Hóember

Az elmúlt héten annyi hó esett felénk, hogy úgy gondoltuk unokahúgommal, megérett az idő egy hóember építésére. Sajnos az elmúlt években sosem volt annyi hó, hogy komolyabb hóembert lehetett volna készíteni, örültünk, ha egyáltalán havazott. Na, az idén bepótolta még a tavalyit is. 

Már tegnap szerettük volna elkészíteni a hóembert, de sajnos a hideg miatt nem tapadt össze a hó. Ma viszont már olvadt, így pont ideálissá vált ahhoz, hogy ezt elkészíthessük:

Hóemberségén kívül 2in1 madáretetőként is funkcionál. Az edényféle, amit találtunk, alján van egy kis karima, és pont jó arra, hogy megakadályozza a magok szétszóródását, lepotyogását. Szóval szórtunk oda is két marék szotyit, és kíváncsian vártuk a madarak reakcióját. Egy kis idő múlva a hóemberen is megjelentek, és onnan is csipegettek. 

Magasságát tekintve több mint másfél méter magas lett. Kalap nélkül persze.

A hóembernek van ám seprűje is, csak az a fényképek elkészülte után került a keze ügyébe, és akkor már nem engedte Csibe, hogy fotózzak, és amúgy is be kellett jönni, hogy a madarak tudjanak enni.

Az orra valódi sárgarépa, a szén helyett viszont ősszel szedett gesztenyét használtunk. A kalapot is körbe raktuk félig gesztenyével, csak hogy jól nézzen ki.

Kicsit suta, és ferde, de a miénk, és nem tagadjuk le :)

A témához kapcsolódóan egy kis zene: 

 Amióta leesett az első hó, jó párszor meghallgattam már Csibe előadásában.

A keresztszemes rózsáim sajnos hanyagolva vannak, mert kokárdákat gyártok látástól-Mikulásig, mivel a Csibe osztályának is készítek (22 darabról indulunk, és még egy helyről várok visszajelzést). 

A stratégiám a következő, előbb megcsinálom a közepeket (mert az az egyszerűbb), örömködöm egy kicsit, hogy milyen jól állok, aztán márciusig kínlódom a szalag részekkel. És bár korán vagyok, bízom benne, hogy időben elkészülök :)