Az óvodában annak idején volt egy nagy fonott kosárnyi üveggolyó. Nagyon szerettem velük játszani, ezért egyik évben karácsonyra azt kaptam anyuéktól. Egy-két darab még megvan a készletből, valami csodával határos módon maradtak meg.
Csibének vettem már korábban is, el is játszott velük, de őt valahogy nem hatotta meg a dolog. Múlt héten voltunk vásárolni, és az egyik boltban volt jó áron nagy csomag, vegyes üveggolyó. Mármint ami a színét/mintázatát illeti. Korábban csak egyszínű (zöld, illetve rózsaszín) üveggolyókat tudtam neki venni. Illetve kicsit inkább azért, mert kitört rajtam a nosztalgikus hangulat :)
Persze a zacskója nem a legtartósabb anyagból készült, és visszazárni sem lehet, szóval tárolásra teljesen alkalmatlan. Csak úgy dobozba sem érdemes tenni (tapasztalatból mondom), tehát ki kellett találni valami erős, és biztonságos tároló eszközt.
Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy nekem feltétlenül horgolnom kell egy szütyőt, amiben tartani tudja a golyókat. Elkezdtem hát gyors, és mégis szép szütyő mintákat keresgélni a neten. Nem kellett sokáig keresgélnem. Természetesen Kata blogján találtam meg az ideálisra.
A mintát konkrétan itt találjátok nála.
Elsőre nagynak tűnt, amikor az alját horgoltam, gondolkodtam is rajta, hogy egy-két kört lecsípek belőle, de a látszat csalt, és nem bántam meg, hogy a mintától nem tértem el. Haladós egyébként, mivel egyráhajtásos pálcákkal dolgozunk végig.
Így néz ki bekötött állapotában. A melírozott fonal egy sálkötős időszakomból maradt meg, azóta is céltalanul kallódott a fonalak között. Egész vidám külsőt kölcsönöz a szütyőnek, és mivel vastag, így védi a tartalmát is.
Még két kép a szütyőről:
Tegnap este elkezdtem az üveggolyózás játékszabályai után kutakodni. Hiába na, én vidéki lány vagyok, viszonylag fiatal, nálunk ez nem volt divat már/még (?!) :)
Felkeveredtem a PIM-re, ahol a Pál utcai fiúk témakörben találtam pár dolgot az üveggolyókról, és egy csomó más dologról is.
Arra jutottam, hogy szégyenletesen régen olvastam a Pál utcai fiúkat...
Pedig pár hete gondoltam rá, amikor sikerült végre megkóstolnom a török mézet :) Szakavatott törökmézevők szerint amit sikerült vennem, az még köszönőviszonyban sincs az igazi, eredeti törökmézzel, de hát cél szentesíti az eszközt, és nekem pont emiatt a regény miatt régi vágyam volt, hogy megkóstoljam a törökmézet :)
A kedvenc részem egyébként az, amikor Nemecsek feladja magát a Fűvészkertben, hogy megmutassa, igenis van a Pál utcaiak között bátor gyerek.
A halálán viszont mindig bőgök :( Nem csak amikor olvasom, egyszer az osztállyal megnéztük színházban is, ott is sírtam. Még jó, hogy mindig van nálam zsebkendő :)
Sokan panaszkodtak/panaszkodnak, hogy utálják a kötelező olvasmányokat.
Személy szerint én szerettem őket. Nem zavart, hogy azért olvasom, mert kötelező, mivel mind nagyon érdekes/szép és/vagy tanulságos volt.
Na jó, két könyv volt az életemben, amit ha nem lett volna kötelező, az életben nem olvastam volna végig, és kegyetlenül megszenvedtem minden egyes oldallal, de hősiesen kitartottam.
Az egyik Voltaire-től volt a Candide avagy az optimizmus. Brrr.... Milyen durva már, mindenkit felnégyelnek, felakasztanak, agyonvernek, de a végén csak az hal meg, aki a vízbe esett... (félreértés ne essék senkiből nem lesz sem zombi, sem vámpír)
A másik pedig, Stendhal-tól a Vörös és fekete.
Ti hogy játszottatok az üveggolyókkal?
Melyik kötelező olvasmány volt a legkedvesebb/legszörnyűbb számotokra?
Egyébként a nosztalgia jegyében tegnapelőtt krumplicukrot ettem. Hááát... Mint szakavatott krumplicukor fogyasztó megjegyzem, hogy még csak köszönőviszonyban sincs azzal, amit annak idején ettünk... Persze egyszer ezt is meg lehet enni... :)
Egyébként ha valaki tudni szeretné, hogyan készül az üveggolyó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése