Szív-kokárda

Március 15-re készült, cél szentesíti az eszközt.

Négy éve Csibe osztályának az ünnepre gyöngyből fűztem kokárdákat. Ami egyébként is mindig van itthon, mert előző évekből megmaradt, el lett téve, csak most nem találtam sehol. Szóval vettem egyet Csibének, rendes, szalag kokárdát, hogy fel tudja venni, mert az iskola felújítás miatt költöztek jobbra-balra, nem minden van meg, ami a szekrényekben volt. Viszont időközben mégis megkerültek, így az osztály az első osztályos kokárdákban ünnepelt. Így viszont a boltit kölcsön tudta adni az egyik barátnőjének, akik már nem tudtak venni.

Közben felkérték őt is, hogy szavaljon egy verset a falusi ünnepélyen (Petőfi Sándor: Nemzeti dal). Ami nem is lett volna gond, mert bár a gyöngyösök maradtak az osztályban, a visszakapott boltit nyugodtan viselheti. 

Igen ám, de az ember csak elkíséri, és ha már ilyen helyre megy, akkor csak visel kokárdát is. Ami nincs. Illetve van, csak tartózkodási helye ismeretlen.

Ha lenne itthon nemzetiszín szalag lehetne varrni. De nincs. Pedig az általános iskolai technika órán tanultakból ez az egyetlen, amit azóta is hasznosítottam már. 

Gyöngy van. De macerás, és már négy éve is untam. Ki van zárva.

Sebaj, van még valamennyi fonal. Abból összejön. Viszont ha fonal, horgolás. Ha horgolás, akkor egyedi. 

Órákon keresztül nézegettem a mintákat, de ami igazán tetszett (ez lett volna), ahhoz nem volt leírás :( A többi virágos meg valahogy annyira nem jött be. 

Ekkor jött a szikra, hogy akkor legyen szív. 

Ezt a mintát használtam. Ez a zöld rész. A fehérből két sor rövidpálcát horgoltam köré. Az egy sor elveszett a piros és a zöld között, sehogy sem mutatott, próbáltam. A szélén pedig egy sor piros rövidpálca van. 

A közepére  varrtam egy fehér tekla gyöngyöt. Csak a hatás kedvéért. A hátára pedig biztosító tű van varrva. 

Eredetileg egyet készítettem magamnak. Aztán anyu közölte, hogy akkor neki is kell, mert ő is jön. Ezek után gondolhatjátok, hogy senki nem viselt bolti kokárdát...