Francia csat

Francia csat. Így, egy t-vel. Engedve a tömeg nyomásának. Itt néztem, meg, hogy helyesen csatt vagy csat. Ezt sosem tudom eldönteni...

A bejegyzés oka egy francia csat, amit ma este készítettem el. Annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nem kezdek új dologba, amíg a meglévőket be nem fejeztem...

Hogy miért szegtem meg fogadalmamat?

M. kolléganőm, K. példáján felbuzdulva elhatározta, hogy ő készít egy csatot magának. K. peyote technikával készített egy görög mintás szalagot, amit aztán rávarrtunk a csat alapra. Teljesen egyedi, ő választotta a színeket, és maximálisan büszke magára, hogy azt ő egyedül csinálta. 

M.-nek nincs türelme megbarátkozni a peyote technikával. Olyat szeretett volna, ami gyorsan készül és mutatós is egyben. 

"Mostohámnál" láttam egy cuki francia csatot. Úgy vette, de amilyen egyszerűen át lehetett látni a készítés menetét, és el is lehet készíteni, olyan helyes is. Nekem nagyon megtetszett, de még nem jutottam el odáig, hogy épp sürgős csat készíthetnék törjön rám. 

Nagyjából körülírtam M.-nek, és az elképzelés nagyon tetszett neki. Nem kell hozzá semmi különös, csak tekla és kása gyöngy. Meg persze tű és damil :)

Még nem kezdte el megcsinálni, de a gyöngyöket meg a csat alapot megvette hozzá. Ma elkezdett aggódni, hogy képes lesz-e elkészíteni, mert ő még ilyet nem csinált, és könnyebb lenne, ha fizikai valójában látna egy ilyen csatot. Szóval készítettem egyet. Csak hogy lássa. Egyébként anélkül is meg tudta volna csinálni, mert iszonyat ügyes, csak kishitű önmagával szemben. Pedig van egy fantasztikusan szép sárkánya, amit ő vart keresztszemessel, de még mindig nem hiszi el magáról, hogy ügyes...

A fénykép minőségéért előre is elnézést.

A gyöngyök felülete fényes, és ez már a sokadszori nekifutással készült legnormálisabb fénykép.

A francia csatra fűztem rá raw technika segítségével a tekla gyöngyöket (vajszín, fényes), és miután a csat alap egyik végétől a másikig elértem (ez 6 raw egység (fogalmam sincs hogy mi a neve, de nekem egy egység egy négy gyöngyből álló rész) 19 szem tekla gyöngyből), visszafordultam a damillal és x alakban keresztezve fűztem közé a piros kása gyöngyöket. A keresztezés mindig a négy szem közé esik. Holnap megpróbálom lefotózni természetes fénynél, hátha úgy jobban látható lesz, hogy miről beszélek. 

A nyomor széle

Amint látjátok, a bloglistánk (Miával való egyeztetés után) egy új elemmel bővült. 

A nyomor széle blogot  már akkor is olvastam, amikor még nem a HVG-n üzemelt. Már akkor is nagy csodálója voltam Nórának és az Igazgyöngy Alapítvány munkatársainak.

Az idő távlatából halovány lila fogalmam sincs, hogy bukkantam erre a blogra, de hát a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Személy szerint nagyon sokat tanultam a blog olvasása során. 

Elsősorban azt, hogy minden apró sikernek nagyon kell örülni. 

A problémáimat is alaposan átértékeltem. Szörnyű, hogy milyen apró hülyeségeket tud felfújni az ember, holott másoknak sokkal nagyobb gondjaik vannak, és mégis küzdenek a lehetőségeikhez mérten, hogy megtalálják a helyüket a világban. 

Közvetve ugyan, de találkoztam "élőben" is a munkájuk "gyümölcsével".

Tavaly nyáron amikor elkezdtem egy kötelező szakmai képzést, Budapesten, egy olyan intézménybe jártunk az akkor még ismeretlen csoporttársaimmal, amelyik korábban Salgótarjánban székelt, és mint utólag kiderült kapcsolatban állnak az alapítvánnyal. 

Idegen helyeken eléggé el tudok veszni, főleg ha senkit nem ismerek, de amikor megláttam a folyosó falain, a kihelyezett gyermek rajzokat, festményeket az alapítvány nevével, hogy ez általuk került oda, valahogy megnyugodtam, hogy nem is olyan ijesztő ez az egész dolog, mert van ott valami, egy egészen apró dolog, amiről hallottam, amit ismerek, és ami jó.

Lehet, hogy utólag butaságnak tűnik, de akkor és ott, nagyon örültem azoknak a rajzoknak. Mindennap elmentem a rajzok előtt, és mindennap megnéztem őket. 

Csodálom ezeket az embereket a lelkierejükért, és a kitartásukért, és az ember szeretetükért. Ha nem lennének ők, és a hozzájuk hasonló emberek, szerintem szegényebb lenne a világ.

 

Elkészültek a kokárdák

Hivatalosan és teljesen elkészült az összes kokárda, és még bőven időben :) 

Jó, persze, a kokárdák kész voltak már tegnap is. Mindazonáltal ma megembereltem magam, és gyorsan felvarrtam az összes hátára a biztosító tűt.

 

Az elrendezés Csibe munkája, egy felfordított rózsaszín frizbiben :) Csak azért tűnik kevésnek, mert mint látható két-három darabokat tett egymásra, hogy jobban el tudja mindet rendezni. A kicsiből összesen 22 db lett, a közepesből (alul) 7, és a nagyból (jobbra) három. 

 

 

 Az össze-visszaság miatt már többnek tűnik, ugye? :) Itt már látszik pár megfordítva is, hátán a biztosító tűvel, amivel aztán rögzíteni lehet a ruhán. 

A biztosító tű elhelyezésére nagyon oda figyeltem, hogy mindegyik a helyes irályban legyen, szóval ne fordítva legyenek a ruhákra feltűzve a kokárdák. 

 

A nagyok készülnek a legrövidebb idő alatt. Az elkészítési ideje alig a fele a kicsiknek. Egyrészt kevesebb gyöngy kell hozzá, másrészt viszont nem lehet összekeverni, hogy mit hova fűz az ember. Igaz, hogy az hasonlít a legkevésbé a klasszikus kokárdákra. 

Hamarosan el lesznek juttatva a gazdáikhoz. Személyesen, postán, illetve Csibe közbenjárásával :)

 

Horgolt terítő

Végre elkészült a horgolt terítőm :)
Elsőre azért nem is annyira rossz. Sőt határozottan tetszik. Már tudom, hogy melyik terítő lesz a következő. Persze, ha utol értem magam. Elhatároztam, hogy addig nem kezdek új munkába, amíg az összes megkezdettet be nem fejezem. Ami van pár :(  Nem lesz egyszerű betartani, de azért igyekszem :)

Azért közben a kokárdákat sem hanyagoltam el. Készen van az összes. Már csak a biztosító tűket kell felvarrnom. 

Szóval az elkészült horgolt terítő (dobpergés):

Jó, nem teljesen egyenletes, de nekem tényleg ez az első horgolt terítőm. Ráadásul ez az első munkám rajzolt minta alapján.

A pikók nem mindenhol szépek, de azért a végére már egészen belejöttem :)

 Maga a terítő kb. 30 cm-es átmérőjű. Anchor fonal, 1-es horgoló tűvel.

Hogy tetszik nektek?

Filmmaraton....

A kép a sorozatportal.hu oldalról való

Tegnap filmmaratont rendeztünk... Hallottam már erről a filmről, egy kolléganőm említette, és tegnap alkalmam nyílt rá, hogy meg is nézhessem. 

A filmet ajánlom mind azoknak, akik szeretik a romantikát, de nem azt a csöpögőset, hanem azokat, amikben csavar is van. Valami komolyság. A film ugyanis romantikus dráma, már kategória szerint.

Ebben a nem hétköznapi szerelmi történetben nem más játssza a főszerepet, mint a Halál. Eljön a földre, hogy megtudhassa, mi az élet. Úgy érzi, hogy kihagyott valamit az évek során. Valljuk meg, mi is gyakran érezzük ezt, hogy valami mellett elhaladunk. Amikor tehát el kell jönnie egy dúsgazdag médiamogulért, úgy dönt, emberi alakot ölt, és szabadságra megy. Tökéletes pihenési szándékát azonban átírta Susan (Claire Forlani) az épp elvivendő kisebbik lánya. Szerelem ez nem kétséges. És hogy mi lesz a történet vége? Nem árulom el. Nézze meg mindenki maga. 

Annyit azonban mondhatok, hogy nem kell attól tartani, hogy egy csöpögős románc fogja várni az embert. A vége természetesen ennek is happy end. De egy biztos, erre a befejezésre nem számítana az ember. Érdemes tehát végignézni. ;)

Még egy személyes megjegyzés... Itt valahogy még Brad Pitt is helyes... (Nekem túl nyálas figura amúgy. Már bocs Brad...)

Szóval éljünk úgy, hogy ha meglátogat minket Joe Black, akkor mondhassuk neki azt, hogy nem bánunk semmit, és úgy éltünk, hogy megtettük mind azt, amit szerettünk volna. 

a kép a polc.hu oldalról való

A maratonunk második darabja a Boaryné volt. Ez sem egy olyan mű, amelyen hatalmasakat lehet kacagni, de szerintem egy páratlan alkotás. Egy olyan filmdráma, amely elgondolkodtató. Hová süllyedhet egy nő, aki gyermeteg ábrándokkal mindent elenged, ami igazán boldoggá tehetné, és csupán az izgalmak miatt mindent felad.

Láthatjuk a filmben az apácák által felnevelt Emmát (Frances O'Connor), aki összejön a vidéki orvossal, dr. Bovaryval (Hugh Bonneville), és azt hiszi, hogy eljött az, amire mindig is várt. A kaland, a pezsdítő szenvedély, a hatalmas kalandregény. 

Azonban úgy érzi, hogy nem ezt akarta. Nem ez amire vágyott, és nem lehet így boldog. Családanyaként, szerető feleségként. Jöhetnek a szeretők, csak szépen sorban! Az adósság is csak pénz.. Nem jelent semmit. A férjem jó hírneve? Ugyan mááár... A lényeg, hogy nekem meg legyen az, amire végtére is vágyom. 

Azonban szegény Emma, nem találja meg azt, amit keresett. Vagy tán végül mégis? Ezt döntse el mindenki. Annyit mondhatok, hogy bár hosszú a film, érdemes végig nézni, mert egy igen lebilincselő mű. 

Mint párom említette este, kötelező olvasmány is volt. Hát elnézést így utólag, de én nem emlékszem arra, hogy az volt-e. Illetőleg azért, mert egy sort sem olvastam. Viszont most meghozta a kedvem. Bár lehet, a filmet nézem meg ismét... :D

Mindenkinek jó film nézést! :)

Mia

Horgolok! De tényleg....

Hogy ebben mi a nagy szám?
Az, hogy nem szöveges leírás alapján, hanem mintáról olvasva!
Mint már említettem, megleptem magam egy horgolós újsággal. Habár lenne dolgom elég (kokárdák, keresztszemes terítő, sima terítő stb.) az a nagy harci helyzet, hogy épp meguntam az összeset, és torkig vagyok velük.

De azt nem lehet, hogy az ember lánya épp ne csináljon semmit.

Még a nagy angyalka szezonból van egy gombolyag Anchor fehér fonalam. Szóval kiválasztottam az újságból (Diana Horgolási Ötletek), egy szimpatikus, egyszerűnek tűnő mintát. 

Tegnap este álltam neki.

 Most itt tartok:

A közepét kicsit szorosra húztam, de nincs szívem lebontani...
Határozottan hasonlít ahhoz, amit az újságból kinéztem :)
Ez a virág lesz a közepe. Még több soron keresztül folytatódik. A felén már túl vagyok.
A minta 20. sorát horgolom éppen, és az egész 33 sorból áll. 
Amire kíváncsi vagyok, hogy a pikókat, hogy fogom összehozni, ugyanis olyat még egyáltalán nem csináltam.

Újságból való mintaolvasással kapcsolatban ez az első kísérletem.
Tavaly az egyik csoporttársam mutatta meg egy kötelező szakmai képzésen, hogy is kell mintát horgolni. Tőle tanultam az angyalka horgolás alapjait is.

Szintén tavaly, de másik képzésen körmöcskézni tanultam meg.

A következő képzésen remélem lesz valaki, aki tud csipkét verni... Vagy esetleg ért a frivolitáshoz :)

Ha kész leszek a terítővel, tutira meg fogom mutatni Mia anyujának, aki nekem fogadott anyum, és egyébként is nagy horgoló! Büszkén őrizgetem a tőle kapott falevél mintás terítőmet is! :)

Cirmos rózsa

Sajnos a találkozó nem jött össze Miával (nagy bánatunkra), ugyanis a fránya vírusok még mindig nem hagyták el :(

Viszont nem bírtam megállni, és tegnap lelepleztem előtte, hogy mit kap. Állítólag tetszik neki :) Legalábbis amikor felajánlottam, hogy amennyiben nem tetszik neki mégsem, én nagyon szívesen megőrzöm, tiltakozást mutatott :)

Szóval íme:

Ez egy karkötő. Alapjáraton bebújós, mérete állítható.

A karkötő alapja fekete "patkányfarok", közé varrva, fehér nagy szemű gyöngyökkel. Egy közösségi portálon egy ismerős blogger osztotta meg, mint ötletességet. Szerelem első látásra, és rögtön jött az ihlet, hogy mit kap Mia szülinapjára.

 A patkányfarok félbe lett hajtva, és át lett vezetve egy nagy műanyag fekete gombon.  A gombon lett rögzítve a virág, a másik végén csomó van. A csomó után hagytam még a patkányfarokból, hogy a csomót ide-oda csúsztatva lehessen még a méreten állítani.

Kinyitva így néz ki:

Az alap ötlet az volt, hogy a nagy fekete gombra, piros rózsát teszek, két-három levéllel. A gomb elég nagy, két okból is, egyrészt, hogy át lehessen rajta húzni a patkányfarkat, másrészt pedig, hogy legyen hely, amire a díszeket rögzíteni lehet.

A rózsa a már korábban mutatott hordosv oldalán található virág, némileg tovább gondolva.

A rózsát ugyanazzal a horgolótűmmel készítettem, mint a fehér szütyőmön, de lazábban horgoltam, így jóval nagyobb is lett. A gombnál is nagyobb. Így viszont a levelek már nagyon gyűrődtek volna, mivel nem lett volna tartásuk azon a részen, ami kilátszik a virág alól.

A virág alapszíne narancsosan piros, vagy pirosasan narancs, de szép. Viszont akárhogy tekertem, nagyon egybefolyt, nem igazán látszódtak a szirmok :(

Hirtelen felindulásból tettem az eredetire még egy sort, és az egészet végighorgoltam citromsárgával, minden szembe egy rövid pálcát téve. Jobban látszanak tőle a szirmok, és a kettő szerintem nagyon passzol egymáshoz.

Nektek mi a véleményetek?

u.i.: Igen, Mia jól gondolod, szerintem tényleg annyira öreg vagy (Velem együtt :)

Más... Más?

Ma egy egészen darázsfészek jellegű kérdést tennék fel nektek. Miért más az, aki "más"? 

Szülinapom alkalmából felköszöntött egy régi barát. Még az általános iskolában ismertem őt meg, és higgyétek el, hogy nagyon jó ember. Én, személy szerint mindig is csíptem őt. 

Most, hogy köszöntött, kicsit beszélgetni kezdtünk. Hála, a már említett közösségi portálnak. Mondta, hogy hamarosan ha minden jól megy, összeköltözik a párjával. Nagyon nehezen nyögte ki, hogy ő meleg. Majd írta, hogy most ezért biztosan megvetem őt. 

Miért van az, hogy titkolnunk kell a kilétünket, és nem merjük elmondani az embereknek, hogy kik is vagyunk? Miért kell félnünk azért, hogy a másik ember majd esetleg megvet, kinevet, kigúnyol, esetleg ennél messzebb megy? 

Amikor visszaírtam neki, hogy nekem ezzel semmi gondom, és igazából büszke vagyok rá, hogy fel meri vállalni, viszonzásul hatalmas mosolygó smileykat kaptam. 

Örülök neki, hogy kicsit fel tudtam vidítani.

Tényleg nem értem a társadalmat, hogy elítél egyes dolgokat. És itt most nem kifejezetten csak a melegekre, leszbikusokra, biszexuálisokra és még sorolhatnám az úgymond kategóriákat, gondolok. Egyszerűen a legalapvetőbb dolgokat elítélünk. De miért? MIÉRT MÁSOK A MÁSOK? Most azért, mert akár vörös hajú, azért miért különbözik a másiktól?

Ha jól emlékszem Shakespeare írta, de ebben nem vagyok biztos, és elnézést ha tárgyilag tévednék, hogy ha megsebzel, mi talán nem vérzünk? Ha megölsz, talán nem halunk meg? Az idézet nem pontos, de az eszme talán ebben is megjelenik. Nem értem, miért rekesztünk ki másokat. 

Véleményem szerint, és igen, ez a privát véleményem, a társadalomnak meg kéne barátkozni a mássággal. Honnan tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, és lehet, hogy ez az evolúciós lépcső következő szakasza. Szerintem, (mint scifi rajongó, mivel ott találkoztam először ezzel a dologgal) egyszer a nemek nem fognak jelenteni semmit. Pusztán az embert fogjuk nézni, és nem azt, hogy ő micsoda. Ő egy ember. Ennyi. És az akkori kor gyermeke nem fogja érteni a mai kor felnőttjeit. Igen, felnőttjeit. Azt vettem észre, hogy a fiatalok mostanság jóval elfogadóbbak, mint a mi időnkben voltak. Pedig nem vagyok annyira öreg (igen, Ayumi, tudom, hogy most azt fogod mondani, hogy de igen, annyira öreg vagyok...). És mégis jelentős különbség van. 

Szóval a lényeg, hogy változzunk. Legyünk mások! Legyünk elfogadóbbak, és mindenkit önmagáért szeressünk, vagy esetleg ne szeressünk. 

LMBT történeti hónap alkalmából itt a promófilm. Ajánlom figyelmetekbe!

Mia

Ma...

Sziasztok! Jelentem megszülettem. :) Igaz, hogy már 27 éve ezen a földön vagyok, de akkor is. Ma születtem meg. Bár az ünneplés ma elmaradt, lévén hétköznap, köszöntések áradata kapott ma szárnyra, és régen nem látott ismerősöknek is eszébe jutottam. 

Mégis csak hasznosak a közösségi portálok. :D Legalábbis számomra nagyon nagyon jóleső érzés volt az, hogy ennyi ember (27!) megköszöntött, és nem felejtett el. Előfordult már... Már, hogy elfelejtettek. Pl. Ayumi is elfelejtett egyszer. Igaz, én már régen nem haragszom rá, sőt, akkor sem haragudtam, ő még sem tudja feledni... Nem is értem... 

Mindenesetre az ünneplés azért nem maradt el. Pénteken jött párom, sütöttem tortát, tőle is kaptam egyet. Amit én készítettem, még pénteken felvágtuk. A tőle kapottat szombaton. Bár igaz, mind a kettő elfogyott hétfőre.. :D Az időm nagy részét azonban az ágyacskámban töltöttem.. Sajnos beteg lettem.. :S Ami a legszomorúbb benne, hogy 

ad1: nem mehettem el a Csokimúzeumba, 

ad2: nem mehetek holnap az énekkarba... 

Hm. A tortára visszatérve.. Íme amit én készítettem:

Mia Szeletnek neveztem el. Lévén, teljes mértékben saját recept, és lehet szeletben is  sütni. Pusztán én tortának készítettem. (Igény szerint receptet is felteszem, ha szeretnétek) Igen, nagyon narancsos... :) 

Mia

Karkötő

A mai nap elég tevékenyen múlt el. 

Befejeztem az utca végén lakó néni által kért szíves karkötőt.

Ez a korábban már mutatottal ellentétben vízszintesen elhelyezett szívecskés.

Bár a néni kérése rózsaszín alapon fehér volt, némileg eltértem tőle. Sajnos a kedvenc boltomban nem a rózsaszín a legkeresettebb gyöngytípus :( A zacskóban azért sötétebbnek tűnt, de akárhogy is nézegettem egyesével, úgy tűnt, hogy a fehér sehogy sem fog kitűnni belőle, ezért a szívek körvonalait piros gyönggyel készítettem el, és a közepére fehér gyöngyöket tettem. 

A néninek így is tetszik, ugyanis még félkész állapotban összefutottam vele, és megmutattam neki. Mármint a karkötő volt félkész :) Ma horgoltam rá még pár szívecskét, és feltettem rá a T kapcsot. 

A mintát egyébként a már korábban említett DB-Bead mintatervező program segítségével készítettem. Igény esetén szívesen megosztom. 

A karkötő öt szemes hengernek készült, szóval ennyiben biztosan eltér a neten található szív mintáktól. Habár a témában nem kutakodtam, mivel határozottan tudtam, hogy öt szemessel fogok dolgozni. Azért jó az ötszemes, legalábbis én azért szeretem, mert így csak ötször kell felfűzni a kívánt hosszúságot. Tehát ha egy 15 cm átmérőjű karkötőt szeretnénk, az a megfelelő sorrendben felfűzve 75 cm-nyi gyöngysort kíván. A felfűzős részét szeretem a legkevésbé, ezért ha lehet akkor öt szemesben tervezek magamnak. A tervező ezt a mennyiséget tekinti minimumnak, meg hát négy szemből nem is nagyon lehet hengert horgolni. A kezdetekben hat szemmel számoltam a sorokat, és kétszer készítettem nyolc szemeset ajándékba, de azt hittem, az életben nem érek a fűzés végére, és akkor még nem is horgoltam rajta semmit.

Gyöngyhorgolással egyébként csak karkötőket készítek. Több helyen láttam már nyakláncban is, az időközben nyugdíjba ment főnöknőm, akitől a technikát tanultam, is készített, nagyon gyönyörű láncokat, peyote technika és gyöngyhímzés segítségével befoglalt köves medálokkal, de nekem az életben nem lenne türelmem annyi sok rengeteg gyöngyöt felfűzni, folyamatosan számolgatni a szemeket, hogy a minta kijöjjön...

Mindemellett elkészítettem Mia születésnapi ajándékát is. Pontosabban szólva azt is csak befejeztem, mivel elkezdve már el volt egy ideje. 

Ott is eltértem kicsit az eredeti elképzeléseimtől, de nekem személy szerint így még jobban is tetszik. Fényképek róla leghamarabb csütörtökön, ugyanis ha minden igaz, szerdán oda tudom neki adni :) Addig meg nem szeretném elárulni a meglepetést :)
Büszke vagyok magamra, mert egyrészt nem felejtettem el (bocsi a korábbiért!!!!!!!!!!!) ezt a jeles dátumot, másrészt pedig időben készen lettem :) 

Remélem, neki is tetszeni fog :) 

Az biztos, hogy ilyet fogok még készíteni, mert egyrészt nekem is nagyon tetszik, másrészt Csibe is jelezte, hogy őt is meglephetem :)

Mindemellett persze azért kokárdáztam is.

Mert még az sem fogyott el...

De már majdnem a felénél járok, szóval haladok :) 

Énekkar

Mia ma szóvá tette, hogy nem írtam az énekkarról. Kíváncsi lett, hogy félek-e. Mármint róla írni.
Mondtam neki, hogy ő is igazán írhatna. De ő arra kíváncsi, hogy én mit írnék.

Szóval mivel nem félek (kicsi a bors, főleg az őrölt :P ), tőlem olvashatjátok az énekkari beszámolót :)

Tehát az énekkar. A katolikus templomi kórus.

Hogy mi oda hogy keveredtünk be? 

A már korábban mindkettőnk által említett ökumenikus farsangi mulatságon volt karaoke. És mi énekeltünk. Legalábbis Mia és a párja igen, én meg megpróbáltam úgy tenni mint aki tud énekelni. 

Ők ketten tudnak valamit, ugyanis először Mia párját, aztán magát Miát hívták az énekkarba. Mert jó hangjuk van. Tényleg az.

Engem is meghívtak. Szerintem csak azért, mert őket is meghívták, és ne érezzem magam kifelejtve. Főleg mivel több embert is ismerek az énekkarból Csibe révén. Aki ugyan nem énekkari tag, de sok énekkari tag ministráns. Vagy fordítva. 

Tegnap volt az első próba, amin ott voltunk. 

Szerény személyem esetében lehet hogy az utolsó előtti is, amennyiben a jövő héten még beengednek. 

Anno nyolcadikban énekkari tag voltam (mezoszoprán), de csak azért mert az énektanárnőnk bárkit befogadott a kórusba, csak legyenek emberek. Abban az évben került hozzánk, a korábbi énektanár elment gimnáziumba tanítani, és mivel nem igazán tudott fegyelmet tartani, eléggé elkanászodott a társaság. Személy szerint azért szerettem. Nagyon jó fej volt. Csak nem valami határozott.

Elődjénél esélyem sem volt az énekkarba bejutni (nem mintha nála próbálkoztam volna).

Hatodik-hetedik környékén szolmizációs gyakorlatot csináltunk az egyik órán, és válogatta ez embereket, hogy ki melyik oszlopba üljön. 

Nem volt nagy feladat, csak utána kellett énekelni, hogy "szóóóóóóóóóóóóóóóóó". Hát amikor rám került a sor, a fejéhez kapott, majd lemondóan legyintett... 

Utólag vicces, de akkor elég rosszul érintett a dolog. 

Amúgy rendes ember, és amellett szívvel-lélekkel énektanár. Szerintem az egész ének oktatást komolyabban vette, mint a kémiatanárunk. 

A legjobban lemezeket szerettem hallgatni az óráin. Mármint az énektanárnak, és nem a kémiának :)

Szóval ennyit a hangomról.

Per pillanat én (is) kórus tag vagyok Miával és a párjával együtt.

Mellesleg Miával együtt most az altot erősítjük, mivel négyszólamú a kórus. Habár Mia simán kiénekli a szopránt is, de összetartunk :)

Az első kórusmű, amit tanulunk ez:

Na hát mi még nem tartunk itt. De nagyon szép :)

Az úgy volt...

Az úgy volt... 

Szóval elmentem anyámnak újságot venni. De aztán megláttam egy keresztszemes újságot. Húsvét tematikában. Szemeztem vele egy darabig, aztán megbeszéltem magammal, hogy nincs húsvéti hangulatom, meg amúgy is... De ott volt mellette a horgolós újság. A címlapján első pillantásra szerelem terítővel. Szóval megleptem magam...

Aztán elmentem a kedvenc méterárú boltomban pici biztosító tűket venni a kokárdákhoz. Meg kellett vennem egy előnyomott terítőt, mert egy volt kolléganőm anno felajánlotta, hogy hímez nekem. Neki jó időtöltés, nekem meg lesz szép terítőm :) Kettő az egyben, a családja női tagjai nem értékelik kellőképpen a kézimunkáját. Én viszont nagyon tudok neki örülni :) A terítőt én veszem hozzá, neki meg amúgy is van sok fonala, amit úgy kapott ő is, meg én is kaptam tőle, amikor még úgy volt, hogy ő nem hímez többet. Aztán valahogy kedvet kapott, hogy látta, hogy hímezgetek (is) :)

A választék most nem volt olyan nagy, biztosító tűből nem is volt annyi, amennyit szerettem volna. De megnéztem a terítőket. Ekkor szerettem bele egy fekete alapon, hóvirágos mintába. Nem tudtam ott hagyni, nehogy elfogyjon. Összesen kettő volt belőle. De azt is tudtam rögtön, hogy ezt csakis én varrhatom ki. De azért vettem egy kis fehér futót is. 

De közben rájöttem, hogy fogytán van a fehérem, és igazából kell egy szép hóviráglevelesen zöld fonal is. Mert ugye anélkül nem megy... 

A szalagokat esküszöm, hogy csak megnéztem!!!! Egy darabot sem vettem. 

Aztán átslattyogtam a másik méterárú boltba. Ott már csak pici biztosító tűket vettem, hogy biztosan legyen elég. 

Itt és most leteszem a nagymacskaesküt, hogy a hónapban többet (magamnak) hobbi kelléket, egy árva gyöngyöt sem veszek. 

A magamnak kitétel fontos momentum, mert Csibének tegnap vettem egy ujjbáb készítő készletet. Színes filc anyag, mozgó szemek, szalagok, egy kevés kender zsinór, és minták. Nem volt drága, 550,- az egész készlet, és utána már csak filcet kell venni. A mintákat elkezdtem vastag kartonra átrajzolni, hogy könnyebb legyen a filcre rajzolnia. Keresek neki még mintákat. 

Tavalyi szülinapi zsúrjáról (pár vendég gyerek részére biztosítottunk barkácsolási lehetőséget, többek között előre kiöntött gipszfigurákat is festhettek ki, és abból hűtőmágnest csináltunk nekik), maradt mágnesem. Szóval még azt is tud csinálni.

Abból indultunk ki, hogy az ezer forint alatt ritkán kapható magazinok (illetve inkább a mellékletek) mindig vonzzák, és az ember a mai árak mellett nem tud megvenni minden újságot, amit a gyerek szeretne. Még egyet is kétszer meggondol az ember fia/lánya. 

Megbeszéltük, hogy akkor inkább keresünk neki is egy hobbit, amit szívesen csinálna. Meg azért nem túl drága. 

A filc tetszett neki a múlt héten nagyon, mert az egyik kolléganőm megkért, hogy egy kivágott mókust mókusítsak (kivágta az alapot, és száröltéssel varrtam meg utólag az arcot, a bundát, meg a makk tetejét). Fénykép idő híján nem készült. A mókus a lánya jelmezéhez kellett.

Szóval Csibének tetszett az anyaga. Meg amúgy is próbálkozik/na a varrással. Csak némi türelem kell hozzá.

Hát majd most meglátjuk. Ujjbábok erdei állat témakörben vannak a mintán (róka, nyúl, mókus, egér, bagoly). Nekem személy szerint a bagoly tetszik. Van a munka folyamatban rajzolás, vágás, varrás, ragasztás, szóval cseppet sem unalmas. 

Ha lesz kész példány, ígérem, megmutatom :)

Hogy mi a történet tanulsága? 

Ezentúl másokat fogok elküldeni vásárolni... :)

Első megszólalás... :)

Sziasztok! Szeretnék írni pár szót, amolyan köszöntő féleségnek. Mia vagyok, és néha én is bele fogok szólni ebbe a blogba. Igyekszem majd azért rendszeresen. De nem ígérek semmit.. ;) Csak jó olvasgatást szeretnék kívánni!

Mint már Ayumi említette, voltunk az ökumenikus farsangon. Én követtem el a hátunkon lévő jelképet. (Hit-Remény-Szeretet) Szeretném most itt ismertetni, hogy hogyan készül, hátha valaki még kedved kap hozzá, és megcsinálja ő maga is. Ötletes, és mégis egyszerű.  (Csak hogy magunkat dicsérjem.. Vagyis Ayumit, lévén, az ötlet tőle származott).

Kezdjük is  a hittel. A hit jelképe a kereszt. Az alábbi fotón láthatjátok, hogyan nézett ki az általam elkészített hátunkra való. 

 Az eredeti minta, vagyis kép, ami alapján dolgoztam, itt megtalálható. Első körben, másoljuk át a mintát egy A/4-es fehér lapra. Ezen dolgozzunk végig, és majd csak akkor vágjuk ki, amikor teljesen elkészült. Így könnyebb dolgunk lesz. ;) 

A keresztet úgy készítettem, hogy első körben fekete tűhegyű filccel áthúztam a kontúrokat. Ezután kezdtem színezni. A belső keresztet sötétebbre, míg a külső részét világosabbra hagytam. Így jobban kiemelkedik. Továbbá, és nem különben a jobb oldalára árnyékoltam is. De ezt majd csak később. A középső részt (jelen képen ezüst) egyenlőre nem bántottam. Csak a kontúrok voltak meghúzva. Bátran használhatunk bármilyen eszközt a színezésre. Én itt használtam szövegkiemelő filcet, majd egy kis zsírkrétát, végül egy vizes ecsettel át is töröltem, hogy összemosódjanak a színek. A külső részét színes ceruzával színeztem ki. A pöttyök rajta pedig festékkel készültek. Nem festve, hanem pötyögtetve, hogy a felülete domború maradjon. Az árnyékolás szintén színes ceruza. Ne használjunk túl sötét színt erre.   Amint láthatjátok a belső és és a külső kereszt között van egy vékony rózsaszínes vonal. Ez úgy készült, hogy a lapra fehér vastag fonalat ragasztottam. Majd a fonal tetejét végighúztam filctollal. De csak a tetejét! Ezzel még inkább kiemelkedik. Amikor ez is megvan, jöhet az árnyékolás. Hajrá! Amint a ragasztó, és a festés, és minden megszáradt, rátérhetünk a középső részre. Ennek az árnyéka szürke. Ezzel is kiemeljük a csillogást. Maga az anyag pedig alufólia. Letépünk belőle egy darabot, majd azt igen apró darabokra tépegetjük. Azért apróra, mert aprólékos a munka a hegyes szögek miatt. Majd a területet kenőfejes ragasztóval beragasztózzuk (érdemes negyedenként haladni), aztán egy apró darabot felveszünk, azt is beragasztózzuk, és a helyére tesszük. Érdemes valami hegyes dolgot használni, így nem ragad a kezünkhöz, és könnyebben tudjuk a sarkokat is megcsinálni. Ha minden része megvan, akkor fekete tűfilccel ismét kirajzoljuk ezen a területen a mintát. És már csak ki kell vágni, és kész! :)

A következő a Remény. A remény jelképe a horgony. Íme az elkészült mű:

Az eredeti minta itt található. Bár a mintáról leszedtem a koronát... Szerintem így jobban mutat... 

Az elkészítése hasonló az előzőhöz. Ugyanúgy papíron dolgozunk, és csak a végén vágjuk ki. Itt a színezés színes ceruza (kék és zöld), az inda pedig szövegkiemelő filc. Ugyanúgy átrajzoljuk, kihúzzuk a részleteket, kiszínezzük. Ez után pedig amint látjátok, egy "kötél" tekeredik végig a horgonyon. Ezt szintén fehér vastag fonal ragasztásával lehet megcsinálni.  Majd ismét csak a tetejét színeztem be kiemelő filccel. A horgony "villái" ismét alufólia darabok, a már leírt ragasztásos technológiával. Itt lehet nagyobb darabokra is tépdesni. FONTOS! Egymásra is kerüljön az alufólia, és ne csak simán kivágni és ragasztani, hanem több darabból álljon! Így fog igazán jól kinézni.

A harmadik a Szeretet. A szeretet jelképe a szív. Az eredetit itt találjátok. Az általam készített pedig ilyen lett:

A technika teljesen ugyanaz, mint az előzőeknél. Színezés, ragasztás, kivágás. Amire figyelni kell ennél a mintánál, hogy valahol mindenképpen kapcsolódjon a szív falához amit rajzoltok, mert különben nem fogjátok tudni kivágni. Itt is filctollal, alufóliával, szövegkiemelővel dolgoztam. 

Remélem megnyerte valamelyik a tetszéseteket! Hajrá, és jó barkácsolást!

Mia

Új kedvenc

Tegnap óta van egy új kedvenc együttesem. 

Ír rock zenét játszanak. A kettőt külön is nagyon szeretem, de a kettő együtt az abszolút csúcs :)

Egy kis ízelítő belőlük:

És persze lehetne még sorolni.

Mindkét zenei stílust a középiskolában szerettem meg.

A rockot azért mert a társaságban voltak rockerek is.

Az ír zenét pedig azért, mert az egyik tatabányai áruházban (ez nem a reklám helye) voltak általában pár száz forintért leértékelt cd-k, amikből jutalomból választhattam magamnak egyet-egyet, miután végigszenvedtem a pár órás vásárlást, a szükséges koránkeléssel együtt (mert akkor még nincsenek sokan). Kegyetlenül nem szeretek vásárolni...

Szóval akkor kaptam pár ír népzenei cd-t. Szerelem első hallásra :) Innentől kezdve már csak egy lépés volt az ír történelem, kultúra stb. megismerése, és megszeretése :) 

Nyüzsi

Ez volt a hétvégén. 

Pénteken este (szombat hajnalig) fogadott ikrecskémmel és párjával ökumenikus farsangi mulatságon voltunk.

A jelmez kitalálása szinte több időt vett igénybe, mint az elkészítése, de meg is érte, ugyanis az ötletességet sokan dicsérték. Na jó, némi álszerénységgel mondhatom, hogy a kivitelezést is :)

Nem kell valami nagy dologra gondolni.

Abból kiindulva hogy hárman vagyunk, és ökumenikus, egyházi rendezvényre megyünk, beöltöztünk a Hit, Remény, Szeretet hármas jelképének.

A jelmez megvalósítása három részből állt. 

Egy, az adott jelképhez tartozó medállal ellátott nyakláncból (én voltam a Hit, de leginkább azért, hogy ne kelljen megválnom kedvenc láncomtól :).

Egy hátra feltűzött jelképből. Amit remélhetőleg fogadott ikrecském fog megmutatni, ha már teljesen utol érte magát. Nagyon ügyes, és ötletes munka tőle mind a három. Folyamatban van a Remény elkuncsorgása. Pontosabban engedélyt kaptam rá, hogy enyém lehet, csak nem mertem elhozni nehogy összegyűrődjön. 

Meg egy kitűzőből.

A kitűzőt én készítettem, origamis érdeklődésemre való tekintettel.

 Egyen kitűző volt, mind a hármunknak egyforma.

A kitűző elkészítésének leírását megtaláljátok itt, egyéb vallási témájú origamikkal együtt.

A jobb elkülönülés miatt lettek egymás mellé ragasztva a jelképek. Az egészet egy fehér papírra ragasztottam rá, és a papír "csúcsánál" fogva biztosítótűvel rögzítettük a ruháinkon.

Ahhoz képest, hogy korábban egyszer már hajtogattam ilyet nem volt egy egyszerű mutatvány. Főleg a horgonnyal szenvedtem sokat, annál is inkább a felső részével. 

Farsangon volt tombola, és karaoke is. 

Utóbbira elég nehezen szántam rá magam, de azért némi baráti támogatással (nem engedtek meglépni) énekeltem velük én is. Őket nagyon dicsérték, és azért engem is elviseltek :) Legalábbis paradicsommal nem dobáltak meg (mert senki nem hozott magával) :)

Történt még egy csomó pozitív dolog, énekléssel kapcsolatban is, meg amúgy is.

Életemben először ma Balázs áldásban részesültem.

Elég vicces volt, mert amíg Csibére vártam, hogy kijöjjön a sekrestyéből, azon gondolkodtam, hogy menjek-e vagy ne. Mármint áldásért. Mert hogy fogalmam sem volt mit is kéne csinálni, vagy mondani.

Az első sorból rafináltan figyeltem egy darabig, hogy mi a teendő, mielőtt nekibátorodtam volna. 

Nem szándékosan, de ugyanattól kaptam meg az áldást, akinél tavaly életemben először hamvaztam. Vagyis ő hamvazott engem. Szóval valami olyasmi :)

A gyertyáról a kabátomra csöppent a viasz, ami nem is lett volna baj, ha észreveszem, de nem vettem észre csak a boltban, ahova betértem, és valamiért lenéztem, és olyan látvány tárult szemem elé, mintha telibe kapott volna egy galamb. Legalábbis nekem ez jutott eszembe a fehér foltról. Utólag csodálkozom is, hogy barátnőm, akivel összefutottam, nem tette szóvá, mert mindent észre szokott venni.

Szerencsére fogadott ikrecském tavaly nyáron megtanított rá, hogy lehet eltüntetni nadrágból a beleragadt rágót viasz segítségével, és egyidejűleg felvilágosított arról is, hogy a viaszt hogy tüntetjük el.

Ha esetleg rágóba ragadnátok, vagy pedig viasz csöppenne rátok is, a következőt kell tenni.

A rágót be kell dörzsölni viasszal (ez lehet egy darab gyertya, vagy mécses is), rátenni egy papír zsebkendőt, és meleg vasalóval addig vasalgatni, amíg a nem kívánt dolog át nem ragad a zsebkendő felületére.

Azért ha csak viasz van a ruhátokon, nem kell berágózni :) Akkor elég a zsebkendő alatt való vasalás :)