Persze nem igazi. Mert tél ide vagy oda, felénk nem esett annyi hó, hogy egy tisztességes hóemberre való legyen... Még egy tisztességtelenhez is kevés volt, de már az is elolvadt :( Most persze minden csupa sár.
De hogy azért legyen hóember, horgoltam egyet. Csibe rögtön ki is sajátította, elnevezte Olafnak, és együtt tanultuk a környezetet délután. :)
Olaf egyébként a Jégvarázs hóembere után, akire egyáltalán nem hasonlít, de majd ha egyszer hóember horgolhatnékom lesz, neki futok... De most elég volt :)
Minta innen. Igaz spanyol, de jól követhető. Nincs spanyol-magyar horgolószótáram, de a szemszámokból lehet következtetni. Amihez viszont kellett szótár, az a színek (amikből csak a fehéret használtam végül), meg a testrészek.
Szóval kicsit átalakítva (kesztyű harmonizál a sapkával-sállal, pompon a sapin, piros orr, és gombok a pocakon), de így néz ki a mi Olaf-unk:
A szája nem az igazi, de nincs szívem lebontani. Az a pici valami csak egy öltés lenne, hogy ne mozduljon el a száj vonala. De hát így egyedi. A tömést egyébként több-kevesebb segítséggel Csibe végezte, és most békésen alszanak összebújva.
A dolog előnye, hogy végre visszakaptam a Miáéktól kapott, Tappancs névre hallgató szülinapi medvémet :)
Azért, hogy ma se unatkozzak, dolgoztam kicsit a körmöcskével. A lila korábbi munka, az enyém. A fehér közepűt kolléganőm kapja a szülinapjára. Francia csatt alapra van rögzítve, ami viszont nagyobb, mint az enyém (olyan kicsit nem lehet kapni most a hobby boltban :( Viszont, hogy ne lógjon ki csúnyán a fémrész, körmöcskéztem egy darab feketét, és azon rögzítettem a virágot. A harmadik viszont csit-csat alapra lett rávarrva, mint Csibéé, és anyu kapta.
Az elsőhöz képest nagyobbak a virágok, mert hosszabbra kötöm a hurkát. De könnyebb is így dolgozni vele. Tetszik a technika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése