Más... Más?

Ma egy egészen darázsfészek jellegű kérdést tennék fel nektek. Miért más az, aki "más"? 

Szülinapom alkalmából felköszöntött egy régi barát. Még az általános iskolában ismertem őt meg, és higgyétek el, hogy nagyon jó ember. Én, személy szerint mindig is csíptem őt. 

Most, hogy köszöntött, kicsit beszélgetni kezdtünk. Hála, a már említett közösségi portálnak. Mondta, hogy hamarosan ha minden jól megy, összeköltözik a párjával. Nagyon nehezen nyögte ki, hogy ő meleg. Majd írta, hogy most ezért biztosan megvetem őt. 

Miért van az, hogy titkolnunk kell a kilétünket, és nem merjük elmondani az embereknek, hogy kik is vagyunk? Miért kell félnünk azért, hogy a másik ember majd esetleg megvet, kinevet, kigúnyol, esetleg ennél messzebb megy? 

Amikor visszaírtam neki, hogy nekem ezzel semmi gondom, és igazából büszke vagyok rá, hogy fel meri vállalni, viszonzásul hatalmas mosolygó smileykat kaptam. 

Örülök neki, hogy kicsit fel tudtam vidítani.

Tényleg nem értem a társadalmat, hogy elítél egyes dolgokat. És itt most nem kifejezetten csak a melegekre, leszbikusokra, biszexuálisokra és még sorolhatnám az úgymond kategóriákat, gondolok. Egyszerűen a legalapvetőbb dolgokat elítélünk. De miért? MIÉRT MÁSOK A MÁSOK? Most azért, mert akár vörös hajú, azért miért különbözik a másiktól?

Ha jól emlékszem Shakespeare írta, de ebben nem vagyok biztos, és elnézést ha tárgyilag tévednék, hogy ha megsebzel, mi talán nem vérzünk? Ha megölsz, talán nem halunk meg? Az idézet nem pontos, de az eszme talán ebben is megjelenik. Nem értem, miért rekesztünk ki másokat. 

Véleményem szerint, és igen, ez a privát véleményem, a társadalomnak meg kéne barátkozni a mássággal. Honnan tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, és lehet, hogy ez az evolúciós lépcső következő szakasza. Szerintem, (mint scifi rajongó, mivel ott találkoztam először ezzel a dologgal) egyszer a nemek nem fognak jelenteni semmit. Pusztán az embert fogjuk nézni, és nem azt, hogy ő micsoda. Ő egy ember. Ennyi. És az akkori kor gyermeke nem fogja érteni a mai kor felnőttjeit. Igen, felnőttjeit. Azt vettem észre, hogy a fiatalok mostanság jóval elfogadóbbak, mint a mi időnkben voltak. Pedig nem vagyok annyira öreg (igen, Ayumi, tudom, hogy most azt fogod mondani, hogy de igen, annyira öreg vagyok...). És mégis jelentős különbség van. 

Szóval a lényeg, hogy változzunk. Legyünk mások! Legyünk elfogadóbbak, és mindenkit önmagáért szeressünk, vagy esetleg ne szeressünk. 

LMBT történeti hónap alkalmából itt a promófilm. Ajánlom figyelmetekbe!

Mia