Viszonylag hamar végeztünk.

A társaság kicsit hiányozni fog, ugyanis a világ (na jó, az ország) különböző, elég távoli pontjairól voltunk mind.
Más nem igazán. 

Még folyamatban van egy másik, kreditpont gyűjtős tanfolyam elvégzése, ami elég "érdekes", ugyanis a téma elég távol áll tőlem (kb. mint Makótól Jeruzsálem :), de hát ingyenes tanfolyam, és egyébként is szuvenír nyihaha ne kukucska protkó....

Vizsgától függetlenül ez egy nagyon vidám nap volt, ugyanis egy barátnőmmel mentem és jöttem egy vonattal, és dumcsiztunk közben.
Rájöttünk, hogy egymásból kihozzuk a rosszat, és hogy ő egy világuralomra törő gonosztevő. A sálja helyett szeretne egy gonosz kinézetű macskát, mert mégis csak gonoszabb azt simogatni, mint a sál végén a rojtokat. 
Szóval vigyázz világ!!!!! :)
És hogy nektek is legyen valami vidámságotok íme az ördögi terv generátor.

És az én napi ördögi tervem:
 A célod egyszerű: A lelkek feletti hatalom megszerzése.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned a rajongás sorozatgyilkos pszichopaták iránt.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: foglyul ejteni a tudósokat. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a gonosz kismalac? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött ez? És miért transzformálta magát egy számítógépbe?

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: lerombolni a Hortobágyi délibábot. Figyeld meg, ezután harci robotok hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Arrrgghhhh... Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.

Harmadik Fázis:
Végül beveted titkos fegyvered: a rombolás fekete seregeit, amely előidézi a politikusok igazmondási rohamát. Ezek után előbújhatsz a Hold sötét oldaláról, a világ a lábaid előtt hever.

Ha tanácsainkat követed, a diadal nem marad el. Bízz bennünk, és használd az Ördögiterv-generátort!

Jó-jó, tudom, hogy agyament, és fárasztó, de én mostanra arra a szintre jutottam, hogy ezen is sírva nevetek :)

Ezt neked technika ördöge

Juuuj!!!!! Rémségesen büszke vagyok magamra, hogy sikerült rájönnöm, hogy lehet megcsinálni a bloglistát!
Szóval most már van saját bloglistám.

Egyelőre még csak Szirka található meg benne. De a lista folyamatosan bővülni fog! 

Aztán majd győzzétek olvasni :) 

Egyelőre azért még sok minden nem az igazi, és még alakulni fog a külseje is a blognak, de már kezdek rájönni, hogy milyen funkciót hol lehet beállítani.

Idővel minden ki fog alakulni :) 

Picinkék 2

Mint tegnap írtam, tavalyhoz képest elszaporodtak nálunk a cinkék. 

Az ellátásuk nálunk a mai nap során tágult, ugyanis megláttuk, hogy az esőgyűjtő hordóból isznak. Ami még nem is lenne gond, ha a hordó tele lenne, de nincs. Jó, nem sok hiányzik a tetejétől, de a hordó szélére állva elég hátborzongató tornamutatványokat produkáltak, amit még idáig nem láttunk.

Megsajnáltuk szegényeket, mert bár van patak a faluban nem is annyira messze, úgy látszik mégsem mennek el szívesen az etető közeléből, viszont a hordón kívül máshol nincs víz nálunk, amihez hozzá férhetnének. A kutya itató tálja nem minősül hozzáférhetőnek, ugyanis csak a saját macskáinkat engedi a közelébe, ők még ehetnek-ihatnak is nála. Minden más állat, akár megy, akár repül a halál fia.

Apuval elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire kár lenne értük, ha bármelyik belefulladna a hordóba, vagy megcsípné valamelyik macska, ugyanis a hordó nem túl magas (macska mértékhez képest), és egyébként is kerítés mellett áll, ahol a mi macskáink és a szomszéd macskák is szívesen közlekednek. Nem túl biztonságos. 

Unokahúgommal neki álltunk madár itatót készíteni. Ne gondoljatok valami túl bonyolult, idő és költség igényes dologra. 

Madáretetőként tavaly már találkoztam a jelenséggel apáéknál. A lényeg az, hogy egy két literes műanyag palack oldalára kell vágni egy lyukat, kicsit magasabban, mint ahogy az alja van, hogy legyen hely, ahova a magokat lehet tenni. A palack falába pedig bele van szúrva egy ág, ami a lyukon lóg ki, és amire rá tudnak ülni a madárkák, anélkül, hogy a műanyag széle, ahol vágva lett megsebezné őket. Ugyanezt készítettük el, a különbség annyi, hogy magok helyett vizet öntöttünk bele, és felakasztottuk a madáretető szomszédságába. Persze a palackról előtte leszedtük a címkét. 

Először idegen volt nekik, de aztán láttuk az ablakból, hogy egy ivott belőle, szóval idővel meg fogják szokni.

És itt biztos nem férnek hozzájuk a macskák. 

 

Picinkék

Örömmel jelentem, elszaporodtak nálunk a picinkék.

A madár etetés többé-kevésbé családi hagyomány nálunk. Pontosabban volt hagyománya valamikor. Aztán valahogy meg lett róla feledkezve.

A nagypapám még saját kezűleg készített madár etetőt akasztott náluk a diófára, és abban etette a madarakat télen. 

Apu hébe-hóba szalonna bőrkét tett ki, hogy azt csipegessék a madarak.

Engem már valahogy nem igazán hozott lázba a téma. 

Egészen tavalyig. Unokahúgom ugyanis akkor érte el azt a kort, amikor már meg lehetett vele beszélni a madár etetés fontosságát, és be lehetett vonni az etetésbe is.

A madár etető elkészítésére nem vállalkoztam, de közösen választottunk egy nagyon aranyosat egy kisállat eledeles üzletben. Ahogy hazahoztuk, apuval megtanácskoztuk a dolgot, és rögtön eszközöltünk rajta némi átalakítást. 

A két ablak részen kivágtuk a drót hálót (nem tudom, hogy miért volt behálózva, ugyanis a madarak nem igazán tudják emelgetni az etető tetejét, hogy ott férjenek hozzá a magokhoz ahol mi berakjuk. Valamint tettünk be egy kis műanyag tálkát, ami arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy az etető alján kipotyogjanak a magok. Hogy miért nem vettünk eleve olyan etetőt, ami mindezzel a tulajdonsággal rendelkezett? Mert nem volt valami nagy a kínálat. Ezen kívül még volt egy műanyag hengeres valami (olyasmi, mint amilyet a papagájok kalitkájához lehet rögzíteni, csak nagyobb volt), meg magvas golyók, amiket csak csipegetni kell. Mi hosszú távra terveztünk, úgy hogy ne ázzanak a magok, és nagyobb mennyiségű madárhoz, mármint hogy ne csak egy férjen oda egyszerre. 

Persze alkalmas helyet is kellett az etetőnek keresni.

A macskáink miatt nem volt egyszerű. Végül apu felállított egy magas rudat, amire fel lehetett akasztani az etetőt. Közel a meggyfához, ami nem is lett volna baj, mert azon a környéken vékonyak az ágak. Sajnos a kis macskát nem kalkuláltuk bele a dologba, hogy őt még el bírják, ugyanis akkor még nem tudott fára mászni. 

De apu egy alumínium lemez segítségével megoldotta, hogy ne tudjanak felmászni a macsekok a fára madarászni. A rudat nem szívesen tettük volna arrébb, mert a madaraknak tetszett a helyszín. Közel volt az ágakhoz, ahol meg tudtak ülni, amíg szétszedik a szotyit, vagy megeszegetik a diót és egyéb magokat.

Tavaly elég kevés madár járt hozzánk. Volt egy pár, akik rendszeresen jöttek, meg volt pár madárka, aki hébe-hóba meglátogatott minket. 

Idén a létszám eléggé megnőtt. Átlag 10-15 madár, és még nincs hó.

Idáig diót, és szotyit kaptak. Diót a fa alól szedtük össze, megtörtük, és kicsit összevagdostuk nekik. De hát az ember nem győzi a diót pucolni ilyen nagy vendég seregnek. 

Szóval elmentünk madár eleséget venni, de egyelőre még csak szotyit lehet kapni, mivel "még nincs ideje a madár etetésnek". De szerencsére ez is megfelel nekik. 

Napközben ha van egy kis időm, akkor a folyosóról szoktam nézni őket unokahúgommal, hogy milyen aranyosak, és szépek, és olyan ügyesen eszegetik, és már nem csak a meggyfán vannak, hanem az orgonán is van pár, meg a szőlő tőkén is ott csücsül egy, vagy kettő, vagy sok...

Elég mozgalmas az életük.
Odarepülnek a fára, nézelődnek kicsit, aztán odarepül egy megnézni hogy van-e kaja. Ha van akkor fog egy magot, és ahol jött visszamegy a fára. És már jön is a következő madár. Ha nincs, akkor csivitelve adják a tudtunkra, hogy nem ártana pótolni a mulasztást. De nem lehet rájuk haragudni :)

Általában ugyanazon a bejáraton mennek be (ami a fához közelebb van), és ugyanazon jönnek ki. Ritkán használják a másik bejáratot, de ott is inkább csak kijön egy-egy.

Ami a legédesebb bennük, hogy nem tolakodnak. Szépen sorban egymás után. Csak akkor megy a következő, ha már kijött aki bement.

Vitának helye nincs. 

Sokat lehetne tőlük tanulni. 

A buszoknál sokan tolakodnak, mintha annyira fontos legyen, hogy tíz perces utat valaki ülve tegye meg. Az ő esetükben pedig valóban élet-halál dolga az evés, és mégsem türelmetlenek. 

Ja, és hogy miért vannak ilyen sokan?

Az úgy volt, hogy jöttek a tavalyiak, hozták a gyerekeket, és a rokonságot, és amíg távol voltak, beszélgettek a szomszédokkal, hogy hol vészelték át tavaly a telet, és amikor megtudták, hogy itt Csibe osztogat nagyon finom magokat, ők is kedvet kaptak hogy ide jöjjenek telelni....

A kérdést unokahúgom tette fel.

Találjátok ki, hogy ki adott ilyen hülye választ neki....

hm...

Nem árulná el valaki hogy lehet világgá kiáltani a saját blogunk oldalán általunk nagyon kedvelt blogokat rögtön a fő oldalon?

Nem vagyok nagy technikai zseni, a telepítések is úgy mennek nálam, hogy amíg nem szikrázik, nagy gond nem lehet. 

Na szóval több blogon is láttam már, hogy általában a jobb oldalon ott vannak a rendszeresen olvasott blogok, és át lehet menni egy kattintással. 

Van jó pár blog, amit rendszeresen olvasok, és lelkes követője vagyok, és szeretném másokkal is megosztani, hogy milyen csodálatos emberek vannak a világon, leginkább Szirka és családja hatalmasok a szememben, de vannak még ilyenek. 

Bár tudnék róluk hosszú-hosszú oldalakon keresztül is ódákat zengeni, ezek az emberek önmagukért beszélnek.

Szóval ezt az okos kis funkciót, nem találom sehol. Aztán valószínűleg csak én nem értek hozzá.

Apa szerint nem vagyok reménytelen, mert apai ágon öröklődve mindenki ért a családban a számítás technikához és valahol bennem is el van veszve egy programozó (jó mélyen) :) Mondjuk lehet az is baj, hogy nem igazán érdekel a téma...? 

Egy viszonylag friss munka:

Családi projekt, ugyanis a leveleket anyu szedte, hogy egy őszi dekorációt állítson össze az unokahúgom osztályába. Két rózsa elkészítése után bevont engem is, és egy ideig rózsákat tekergettem, de szerintem megérte. Az összeállítás anyu érdeme, meg az ágakat is ő tűzködte közé. Azért unokahúgom is segített, ő adogatta a leveleket :)

És egy zene: 

Csak mert szép, és szeretem :) 

Egyébként hamarosan két friss keresztszemes munkám is fel fog ide kerülni. Egy már kész van, csak végeredményében nincs még lefotózva, a másikon meg még a fehér részeket kell befejeznem. De már tudom, hogy mi lesz az azt követő munkám :)

 

Hétvége?!

Hihetetlen, hogy mindjárt itt a hétvége! 
De ami a legdurvább, hogy nagyon hamar el is megy. De ez az egész évre vonatkozik, hiszen mindjárt megint új év van...
Ha van aki még nem tudja, azért szólok, hogy szombaton munka nap van. Viszont nem minden iskolában vn tanítás. Annak idején mi sosem úsztuk meg :(

 Egyelőre még mindig korábbi munkát szeretnék nektek mutatni.  
Nem mintha nem lennének frissebb munkáim, de még nem lettek felrakva a gépre.
A minták nem sajátok! A fényképek nem éppen a legjobbak, de én sem érthetek mindenhez :)

Ez a Hüvelyk Panna a kishúgomnak készült, ugyanis ő nagyon szereti őt. A szándékot értékelte, de a kivitelezéssel nem volt teljesen megelégedve. Én azt sem vettem észre, hogy van az "igazin" masni, meg zöld szíj, ami a szárnyakat fogja, de ő rögtön szóvá tette... Mondjuk nehézséget okozott, hogy nem igazán találtam hozzá mintát. De azért elsőre nem lett annyira rossz.... Igaz a szája nekem sem tetszik. Meg hát az orra sem az igazi... Sajnos rajta egy plasztikai sebész sem segíthet...

Thomas mozdony kisöcsémnek. Ehhez volt minta is, és a célszemély a végeredménnyel is elégedett volt :) Az eredeti képen tartozott hozzá egy kis tájkép jellegű háttér is, fákkal, bokrokkal, napokkal, de mivel a Hüvelyk Pannához nem tudtam hogy lehetne valami szépet készíteni, inkább ennek is üresen hagytam a hátterét, hogy ne legyen féltékenység.

Egy hosszú, fárasztó nap végére pedig egy kis idegnyugtató zene (én két napja ezt hallgatom, szörnyen tetszik, főleg az aláfestésként szolgáló eső. De attól függetlenül is szép és megnyugtató).

Sokadik blog, első bejegyzés

Na jó, sokadik nekifutásra most már tényleg csinálok egy blogot. Ugyanis nagyon blogolhatnékom van. Ami nálam időnként jelentkezik, de idáig hosszú távon nem volt foganatja :)

Szóval itt és most lesz :)
A molyolda nevet szerettem volna választani a blogomnak, mert hogy azt hittem, hogy tök egyedi lesz, és amúgy is szeretek molyolni. Hát mások is gondolták már, hogy ez egy tök egyedi név, ugyanis a poént valaki lelőtte előttem. 

Mélységesen magamba is zuhantam. Na jó, azért annyira nem :)

Szóval.

A blogom olyan lesz mint én, nagyon összetett, és sokak számára érthetetlen :) 

Aztán vagy nem. Nem vagyok valami határozott. Vagy mégis? :)

Na, komolyabbra váltva a szót.

Két kép két kézimunkáról:

Ez a boszi fogadott ikrecském 26 születésnapjára készült. Teljes mértékben hasonlít rá :)

A boszi mintája egy régi, kölcsönkapott keresztszemes újságból származik, a betűket és a számokat külön kerestem, és a denevérek sem voltak rajta az eredeti képen. A pók csak a poén kedvéért kívánkozott fel a képre, ugyanis mindketten iszonyatosan irtózunk tőlük. Brrrr.... 

 Ez pedig a nagy nyári munkám. Kicsit lassabban készült, mint terveztem, de a végén megembereltem magam. Tiszteletadás nagy példaképem Rachel Joy Scott előtt. Utólag jobban belegondolva, kellett volna az idéző jel is, de utólag már hülyén nézett volna ki főleg a szöveg elején, hogy oda bebiggyesztem, mivel minden sor egymás alatt van.

A pirossal varrt rész az eredeti idézetben (Lásd Beth Nimmo és Darell Scott: Rachel könnyei) végig nagy betűkkel van kivarrva, de nekem ezzel a stílusú ABC-vel nem tetszett volna a folyamatos nagybetűs írás.

Unokahúgommal ma cirkuszban voltunk. Ne gondoljatok valami nagy cirkuszra, egy pár fős társulat, akik minden évben eljönnek hozzánk. A műsor nagyjából mindig ugyanaz, de a gyerekeknek ez is esemény.

A műsor végi összefoglaló (nem az én panaszaimat olvashatjátok most):

a) Nem volt a spagettis szám

b) Volt ugyan lábzsonglőrködés, de ha már itt tartunk akármilyen ügyes volt a kis(nagy)lány, nem volt miatta a spagettis szám

c) A vadállatok meg lettek etetve (A vadállatok egy gyík, és egy piton, amiket meg lehetett simizni (életem második kígyó simizése!), és ezzel nyugtatgatta Frici bohóc a gyerekeket).

d) Nem nyert tombolán (de K. megnyerte a fődíjat, egy mobilt, de az anyukája jelezte, hogy az igazából az ő tombola jegyére lett nyerve! szóval lehet, hogy K.-nak mégsem lesz előbb mobilja, mint neki). 

e) Bűvész akarok lenni!

f) Nyáron csináljunk egy cirkuszt (khm.... szóval itt azért... szóval izé.... jól van na, ez lehet én voltam... )

g) Nem volt a spagettis szám

h) T. apukája nagyon bátor, mert odaállt önként és dalolva a késdobáló elé! (Hm... Önként és dalolva ki lett választva a jelenlévő három 18 éven felüli úriemberből (az egyikőjük nagypapa korú volt), hogy bátran álljon oda a késdobáló elé. A bátorság igazából nagyon fontos volt, ugyanis T. apukája csaknem teljes egészében eltakarta a táblát, amibe a késeket dobálták..., azért az álljon terpeszbe felszólításnál, már nem volt egészen természetes a mosolya :D

i) És említettem már, hogy nem volt a spagettis szám? Pedig az annyira jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!