Még november végén keresgéltem a neten ötletek után. Olyasmit kerestem, aminek az elkészítése nem tart sokáig, ötletes, egyedi, jópofa, téli, és kisebb gyerekekkel is megvalósítható.
Levendulalány blogján láttam ezt a cuki hóembert vatta korongból. A fenti elvárások mindegyikének maximálisan megfelel.
A prototípus ilyen lett:
Annyit változtattam, hogy a szalagot a nyakába sál jellegűen ragasztottam fel, illetve konkrétan nem csak fekete papír nem volt épp otthon (lásd gombok és szemek), de egy árva levendula ág sem, ezért a seprűjét színes papírból készítettem el.
Csibe is rákapott, mert tényleg egyszerű, mutatós, és haladós munka. Ő már elmondhatja magáról, hogy idén készített hóembert, pedig még tisztességes mennyiségű hó sem volt :)
Bár amikor mondtam neki, hogy építsünk hóembert, a konyhában, kicsit hitetlen volt... Nem is értem, miért... :)
Jó múltkor kedvenc horgolós csoportomban láttam egy két dimenziós angyalka mintát. Fenyődísznek volt készítve, és gondoltam kipróbálom.
Hamar elkészült, de díszhez képest semmi tartása nem volt. Viszont könyvjelzőnek nagyon aranyos. Előnye a pár évvel korábban készített könyvjelzővel szemben, hogy egy darabból készül, fejestől-szárnyastól-ruhástól... Mivel közeledik a Luca-napi vásár, gondoltam, a télies medvék mellé jó lesz ilyet készíteni.
Egyszerű, aranyos, egyedi. Ráadásul fel lehet hozzá használni az évek óta kerülgetett világoskék horgoló cérnámat. Nem sok fonal kell hozzá, és a könyvjelző kilógó részéhez szatén szalagot vettem több színben is, hogy lehessen választani.
Korábban már mutattam cipzárból készült tolltartót.
Most ajándékba készítettem újból tolltartót cipzárból, de ezúttal nem díszítettem szalaggal.
Eltérő színű cipzárak két felét varrtam össze. Arra kell figyelni nagyon, hogy a cipzár méretei megegyezzenek, különben nem lehet majd felhúzni a cipzárat.
Valamivel macerásabb volt a cipzár feltekerése a varrás előtt, volt, hogy többször is le kellett bontanom, mert nagyon csavarodott, de egyébként megérte vesződni vele.
Az ajándékozottaknak is tetszett. (A belsejébe tettem tollat, sokszínű ceruzát, és egy mini noteszt is).
Több fajta készült, de elég korlátozott színválasztékban. Egyforma méter cipzárból csak kék, barna, fehér és fekete volt, ezeket próbáltam változatosan kombinálni.
Egyszer, amikor Anyuval Pesten jártunk, kaptam tőle egy újságot. Akkor még volt Kelenföldön egy újságos, aki lejárt újságokat is árult. (Nem tudom, hogy Kelenföldön még megvan-e, de a Déliben foglalkoznak ezzel. Ott szoktam féláron kézimunka újságokat venni :)
Nah, mindegy. Választhattam egy újságot, és bár kicsit elmúltam tinikorú már, de azért az egyik újságnak tök jó melléklete volt.
Színes műanyag szálak, Scoubidou technikához. Magyarán mondva térfonáshoz. Három dolgot írt le az újság, spirál mintás karkötőt, térfonás technikával készített tollat, és szív alakú kulcstartót.
Akkoriban sokat foglalkoztam vele, könyvem is van valahol a témában, főleg kulcstartót, és tollat készítettem sokat.
Aztán lecsengett.
Viszont a héten iskolában voltam, és egy alapanyag beszerző helyemen vettem egy csomaggal, és elkezdtem Csibének tanítani a fonást.
Tavaly, nyári táborban már tanult egy-két technikát, kicsit makramé jellegűeket inkább, de ez most újdonság volt neki.
Spirálos karkötő technikával fontunk körbe tollbetéteket, így teljesen egyedi, habár sajnálatos módon egyszer használatos tollakat lehet készíteni.
Sajnos az itthon lévő tollbetét, hosszú volt, és vastag, így toldani kellett, hogy befedje teljesen, de a fénykép minőség(telenség)e miatt ez nem látszik. :) Szóval ilyen:
Már egy ideje a fejemben van egy minta. Gondoltam rá, hogy a maradékok felhasználása jegyében ki kellene próbálni.
Pici tündéreket készítettem. A legnagyobb ponton is 18 szem a kör. A karoknál a popcorn mintát használtam, de csak mert édes. A lábaknál sajnos nem mutatott volna sehogy (próbáltam), így azt más megoldással készítettem.
Sajnos nem volt elég kicsi szemnek valóm, így a szemeket és a szájakat francia csomóval készítettem. Elég egy edi lett tőlük az arca, de lényeg a lényeg.
Ez egy olyan találmány, amit szinte mindenki ismer, látott, tartott a kezében, és megpróbált kirakni...
Van, akinek gyorsan megy, van akinek lassan, és van, akinek sehogyan sem...
Idáig én is az utóbbi csoportba tartoztam...
A legnagyobb teljesítményem két teljes oldal volt, amit segítség nélkül ki tudtam rakni.
Néztem videót, leírást, de valahogy sehogy sem akart sikerülni.
Gondolom, nem csak én vagyok ezzel így...
Egyszer sikerült kiraknom egy program segítségével. Na jó, nem pont ezzel, de ez is működik. Csak megfelelően kell bejelölni a saját kockán a színek állását, és lépésről lépésre megadja az utasításokat. Utána nem mertem összekeverni :)
Egy ajándék boltban pár hete vettünk Rubik kocka kulcstartót. Ami nagyon hamar elveszítette a kulcskarikáját, így átminősült rendes kockává. És ha már így alakult, akkor igenis, és meg kell tanulnom kirakni.
Rájöttem, hogy a hiba (nem biztos) bennem van. A sokadik próbálkozás után sem jutottam a végére. Egyszer sikerült rendesen kiraknom egy oldalt, de amikor megpróbáltam összehozni a többit is, valahogy elszállt.
Sokszori kísérlet alapján levonva a következtetéseket:
1. Az első sort ki tudom rakni ezen videó segítségével. A videó további részéből egy árva kukkot nem értek, de az első sorra szuper.
2. A második sor egészen egyszerű, ha itt nézem a lépéseket. Igen, a többiből ugyanúgy nem értek egy szót sem.
3. A harmadik sor viszont itt a legértelmezhetőbb, és ami a lényeg, hogy a többi kocka nem mozog el, csak azok, amiket éppen cserélni szeretne az ember lánya. Vagy fia.
Szóval nem lehetetlen. Csak próbálkozni kell. Hajrá, menni fog! :)
Ma délután gyerek csoportban voltam, és úgy gondoltam, hogy ezt érdemes lenne kipróbálni.
Annyi változtatással, hogy egyrészt mi nem Ausztráliához kapcsolatos dolgokkal foglalkoztunk, hanem kifejezetten őszi témában (falevél, sün, alma, őszi fa, és nem kifejezetten őszi, de aki akarta a kezét is körbe rajzolhatta).
És nem radírt használtunk a pontozáshoz, hanem fültisztító pálcikát. Nem kellett tisztogatni, vízfestékkel dolgoztunk, minden színhez odatettünk egy-egy pálcát, hogy ne keveredjenek a festék színei.
A gyerekek munkájáról nem készült fénykép, a példaként készített képecskémet is itthon fotóztam le. Ma kicsit kék hangulatomban voltam. Ilyen lett a levelem:
Sucika blogján bogarásztam valamelyik nap, és akkor láttam egy tök aranyos technikát. Van ott még egy csomó érdekes és hasznos dolog, érdemes bogarászni.
Kicsit bánom, hogy nem tanítónő lettem, de most már mindegy :)
Ma délután Csibének is nagy kedve volt alkotni (kiderült, hogy ő a nyári táborból ismeri a technikát), én is kíváncsi voltam, ezért nekiültünk.
Kicsit karácsonyi hangulatban (tudom korai, de Luca napra is ötletelünk már). Ő fenyőfákat készített, kettőt is, mire én elkészültem egyetlen angyallal.
Ahhoz képest, hogy milyen egyszerűnek tűnik, elsőre megszenvedtem vele. Főleg a fejével. Lehet, egyszerűbb mintát kellett volna választani.
Viszont az eredmény magáért beszél. Nekem nagyon tetszik.
Nem is olyan régen mutattam nektek a pici amigurumi medvét, amit Lucy oldalán találtam.
Két mackó leírása van fent, a Little Teddy és a Tiny Teddy.
Én korábban a Little Teddy-t készítettem el, mivel valahogy medvésebbnek tűnt.
Viszont a napokban kipróbáltam a Tiny Teddy mintát, valamivel nagyobb tűvel.
Határozottan aranyos. Bár az arc elkészítése nem nagyon ment.
Viszont az egyik doboz mélyén találtam egy kevés gömbölyű gyöngyöt, és szemeknek (próbakét) azt varrtam fel, és az orrot-szájat varró cérnával hímeztem rá.
A sálat a nyaka köré horgoltam, szemre, a medve méretéhez mérten.
A képek nem valami jók, de talán a lényeg látszik. Remélem :)
Délután kicsit bogarásztam a neten. Valami ötletes, aranyos, nem túl idő és anyag igényes dolog után kutakodva.
Teljesen beleszerettem ebbe a kis medvébe.
Hamar elkészül, varrni sem kell. Ráadásul nagyon édes. Kis masni a nyakba, vagy sál. Karácsonyra valószínűleg ilyeneket fognak kapni a kollégáim :) Lehet belőle karácsonyfa díszt készíteni, egy kis fonalat átfűzve a fülek között. Vagy akár kulcstartót.
Én a Little Teddy minta alapján dolgoztam. Amint látjátok ez sem túl nagy. Lisa fonal, és 2,5-ös tű, amivel dolgoztam.
A füleknél-mancsoknál popcorn technikát ír, na azt én is a youtube-on néztem meg, mi fán terem.
A lábaknál 4 egy ráhajtásos pálcával, de ugyanezt a technikát használtam, ahogy írta is a minta.
Ráadásul bizonyítandó, hogy a mi füvünk zöldebb, mint a szomszédé, lefotóztam ma a rendszeresen ide járó vendégünket.
Általában a haverjával járnak át, napközben az utcán szórakoznak. Három-négy nyúl is kint van rendszeresen, és tök jól el vannak :) Az egyik ugyanígy néz ki, csak kicsit nagyobb, de van fekete, és állítólag egy szürke is, de őt még én sem láttam.
Csibe sokáig nem hagyta, hogy bármit is a hajába tegyünk. Utálta. Idővel elkezdte saját magától, persze nem vitte túlzásba a "hajazást". Egy-egy hajgumit hajlamos a végelnyúlásig nyúzni, és nagyon ritkán eltűzi a frufruját. Ezekhez a műveletekhez nem kell valami észvesztő készletet felhalmozni. Mert tényleg nem kell.
Mindenből kallódik itt-ott egy darab, persze, amikor kellene, akkor sosem tudjuk, hogy itt, vagy ott... :)
A baba több funkciós.
Bármikor be lehet fogni játszó-háló társnak is.
Az a rózsaszín valami egy jelképes ugráló kötél, de annál fogva lehet felakasztani valahova, ahol nincs útban, de akár le is lehet venni, hiszen a kezei csak át vannak bújtatva egy-egy hurkon.
A minta saját tervezés (igény esetén szívesen megosztom).
Csibe még nem látta, ugyanis a zöld unikornist elkísérte táborozni. Egy darabig nem is fognak még találkozni. De remélem, tetszeni fog neki :)
Nem tűntünk el teljesen, csak éppen zajlik az élet minden téren.
De azért néha alkotunk is.
Pár hete, az egyik kedvenc FB csoportom egyik tagja osztott meg nagyon édes unikornis mintát. Azzal a lendülettel le is mentettem, mert lelkem mélyén belelkesedett a gyerek, hogy ilyen kell. Viszont ahhoz, hogy gyermeki lényem szert tegyen egyre, legalább kettőt kell készíteni. Mert az egyiket Csibe tuti lenyúlja.
Átkutattam a fonal maradékokat. Mert fogyniuk kell.
Na persze semmi ló-szín fonalam nem volt. És bár Csibe megjegyezte, hogy ő zöld unikornist még nem látott, de azért az kell, mert az a kedvenc szín, halkan odamorogtam neki, hogy igazság szerint én más színűt sem. De azért tántoríthatatlan volt, hogy a táborba magával viszi. Semmi mást, csak azt. Habár előtte semmiféle plüss állatot nem akart vinni. Mert ő már nagy lány. Igaz mondtam neki, hogy inkább vigyen egyet, legfeljebb ha a lakótársai nem vesznek elő, akkor ő sem fog, de ha meg ő lesz az egyetlen, akinek nincs éjszakai ölelgetni valója, akkor az lesz a baja. Szóval a zöld ment, a rózsaszín meg maradt nekem.
A fényképek minősége nem valami jó, de azért a lényeg látszik.
Gondolom, sokan emlékeztek még a sorozatra, amit annak idején Varázslatos álmok néven adtak.
Megboldogult gyermekéveimben vetítették. Általános felsőbe jártunk, és már méltóságon alulinak tartottuk, hogy hold tündéreset játszunk, de volt osztályon belül rajongói klubunk (mindenkire jutott egy szereplő), gyűjtöttük a kártyákat (egy csomag kvartett kártya azóta is megvan), és aki tehette, gyűjtötte a figurákat is. Én egy iskolai bolhavásáron, csere kereskedelemmel tettem szert egyre, talán még meg van valahol, kicsit sérült, de az enyém :)
Amióta megtanultam amigurumit horgolni, azóta él bennem a vágy egy saját Sailor Moon babára. Csibe a nyuszitól szövő keretet kapott. Én fonalakkal leptem meg magam. A kerethez eleve kevés vonal volt, gondoltam, az enyémekből is szőhet. A kezdeti lelkesedése elég hamar alább hagyott.
Viszont a színeket úgy válogattam össze, hogy minden meglegyen, ami egy Bunny figurához kell.
Csibében tudatosítottam húsvét után, hogy babát horgolok, de ez most az enyém lesz, nem szeretnék belőle kettőt. Rábólintott, neki nem is kell, amúgy sem ismeri a mesét. (próbáltam kiművelni, de valahogy nem hozta lázba. Igaz én Violettá-tól kaparom a falat). Ezt a hozzáállást tartotta egészen addig, amíg el nem készült a figura. Szerelem első látásra, bár a mesét azóta sem látta.
Viszont most hajthatatlanul ragaszkodtam hozzá, hogy az enyém.
A kompromisszum az lett, hogy vele alszik, napközben az enyém (úgysem vagyok otthon), és így közös. Kivéve, ha suliban vagyok, mert akkor éjjel-nappal az övé.
Sokáig keresgéltem mintát, de valahogy nem fogott meg egy sem. Így elindultam a saját fejem után. Büszke is vagyok rá. A szemeken kívül minden része horgolva van.
Ilyen lett:
Ha szeretnétek kicsit nosztalgiázni, íme egy nagy rész. Valamiért nem emlékszem rá, hogy tv-ben láttam volna, pedig rohantam mindig haza, hogy kezdésre a tv előtt üljek :) Vagy hétvégén néztem az ismétléseket, de mindig tudtam, hogy mi történt :)
Van egy nagy bajom. A saját ágyamon kívül nagyon nehezen alszom el.
Ez azért kellemetlen, mert már közel a második félév, hogy iskolába járok, nagyon messze, és a bejárás így nem megoldható.
Ezeken a napokon ott alszom.
Illetve aludnék, ha tudnék.
Teljesen mindegy, hogy hány ágyas a szoba, van-e szobatárs, milyen idő van, nagyon nehezen alszom el. Főleg mivel nagyváros, szokatlan zajokkal. A szállás előtt fél óra alatt simán elmegy a falunk éves átmenő forgalma.
Ilyenkor mit csinál az ember? Dolgozatot ír, cikkeket olvas, tanul...
De van az a pont, amikor az ember már nem akar betűt látni.
Nálam mindig van kézi munka.
Hetekkel ezelőtt kinyomtattam (persze nem mentettem le, hogy hol találtam :( egy tojás nyúl leírást.
Az eredeti minta szerint a horgolt tojásba egy műanyag tojást tettek bele, a tartás miatt.
Hát én nem tettem bele műanyag tojást, hanem simán kitömtem flízzel.
A fülön eredetileg egy nagyon szép virág alakú gombocska csücsült, amim persze nem volt. És még venni sem tudtam sehol, legalábbis szép színűt nem. Egyet próbáltam átkenni körömlakkal, de nem sokat dobott rajta :S
Viszont sikerült édi fagombokat vennem. Lányoknak mintás virág, fiúknak kisautó.
Négy éve Csibe osztályának az ünnepre gyöngyből fűztem kokárdákat. Ami egyébként is mindig van itthon, mert előző évekből megmaradt, el lett téve, csak most nem találtam sehol. Szóval vettem egyet Csibének, rendes, szalag kokárdát, hogy fel tudja venni, mert az iskola felújítás miatt költöztek jobbra-balra, nem minden van meg, ami a szekrényekben volt. Viszont időközben mégis megkerültek, így az osztály az első osztályos kokárdákban ünnepelt. Így viszont a boltit kölcsön tudta adni az egyik barátnőjének, akik már nem tudtak venni.
Közben felkérték őt is, hogy szavaljon egy verset a falusi ünnepélyen (Petőfi Sándor: Nemzeti dal). Ami nem is lett volna gond, mert bár a gyöngyösök maradtak az osztályban, a visszakapott boltit nyugodtan viselheti.
Igen ám, de az ember csak elkíséri, és ha már ilyen helyre megy, akkor csak visel kokárdát is. Ami nincs. Illetve van, csak tartózkodási helye ismeretlen.
Ha lenne itthon nemzetiszín szalag lehetne varrni. De nincs. Pedig az általános iskolai technika órán tanultakból ez az egyetlen, amit azóta is hasznosítottam már.
Gyöngy van. De macerás, és már négy éve is untam. Ki van zárva.
Sebaj, van még valamennyi fonal. Abból összejön. Viszont ha fonal, horgolás. Ha horgolás, akkor egyedi.
Órákon keresztül nézegettem a mintákat, de ami igazán tetszett (ez lett volna), ahhoz nem volt leírás :( A többi virágos meg valahogy annyira nem jött be.
Ekkor jött a szikra, hogy akkor legyen szív.
Ezt a mintát használtam. Ez a zöld rész. A fehérből két sor rövidpálcát horgoltam köré. Az egy sor elveszett a piros és a zöld között, sehogy sem mutatott, próbáltam. A szélén pedig egy sor piros rövidpálca van.
A közepére varrtam egy fehér tekla gyöngyöt. Csak a hatás kedvéért. A hátára pedig biztosító tű van varrva.
Eredetileg egyet készítettem magamnak. Aztán anyu közölte, hogy akkor neki is kell, mert ő is jön. Ezek után gondolhatjátok, hogy senki nem viselt bolti kokárdát...
Hetekkel ezelőtt horgoltam két amigurumi figurát, amit teljesen egyedül terveztem meg, egy neten látott ötlet alapján, ami nagyon megtetszett.
Szóval horgoltam két angyalt.
Vagy két ördögöt?
De az is lehet, hogy egy ilyet - egy olyat?
Ó, nem, nem számoltam el. A képen tényleg KÉT amigurumi látható.
Csak éppen felemás :)
A kezdetek:
Egyszer volt-hol nem volt, láttam egy babát. Konkrétan itt, egy kifordítom-befordítom Hamupipőke babát.
Egyszerűen nagyszerű ötlet, de tényleg. Egyetlen mozdulattal személyiséget vált a baba, mindenféle öltöztetés nélkül, varázslatos átalakuláson megy át.
Nem állt szándékomban Hamupipőkét horgolni.
Viszont az ötlet annyira megtetszett, hogy elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mekkora poén lenne egy figurát alkotni ezen módon. A lényeg az, hogy a figurák szöges ellentétben legyenek egymással.
Sajna a piros ördögömet még mindig nem sikerült visszaszereznem, és nem akartam ugyanolyat (hátha egyszer visszakapom :), de nagyon szerettem volna egyet.
Az angyal-ördög párosítás elég egyedinek, és poénosnak tűnt. (szerintem az), ezért ezt a témát választottam. Igen, szerintem az.
És igen, gombszemei vannak. Hónapok óta nem lehet normális méretű, pislogós-pillás gombszemet kapni.Legalábbis felvarrhatót nem, én meg azzal szeretek dolgozni. Mackószemem van, de azt nem akartam, a gombokból meg úgyis használni akartam, nem is tudom, minek vettem annak idején... De szerintem így is nagyon buli :) Van némi Coraline-os hatása. Ráadásul NEKEM tetszik. Hogy másoknak nem, az nem nagyon zavar :)
Az ördögnek, bár nem nagyon látszik, de van farka is.
Képek hátulról:
Az ellentétes színek kicsit kényszerből jelentek meg a két figurán. Sajnos nem tudtam olyan gyorsan dolgozni, hogy ne fogyjon el a pirosam :( Éppen be tudtam fejezni a két figurát. Viszont amikor már össze akartam illeszteni a feleket, láttam, hogy rövidek lettek így a szoknyák. Nem takarják el a másik figurát. Türelmetlen vagyok sajnos, és nem volt hangulatom megvárni, amíg eljutok a boltba, így egy sor fehér egyráhajtásos pálcával horgoltam össze a figurákat, de mivel még így is rövid lett, horgoltam még két sort. De így viszont már azt szerettem volna, ha a piros is megjelenik, mint szín az angyalon. És kicsit nagyobb mértékben, mint a copfokon a masnik. Szóval a maradékból alaposan kicentizve horgoltam két láncszem sort, és övként kötöttem az angyalok derekára.
Végül pedig a bizonyíték, hogy tényleg egy figurákról van szó:
A képen látható filc anyagból varrt szívet Csibe varrta nekem. Meglepi ajándékul, amikor februárban iskolában voltam. Itthon ez várt.
Valamint a tudat, hogy nincs több tömőanyagom. És filcem sem... Kicsit kifosztotta a készletemet. Tömőanyagot pótoltam, filcet azóta vett magának. Én nem nagyon használok, mert bolyhosodik.
Gondoltam, én is meglepem őt egy szívecskével.
Az eredeti szív leírást itt találjátok. Ez a cirmos szív lenne az egész pontosan.
Hogy amigurumisabb legyen, varrtam rá mozgós szemet, illetve az angyalmanónál alkalmazott technika mintájára kapott kezeket, és lábakat.
