Búcsú Apukámtól

Apukámnak

Huszon éve megszülettem,

Ahogy tudtam, fel is nőttem.

Igyekeztem hűen élni,

Mindig jókedvűnek lenni.

Eljön a nap, mikor nem lehet,

S tudod, hogy ez így tovább nem mehet.

Nem azért, mert nem akarod,

Csak nincs hozzá hangulatod.

Fekete az ég, fekete a föld,

Fekete a szív is itt fönn.

Feketébe borul a világ,

Gyászolni jön minden virág.

Elmentél, itt hagytál,

A lányod az égre kiált,

MIÉRT?

Ki mondja most meg, hogy mit tegyek,

A világban jó hogy legyek?

Hová menjek, merre tartsak...

Felejteni akarok csak....

Bocsáss meg, ha rossz voltam,

Tudom, sokszor bosszúságot okoztam.

Te akkor mégis velem voltál,

Elmondhatatlan, hogy nekem mi voltál.

Köszönöm csak, hogy felneveltél,

Remélhetőleg jó emberré tettél,

Igyekszem megszolgálni,

S halálodon továbblépni.

Sírva fordul most szívem az éghez,

Egy dolog amit most érzek,

Elmondani vágyom Neked,

Szeretlek, és emlékszem Rád amíg élek!

Mia