A remény diadala a tapasztalat felett...

A remény: valaha lesz legalább egy tő élő, eleven levendulám, amit nagyon-nagyon szeretnék, és gondoznék, és szárítanám a virágait, mert a levendula jó dolog. Egyébiránt nem vagyok valami nagy virágos, tőlem elférnek, meg szépek, nézegetem őket, de általam hunyt már el kaktusz is. Kapott cserepes növényeimet általában anyu fogadja örökbe, különben nem lennének hosszú életűek.

A tapasztalat: Idáig nem jött össze :( Pedig ültettem már magról földbe, balkon ládába, kaptam tövet, ami nem élte túl a viszontagságokat...

De azért én még reménykedem.

Ezt jól mutatja az is, hogy idén is neki fogtam. Sőt fogtunk, ugyanis Csibe is kapott egy cserepet, amibe levendulát ültettünk.

Hogy meg lehessen különböztetni őket, tegnap beszereztem egy-egy vízadagoló törpét.

Korábban már szugeráltam őket a boltban. Pontosabban a vízadagolókat, de csak virág és állat formájú volt. De most már volt törpés is, amiknek nem tudtam ellen állni. Még anyunak is hoztam egyet.

Enyém a sárga sapis :)

A mai napba azért belefért egy kis sütögetés is. Csibe is segített, igaz leginkább minőség ellenőrizni a terméket :)

Csokis perec lett. Illetve lesz.

A perecek készen vannak. A rá való csoki (étcsokis tortabevonóból) holnap fog elkészülni :)

A dolog apropója, hogy vásár volt a faluban, ahol lehetett kapni perec kiszúrót. Sajnos nem értem haza, de megkértem az itthoniakat, hogy ha már úgyis elmennek körülnézni, vegyenek nekem egyet. Nagyon buli :) Nem a legszebbek igaz, de azért egész finomak így is :P

Végre!!!! :)

Végre elkészült pótanyám sálja! :) És végre a méret is jó lett! Fejlődő képes vagyok :D

 Hogy mit bizonyítanak ezek a képek, azon kívül, hogy elkészült a sál? Természetesen azt, hogy továbbra sem tudok fotózni... Mi mást...

Élőben szebb, a világos rész mogyoró barna, a sötét rész kávébarna. Gombolyag formátumban meg még szebb volt. De azért kellemesen barátságos lett így is :) 

Remélem pótanyámnak is tetszeni fog :)

Most pedig hajrá húsvétra fel :) Két napja tojás lázban égek :) Egy ma elkészült, de benéztem a tű mérete, meg a tojás nagysága közötti összefüggést, és a műanyag tojáson, a "horgolmány", lóg mint tehénen a nadrág :( Sebaj, most másik tűvel próbálkozom... Akkor sem adom fel, főleg mivel bevásároltam egy csomó tojást :) 

Csak még két oldalt!....

Ezt a mondatot mostanában elég gyakran lehetett tőlem hallani, ugyanis legutóbbi látogatásomkor a könyvtárban, kihoztam két rettentően jó Stephen King könyvet (A két Rose, Rémület a sivatagban). Utóbbit reggel fejeztem be, úgy, hogy hajnalban csak azért tudtam letenni, mert tudatosult bennem, hogy nem sokára kelni kell, mivel Bicskére mentünk Csibével... :D

Szörnyen jó mindkét könyv :)

King-től én egyébként legelőször a Cujo-t olvastam (kíváncsi voltam rá, mert egy képregényben, a miért jobbak a macskák a kutyáknál 10 pontos listában benne volt ez a könyv, mint elolvasandó mű.) Persze meg kellett várnom, amíg átiratkozhattam a könyvtár felnőtt részlegébe, de teljesen megérte a várakozást :) Azóta már nagyon sok King könyv volt a kezeim között (a kedvencem a Kedvencek temetője, pedig mindig bőgök a kisfiú halálán). 

Nem mindegyik nyerte el a tetszésemet (a Sötét torony valahogy nem jött be, és a Tortúra sem az igazi valahogy), de általában szívesen olvasok tőle.

A Kedvencek temetője egyébként filmben is nagyon jó.

Vannak iszonyat rémisztő szörnyei (például AZ 1-2-ben az óriási pók), én mégis hülyeségektől tudok parázni... (A mobil elolvasása után egy darabig sandán néztem a telefonomra :).

A legjobb az egészben, hogy a szereplői nagyon emberiek (kivéve most a Rémület a sivatagban, ugyanis ott a gyerek valamivel több), a fordulatai váratlanok, és úgy tud írni, hogy az ember még egy ártalmatlan mángorlót is fél méteres ívben kerül meg. 

Aki szeret borzongani, annak lelkesen ajánlom az író minden művét. 

Nem kell feltétlenül horror rajongónak lenni hozzá. 

A halálsoron például bár tartalmaz ijesztő jeleneteket, a lényege mégis a szereplők lélektani fejlődése, egymáshoz való viszonyuk változása. Az, hogy milyen hatást tesz rájuk egy halálra ítélt. Azért jó, hogy ha van az embernél zsebkendő.

Nektek van kedvenc King könyvetek?

Szemesnek áll a világ :)

Vagyis nekem, ugyanis végre újra a szemüvegesek boldog táborát gyarapítom :) Szóval boldog vagyok, hogy újra látok rendesen :)

Szemüvegem kerete ugyanis két hete eltörött (elég régi volt már :(.... Múlt hétre sikerült időpontot szereznem a szemészetre, el is vánszorogtam oda, de az optikushoz már nem volt elég lelkierőm elkóvályogni... Amúgy sem vagyok egy egyszerű eset, hát még influenzásan mennyit összehisztiztem volna neki :) 

Szerencsére az influenza elmúlt, (Mia is a gyógyulás rögös útján lépeget, folyamatosan javulgat szerencsére :), és egy kedves kolléganőm társaságában ma eljutottam az optikushoz is :) Sőt, még a szemüvegem is elkészült, ugyanis pont volt számomra megfelelő lencséje. A keret kiválasztása tovább tartott, mint maga a szemüveg összeszerelése :)

Elég hamar leszűkítettük a választékot három szóba jöhető keretre, de az igazit kiválasztani nehezebb volt valamivel. Azért sikerült, és most minden szép és jó :)

Szóval most akkor mesélek :) 

Mia, Mia vőlegénye, és én neveztünk egy egyházmegyei ki mit tud-ra. Amin túl is vagyunk. Legalábbis a selejtezőn, és tovább is jutottunk. Mondjuk igazán csak azért, mert ahhoz képest, hogy első fellépés, meg nem jártunk zene iskolába, magunktól tanultunk zenélni (legalábbis Mia meg én), és rettenetesen izgultunk, egész jók elfogadhatóak voltunk. A többiekhez képest viszont annyira nem voltunk nagy számok, és az önbizalmunk ami elég nagy volt induláskor, az első egy-két fellépő után erőteljesen megcsappant... Most lelkesen próbálunk a döntőre, ami áprilisban lesz :)

Volt egy színházlátogatás, a Kolibriben néztük meg Csibével a Bors nénit. Úgy volt hogy testületileg megyünk csoportban, de a végén ketten maradtunk Csibével, ugyanis a többieket leverte a lábáról a fránya nátha :( Egyébként ezt leszámítva (na meg azt, hogy két beszédes/fészkelődős külföldi rendező közvetlen szomszédságában ülhettem) nagyon jó volt. Csibe élvezte, én meg elnosztalgiáztam rajta egy nagyot. Na meg a színházi büfén is, ugyanis Csibe rögtön bejelentette az igényét egy cukor-karórára :) Hogy milyen régen láttam ilyet! 

Lelkesen kötögetem a sálfonalakat. Most épp egy mogyoró barna-kávé barna sál készül első számú pótanyámnak (Mia eredeti anyukájának :) Már készen lenne, de a lyukak mérete, meg a fonal színe miatt nem egyszerű mutatvány. Eredetileg hét szemmel, minden szem között egyet kihagyva kezdtem el, de nem tetszett, mert olyan furán jött ki. Szóval lebontottam. Kihagyás nélkül kezdtem kötni, 15 szemmel (lehet hülye vagyok, de az én logikám szerint ha 7 szemmel kötök, és mindegyik között kihagyok egy-egy szemet (tehát egy soron 13 szemet használok fel), csak minimális különbségnek kellene lennie ahhoz képest, ha egy soron kihagyás nélkül 15 szemet használok fel. Hát nem így van :( Határozottan jobban nézett ki, vastagabb, és melegebb lett tőle, és édesen-bolyhosan-puhább is, mindazonáltal jóval rövidebb is :( Már csak harminc centi maradt hátra a végéből, és épp csak körbe érte a nyakam :( Szóval teljesen lebontottam az egészet, és kezdtem elölről :( Most nyolc szemet kötök, kihagyás nélkül. Határesetes a dolog. Valamivel jobb, mint a hét szemes, kihagyott, de nem olyan bolyhos és puha, mint a 15 szemes. Persze már nincs több ebből a fajtából, hogy két gombolyagot össze lehetne kötni :(

Van egy csomó tervem, ami nincs hozzá, az sajnos az idő, meg még legalább három pár kéz, de előbb-utóbb utolérem magam :) Viszont tele vagyok lelkesedéssel, és optimizmussal, szóval majd lesz valahogy :D

Újra itt :)

Újra itt :)

Hosszas hallgatásunk oka nem az, hogy abbahagytuk volna a blogolást, vagy pedig már nem kreatívkodnánk, pusztán Mia technikai problémákkal küzd, és egy makacs vírusos nyavalyával, én meg az influenza maradékával... Ráadásul új szemüvegem elkészültére várok, de nagyon :( 

Túl estünk egy igen jelentős eseményen, ami nagyon buli volt :) Részletesebb mese később következik, amikor már lesz energiám hosszasabban gép előtt időzni, és végre lesz szemüvegem is... 

Addig is pár kép:

Dekor gumiból készült tangram játék:

A videó alapján egész egyszerűen el lehet készíteni.

Nekem annak idején fekete műanyagból volt, de már fogalmam sincs hova lett. Bár akkor még nem igazán értettem a lényeget. Ma már elég sok feladvány található a neten hozzá.

Papírral szemben a dekor gumi előnye, hogy könnyebb megfogni a vastagsága miatt, ráadásul strapa bíróbb.

Közben folyamatosan kötögetek, természetesen sálfonalból.

Gyönyörű sálfonalakat lehet beszerezni (Bicskén már nem igazán lehet kapni) a Kézimunkaház oldalán.

Én is innen szereztem be most fonalakat.

Ez sűrűbb szövésű sálfonal, mint a korábban általam használtak. Először furcsa vele dolgozni, kipróbáltam rajta a horgolást is, de az nem igazán tetszett sem nekem, sem a kolléganőmnek, aki kérte. Nekem  személy szerint jobban tetszik a lazábban szőtt változat.

Amire oda kell figyelni, az a fonalak súlya, ugyanis ebből a fajtából két gombolyag (50 g-os kiszerelésben van) szükséges egy sálhoz, amit csak azért vettünk észre, mert a kolléganőm alaposabban tanulmányozta az oldalt.

Ugyaninnen rendeltem egy gobelin képet is, folyamatban van az elkészítése, de egyelőre még nem nagyon áll rá a kezem a dologra... Sebaj, idővel kész lesz :) 

Azért érdemes körülnézni az oldalon, mert rengeteg érdekes dolog van fent, és egész barátságosak az árak. Szóval hajrá! :)