Hogy fogyjanak a maradékok- Teru teru bozu

A dobozok alján itt-ott még belefutok felhasználatlan maradékokba. Nem is kevésbe.

Ezért elhatároztam, hogy legalább a maradék fehér jellegűt felhasználom valamire. Ezzel egyidejűleg döbbentem rá a tényre, hogy már rengeteg amigurumi figurát készítettem, de nekem valahogy nem jutott.

 Egy amigurumis oldalon párszor már belefutottam ebbe az édes kis kísértet figurába. Legalábbis én idáig azt hittem róla, hogy az. De mégsem. Teru teru bozu-nak hívják.

Próbáltam magyar oldalakon utána kutakodni, hogy mi is ez, de nem nagyon lettem okosabb. Lehet nem jó helyeken keresgéltem.

Japánból ered, mint sok minden. A hagyomány eredete vitatott, de a lényeg az, hogy a japán gyerekek, ha jó időt szeretnének egy kirándulás vagy akármi miatt, előző nap elkészítik valamilyen anyagból ezt a kis figurát, és kiakasztják az ablakba, hogy jó időt hozzon.

Rengeteg videó van a neten, amin bemutatják, hogy lehet elkészíteni például zsebkendőből. De az már nem amigurumi. 

Nem tudom, hogy a jó időt mennyire fogja meghozni, de legalább a "fehér" elfogyott. Még mielőtt a figura elkészült volna. De nem akartam se lebontani, se félbe otthagyni, ezért kipótoltam a maradék nagyon halvány sárgával. 

Szerintem nagyon aranyos lett. Vidáman vigyorog a szekrényemről :) 

Hozzá egy kis videó, ugyanis dal is tartozik hozzá. 

A magyar szöveget láttam az egyik oldalon, ahol infókat kerestem a témában. A lényege az volt, hogy a szerzetes, amit a baba szimbolizál hozzon jó időt, mert akkor majd kap arany csengőt, meg majd isznak rízs bort, és egyébként meg ha nem teszi meg, akkor majd jól le lesz vágva a feje. Amit én mondjuk sajnálnék, annak ellenére, hogy igazándiból nem túl bonyolult az elkészítése.

 

Ha minden kötél (fonal) szakad

Sajnos két hete elég sok időt töltök egészségügyi intézménybe várakozva. :(

Iszonyat tömeg van, és hosszú órák telnek el, mire történik valami.

Szerencsére türelmes fajta család vagyunk, várunk. Illetve van, amikor csak én várok, mert hát ugye vannak helyek, ahova illetéktelen nem mehet be.

Hosszú órákon keresztül képtelenség tétlenül ülni, és várni, hogy lesz valami. Hurcolom magammal a horgolásomat.

Így készült el tegnap a harmadik "kék" is. Ami igazából nem lett teljesen kék, mert a kékem, ha el nem is szakadt, három sorral a vége előtt elfogyott.

Nem akartam három sor miatt venni még egy 100 grammos gombolyagot, mert akkor soha nem érnék az ördögi kör végére, de a kék színt egy életre megutálnám.

Gondoltam felhasználom a maradék sárgát. A maradék sárga két körig elég volt. Utána még maradt egy kicsi, de a befejezéshez kevés lett volna, pedig elég soknak tűnt. Visszabontani már nem akartam, ezért megkezdtem a narancssárgát. 

Így kicsit olyan, mintha körben kukorica szemek lennének. Legalábbis színre.

Nekem így is tetszik. Egyedi.

Kolléganőim részben osztják véleményemet. Van aki szerint hagyni kellett volna a kéket úgy ahogy van, de nekem hiányzott volna az a három sor.

Mondjuk ízlések és pofonok.

Ilyen lett:

Minta a Diana Horgolási Ötletek 42. számának 22. oldalán.

Egyébként az egészségügyi helyzet borzalmas, de az orvosok és nővérek szörnyen aranyosak, kedvesek, tényleg le a kalappal előttük.

És azért esnek meg vicces dolgok is.

Tegnap a folyosó egy nagyon édes házaspártól zengett, mert megkapták egy másik beteg papírjait. A néni jó alaposan áttanulmányozta, hogy miről van szó, a férjét is beavatta a dolgokba, csak azután vitte vissza az orvoshoz.

Majd visszajött, és elkezdte boncolgatni a témát, hogy hát hova is valósi a másik néni, akinek a papírjai nála voltak, mert hogy milyen messziről jött fel Budapestre. A férje alig kezdte el neki mondani, hogy hát merre is van az a település, a felesége jól leszidta, hogy mit foglalkozik másokkal, hogy hova valósiak, mi köze hozzá.

Szegény bácsika próbált védekezni, hogy hát a felesége kíváncsiskodott, de a nénike letorkolta, hogy neki muszáj volt megnéznie a papírokat, mert a kezében voltak.

Tényleg nagyon aranyosak voltak.

 

Amigurumi tacskó

Legalábbis szerintem arra a kutyára hajaz leginkább.

Csibe kitalálta ugyanis, hogy neki kell egy horgolt kutyus.

Kicsit nehezen készült el, mert kellett mintát keresni, aztán venni "kutya" színű fonalat (még ez volt a "legkutyább"), és rájöttem, hogy felvarrós szemem sincs itthon.

A mintát a neten találtam. Ami változtatás rajta, hogy én nem tettem rá a szív alakú fülvédőket, és hosszabbra horgoltam a farkát. Meg egyforma méretűek lettek a lábai. Az eredeti mintán a hátsó lábak egy sorral hosszabbak voltak mint az elsők.

A sál színét Csibe választotta ki. Ez a tarka fonal, még a nagy sál kötős időszakomból maradt. 

Nekem tetszik a kutyus :) 

Remélem Csibének is fog, mert még csak részletekben látta. Mire elvégeztem az utolsó simításokat, addigra ő már elaludt. 

Most már tényleg kell nekem is egy amigurumi figura :) Annyit készítettem már, de nekem valahogy nem maradt :(
Sebaj, már kettőt is kinéztem :)

De azért egyelőre a kutya:

Újra kék

Mivel az előző kék terítőhöz kellett vennem még kék fonalat, amiből aztán elég sok megmaradt, így horgoltam még egy kék terítőt.

De még így is sok kékem maradt. Tehát elkezdtem belőle egy harmadik kéket is, mert ahhoz, hogy "elangyalkázzam" a maradékot, sok.. Amekkora mázlim van, tuti, hogy a terítő vége előtt két és fél sorral fog ez is elfogyni, aztán megint vehetek hozzá kéket... Életem végéig kék fonalat fogok horgolni.... :)

Ez a legújabb kékem :) :

Minta hozzá a Diana Horgolási Ötletek 42. számának 2. oldalán.

Ugyanebben az újságban van az is, amit most elkezdtem. 

És az eredetileg is kék. Igaz pár árnyalattal világosabb, mint az enyém.

Nem túl nagy ez a terítő, de jó haladós. Hipp-hopp elkészül. 

A másik is jól indul, szóval lehet, hogy nemsokára megint jelentkezem egy kékkel :)

Új fajta

A kék fonallal, amiből a harisnyakötő készült úgy jártam, hogy elég sok maradt belőle. Hogy ne csak a helyet foglalja, gondoltam, horgolok a maradékból egy terítőt. Ki is választottam a mintát. A közepe már készen volt, amikor elkezdett gyűrődni a szorossága miatt, ráadásul rájöttem, hogy az a fajta, kék fonalból nem is tetszik. Az újságban lévő narancssárga, és úgy nagyon jól néz ki, de kékből rémes.

Szóval teljesen lebontottam, és elkezdtem egy másikat. 

Újdonság, hogy ez most négyszög alakú. Nekem nagyon tetszik.

Akkor mondjuk kevésbé tetszett, amikor a befejezés előtt két és fél sorral fogyott el a fonal :( És amint írtam tegnap is, nem volt belőle kisebb gombolyag. 

A terítő ma elkészült, viszont van egy csomó kékem megint... Sebaj, már ki is választottam, hogy milyen terítő lesz belőle... :)

Elvileg elég lesz hozzá :)

Ennek a terítőnek a mintája a Diana Filéhorgolás 52. számában, a 8. oldalon található. 

Ugyaninnen horgoltam volna eredetileg a 23. oldalon lévő terítőt.

 

Egy kis kitérő

Elkezdtem felhasználni a maradék kék fonalat, ami viszont hiába horgoltam nagyon gyorsan, elfogyott, mielőtt kész lett volna a terítő belőle.

Vettem volna egy kis gombolyag kéket, hogy ne legyen sok maradék, de persze ebből az árnyalatból nem volt.

Volt szép citrom sárga, meg is vettem, de aztán rájöttem, hogy így nem lenne olyan szép, mivel pont a virágok vége lenne más színű. 

Szóval vettem még egy gombolyag nagyot. Amiből persze lesz megint sok maradék. 

De még mielőtt megvettem volna a kéket, mivel pont nem jártam arra, elhatároztam, hogy felhasználom a sárgát.

Ez lett belőle:

A minta a Diana Filéhorgolás 54. számában van, a 8. oldalon. Egyszerű és haladós minta. És még maradt is az 50 grammos fonalból. De annak már meg van a helye :)

Mellesleg újra előkerült a gumis karkötő készítő, ráadásul most más fajta táblával fűzve.

A tarka Csibe első munkája, ezért kifejezetten büszke vagyok rá, hogy az enyém lett :) A fekete-fehér pedig az én művem.

Dobozka

Hm... Ayumi kiposztolta a harisnyakötőt, amire rá akart bírni, hogy én tegyem fel... Ez jó... Lévén, így nem nekem kell leírni, pláne, hogy ő készítette... :P 

Amit én hoztam nektek, az egy kis dobozka, bár, én kis kosárkát csináltam az eredetin felbuzdulva. Az eredeti ötletet itt megleshetitek, ahol részletes leírást is találtok. Ott egy rózsaszín gyöngyökkel díszített szívecske található. A technika egyszerű. Valamibe (karton, nálam gyógyszeres doboz) fogpiszkálókat szúrunk, majd fonallal beszőjük (egyiken elöl, másikon hátulról visszük körbe a fonalat).

Az én elkészült művem:

Igen, tudom, vannak hibái. Ez prototípus, szóval igen, csak próbálkoztam.

Hozzávalók: ragasztó, fogpiszkáló, karton (esetemben gyógyszeres dobozt használtam fel), esetleg gyöngyök, színes, vagy fehér fonal. Én tettem rá egy kis fület is, ez gémkapocsból készült, amit kihajtottam majd formára hajlítottam. 

Tippek: Ha kartonnal vagy bármilyen anyaggal dolgozunk, érdemes tűvel előtte picit beszúrni, mert ha simán a fogpiszkálóval csináljuk, akkor behajolhat (mint az enyém is ezt tette, azért is nem lett igazi doboz alakja... Bár nekem bevásárlókosárnak is tetszik... )

Íme fül nélkül:

Jó készítést! Csak nézzétek meg előtte, hogy milyen alapanyagaitok vannak otthon, és ne járjatok úgy mint én, aki csak nekilátott, és menet közben, hogy húúú hát akkor most hogy is csináljuk, ha ez sem, vagy az sem található itthon...

Mia