A remény: valaha lesz legalább egy tő élő, eleven levendulám, amit nagyon-nagyon szeretnék, és gondoznék, és szárítanám a virágait, mert a levendula jó dolog. Egyébiránt nem vagyok valami nagy virágos, tőlem elférnek, meg szépek, nézegetem őket, de általam hunyt már el kaktusz is. Kapott cserepes növényeimet általában anyu fogadja örökbe, különben nem lennének hosszú életűek.
A tapasztalat: Idáig nem jött össze :( Pedig ültettem már magról földbe, balkon ládába, kaptam tövet, ami nem élte túl a viszontagságokat...
De azért én még reménykedem.
Ezt jól mutatja az is, hogy idén is neki fogtam. Sőt fogtunk, ugyanis Csibe is kapott egy cserepet, amibe levendulát ültettünk.
Hogy meg lehessen különböztetni őket, tegnap beszereztem egy-egy vízadagoló törpét.
Korábban már szugeráltam őket a boltban. Pontosabban a vízadagolókat, de csak virág és állat formájú volt. De most már volt törpés is, amiknek nem tudtam ellen állni. Még anyunak is hoztam egyet.
Enyém a sárga sapis :)
A mai napba azért belefért egy kis sütögetés is. Csibe is segített, igaz leginkább minőség ellenőrizni a terméket :)
Csokis perec lett. Illetve lesz.
A perecek készen vannak. A rá való csoki (étcsokis tortabevonóból) holnap fog elkészülni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése