Babonák :)

A bejegyzés apropóját az adja, hogy reggel Csibével iskolába/munkába menet, találtam/tunk egy négylevelű lóherét, amiről aztán kiderült, hogy igazából öt levelű, csak az ötödik kicsi. Préselés alá is helyeztük, mint ritkaságot.

Igazából én találtam, de olyan édesen világított rá, hogy nem igazság, hogy én találtam, és hogy így csak nekem lesz szerencsém (holott idáig nem is tudott arról, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz), hogy a végén közös kinccsé nyilvánítottuk, tehát mindkettőnkre jut 2,5 lóherelevélnyi szerencse :)

Szóval ebből a jelentős reggeli eseményből kiindulva végiggondoltam napközben, hogy milyen babonákban hittem/hittünk annak idején gyerekfejjel, amiről ő még csak nem is hallott.

Annak idején még nem nagyon volt internet, nemhogy az otthonokban, de még az iskolákban sem. Hetedikes voltam, amikor számítógépeket kapott egyáltalán az iskola.

De küld tovább levelek már akkor is voltak. Igaz mi kézzel másoltuk őket. És legalább 20 embernek kellett tovább adni. Persze annak nem lehetett, akitől kaptuk. Jó darabig nem voltunk hajlandóak egymástól papírt átvenni, mert a legártalmatlanabbnak tűnő összehajtott papírlapok belsejében ott lapultak ezek a titokzatos üzenetek, világraszóló katasztrófákat ígérve, ha nem küldöd tovább... 

Egyszer a postaládában várt rám egy ilyen, egy névtelen "feladótól" :) Persze a névtelen feladó, csak barátnői körből lehetett, mivel ez a csacsiság, valahogy a fiúkat elkerülte, amennyire én tudom.

Mindenki tudta, hogy a zöld trabant is szerencsét hoz. "Zöld trabantot láttam, szerencsét találtam!", ki kiabálta rajtam kívül még ezt? Persze, hogy miért pont a trabant, és abból is a zöld hoz szerencsét, senki sem tudta, de úton-útfélen azt lestük, hogy merre lehet zöld trabantot látni. Később valamelyik okos kitalálta, hogy csak akkor ér, ha a kocsi mozog, de ehhez lehetett köze annak is, hogy a vasútállomáson rendszeresen ott parkolt egy zöld trabant, és a busz a gyerekkórustól visszhangzott :)

Gombot kellett fogni, ha az ember kéményseprőt, vagy mentőt látott, egészen addig, amíg meg nem pillantott egy szemüveges embert, aki csak olyan lehetett, aki korábban nem volt a látó terünkben.

Piros tárgyat kellett fogni, ha tűzoltó autót látott az ember, és kéket, ha rendőr autót.

Persze piros és kék ruha darabot az ember nem vehetett fel együtt, mert mindenki tudta, hogy elviszi a szerencsét.

Nem törtünk tükröt, és bár sosem idéztünk szellemet, mindenki tudta, hogy mikor, és milyen körülmények között nem szabad.

Kerültük a fekete macskákat, és nem mentünk át létra alatt sem.

A talált pénzt mindig eltettük, mert az is szerencsét hoz.

Voltak kabaláink, amelyek végig kísértek egy-egy időszakot. Ez mondjuk azért később is visszaköszönt. Főiskolán egy üvegből öntött rózsaszín szívvel mentem általában vizsgázni. Fogalmam sincs, hogy miért.

Nem borítottuk fel a sót, de luca napkor mindig jósoltunk, hátha meg tudjuk, hogy fogják a férjünket hívni (én általában azt a fajtát csináltam, amikor november utolsó napján 13 férfi nevet írsz fel különböző papírokra, és összehajtod őket, és december 13-ig egyet-egyet kihúzol. Az utolsó cédulán szereplő név lesz az, ahogy a férjedet hívni fogják).

Ugyanezt próbáltuk kideríteni, az alma héjából is. Ha egyben sikerül az alma héját lehámoznod, a héját hátra kell dobni jobb kézzel a bal vállad felett, és megfigyelni, hogy a földre esett almahéj, milyen betűre "hajaz" a leginkább.

Számológéppel számoltuk, hogy ki hány éves, hány százalékosan hülye, és hány százalékosan szerelmes adott nap (év, hónap, nap-születés év, hónap, nap). Az első két jegy a kor, a második két jegy a hülyeségi %, a harmadik két jegy a szerelmi %.

Ja, és persze, minden szóba jöhető fiúval kapcsolatban elvégeztük a love/szerelem tesztet is. Ki tudja még rajtam kívül, hogy mi is az?

Nektek milyen babonáitok voltak gyerekkorotokban? Tudnátok még hasonlóakat mondani? :)

Egyébként a lóherét valószínűleg át fogom hagyományozni Csibére. Mint kiderült 2,5 lóhere levélnyi szerencse neki kevés. Kirándulni voltak ma, és hogy-hogy nem lejtőről lefelé lefutva elé ugrott egy fa. Ez idáig világos, az elbeszélésből azt nem tudom értelmezni, hogy a függőlegesen előtte termett fának hogy tudott úgy neki menni, hogy az álla alsó részét, a "tokájánál" horzsolta le.... Még ha az orrát verte volna be, vagy az arcát... De egy ilyen teljesítményhez a fának minimum vízszintesen kellett volna vetődnie...