Kokárdák 2

Előre is elnézést a fényképek minőségéért.

Íme a kokárdák.

Ez a finomított kis méretű kokárda:

A középső gyöngy sokkal inkább a helyén van, mint az elsőn, ugyanis utólag helyeztem a közepébe. Ezért nem olyan nagy a lyuk. Persze jobb lenne, ha az egészet kitöltené középen, de már ez is haladás.

Még 21 db-ra kell "szalagot" tennem.

És az egészet rávarrnom egy biztosító tűre.

Van 7 db ugyanilyen a nagyobb szemű piros gyöngyből is.

Ez pedig az újfajta kokárda:

Az ihlet Marosi Istvánnétól jött. 

Pontosabban nála láttam hasonló kokárdát.

Az egyik kollégám jelezte, hogy ő nagyon szeretne kokárdát gyöngyből, de nagyobbat, mint amilyenek vannak mintapéldányban. Tehát vagy alakítsam úgy a mintát, hogy mindenből több sor legyen (esélytelen, örülök, hogy ezt is átlátom, nem hogy még új sorokat tegyek bele), vagy pedig használjak nagyobb gyöngyöket.

Nagyobb gyöngyöt csak ezt a fajtát sikerült beszereznem. 

Sajnos olyan kiszerelésben van, hogy a fentebb mutatott kokárdának még a közepre sem elég egy csomag gyöngy, főleg a pirosból nem. Ráadásul sok van egy csomagban, amit nem is lehet használni, mert kétszer-háromszor nagyobb, mint a többi. 

Hogy mégis eleget tudjak tenni a kérésnek, kerestem egy egyszerűbb kokárdát ami alapján el tudtam indulni. 

A közepe nagyon egyszerű. Ha korábban láttam volna, akkor valószínűleg ilyet készítettem volna az iskolába is, de mivel a munka nagyja megvan, így tárgytalan.

Ami eltérés az eredetihez képest, ami Marosi Istvánnénál van, az a szalag része. Tűszövéssel készítettem, és nem hagytam egyenesen az alját. Nekem jobban tetszik. De egyébként meg ízlések és pofonok :)

Persze az egész sokkal szebb lenne teljesen egyforma nagyságú gyöngyökből, de ha ló nincs, jó a szamár is ugye. Meg cél szentesíti az eszközt.

Még élek

Igen, még mindig.

Csak pindurit el vagyok havazva.

Kokárdák látástól-Mikulásig :)

A kokárdák csokor része nagyjából kész van. Még legalább kettőt kell csinálnom egy harmadik fajtából (fénykép holnap), de abból a méretű gyöngyből fogytán vagyok, így amíg nem jutok el a kedvenc boltomban, meg vagyok lőve :(

Viszont elkezdtem a kész csokrokra a szalagos részeket fűzni. 

Mellette van egy kis farsangi készülődés. Részletek az "esemény" után, nem szeretném lelőni előre a poént :)

Sajnos hímezni nem nagyon van időm, viszont hipp-hipp-hurrá, kész van az új évi fogadalmamon az összes zöld részlet. 

Ezennel áttértem a narancssárgákra.

Van a futón egy beazonosítatlan virág. Ránézésre én azt mondanám hogy búzavirág szeretne lenni, de nem teljesen egyértelmű a kérdés. Pedig van egy nagyon szép égszínkékem, amit már láthattatok a világítótornyos kép egén is. Egyelőre még nehezen tudom elképzelni a napraforgók között, de nincs jobb ötletem. 

Ha már így itt vagyok, egy kis zene ajánló: 

Napok óta ezeket hallgatom, és még nem sikerült megunnom :) 

Hóember

Az elmúlt héten annyi hó esett felénk, hogy úgy gondoltuk unokahúgommal, megérett az idő egy hóember építésére. Sajnos az elmúlt években sosem volt annyi hó, hogy komolyabb hóembert lehetett volna készíteni, örültünk, ha egyáltalán havazott. Na, az idén bepótolta még a tavalyit is. 

Már tegnap szerettük volna elkészíteni a hóembert, de sajnos a hideg miatt nem tapadt össze a hó. Ma viszont már olvadt, így pont ideálissá vált ahhoz, hogy ezt elkészíthessük:

Hóemberségén kívül 2in1 madáretetőként is funkcionál. Az edényféle, amit találtunk, alján van egy kis karima, és pont jó arra, hogy megakadályozza a magok szétszóródását, lepotyogását. Szóval szórtunk oda is két marék szotyit, és kíváncsian vártuk a madarak reakcióját. Egy kis idő múlva a hóemberen is megjelentek, és onnan is csipegettek. 

Magasságát tekintve több mint másfél méter magas lett. Kalap nélkül persze.

A hóembernek van ám seprűje is, csak az a fényképek elkészülte után került a keze ügyébe, és akkor már nem engedte Csibe, hogy fotózzak, és amúgy is be kellett jönni, hogy a madarak tudjanak enni.

Az orra valódi sárgarépa, a szén helyett viszont ősszel szedett gesztenyét használtunk. A kalapot is körbe raktuk félig gesztenyével, csak hogy jól nézzen ki.

Kicsit suta, és ferde, de a miénk, és nem tagadjuk le :)

A témához kapcsolódóan egy kis zene: 

 Amióta leesett az első hó, jó párszor meghallgattam már Csibe előadásában.

A keresztszemes rózsáim sajnos hanyagolva vannak, mert kokárdákat gyártok látástól-Mikulásig, mivel a Csibe osztályának is készítek (22 darabról indulunk, és még egy helyről várok visszajelzést). 

A stratégiám a következő, előbb megcsinálom a közepeket (mert az az egyszerűbb), örömködöm egy kicsit, hogy milyen jól állok, aztán márciusig kínlódom a szalag részekkel. És bár korán vagyok, bízom benne, hogy időben elkészülök :)

Patkányfarok, és kosár

Két éve karácsonyra fogadott ikrecskémtől kaptam egy madagaszkári rózsakvarc kereszt medált. Vigasztalásul az eltört ónix keresztem helyett, és mert tudja rólam, hogy szeretem az ásványokat és a kereszteket is.
Nem nagyon hordok ékszert, de ehhez ragaszkodom. A nyakamból is csak akkor veszem le, ha muszáj (utoljára tüdőszűrésnél kellett levennem :) 

Nem, nem furcsa benne aludni. 

Idáig egy fél centis fekete szalagon volt rajta, amit időnként cserélni kellett, mert egy idő után összetekeredett, és romlott az esztétikai megjelenése.

A szalag két végére patentet (patentot?) varrtam, és azzal záródott. 

Azért szalag, mert egyrészt szeretem a szalagokat, másrészt nem ereszti a színét, mint némelyik bőrszál (volt már kellemetlen tapasztalat), és nem leszek tőle kiütéses sem (volt már olyan láncom, amit csak ruha fölött tudtam viselni).

Szóval a szalagot most lecseréltem, mégpedig fekete patkányfarokra (nem tudom mi a hivatalos neve, én már így ismerkedtem meg vele). 

Mivel hengeres a felülete, így nem nagyon lehet rá patentot (patentet?) varrni, ezért a záródását csúszó csomóval oldottam meg. Ennél fogva méretét is lehet állítgatni az aktuális hangulattól függően. Igaz én nem szeretem ha lelóg, a nyakam tövénél viselem, de egyéb ékszerek készítésénél hasznos lehet még. Meg a levételhez is ki kell tágítani.

 Szóval a híres-jellegzetes-szeretett medálom:

A lenti képen már állítottam a méreten.

A csúszó csomó készítését itt tanulhatjátok meg.

Sajnos a mai hóhelyzet miatt nem sikerült bejutnom a munkahelyemre. 

Családi kiskorú tragédiaként élte meg, hogy nem tud iskolába menni. Egészen addig sírt, amíg nem beszélhetett a tanító nénivel, aki megnyugtatta, hogy nem tehet róla, és nincs semmi baj.

Optimistán nézünk a holnap elébe, ugyanis később helyreállt úgy-ahogy a közlekedésünk.
Most valami kásás izé esik, és kicsit aggaszt, hogy rá fog fagyni mindenre, de egyelőre még reménykedünk.

Kihasználva ezt a hirtelen támadt pihenőt befejeztem a keresztszemes kosarat.

Most már csak a hat rózsa hiányzik a képről.

Kokárdák

Tudom, hogy a téma még kicsit korai, de nekem most épp aktuális.

Karácsony előtt, hogy a családom másik felét látogattam meg, édes "mostohám", akit nagyon kedvelek, mutatott egy fényképet egy kokárdáról, hogy neki nagyon tetszik, és örülne neki, hogyha megpróbálnék olyat készíteni.

A képet nem mutatom meg, mivel nem tudja már ő sem hogy honnan mentette le, hogy ha megyek megmutassa, szóval nem tudnék hivatkozni hogy kinek a munkája nyerte el a tetszését.

Anno volt már nekem egy kokárda kísérletem.
Fősulin volt két csoport társam, akik egyik évben megkértek, hogy készítsek nekik kokárdát március 15-re.

Elvállaltam mert ilyet még nem csináltam. Egy mintát láttam könyvben, de nem tetszett, szóval mást kellett kitalálni. Lehetett volna, hogy csak egy szalagot fűzök, mint ahogy a "szárak" készültek, tűszövéssel, de nekem az nem az igazi kokárda.

Nem nagyon volt lehetőségem neten kutakodni a témában, mert a könyvtárban csak egy órát lehetett használni a gépet, és azt a rövid időt az ember igyekezett a lehető leghasznosabban eltölteni. Itthon akkor még nem volt internet, és bár volt számítógép terem az iskolában, ahol ha az ember bejutott nagy nehezen, mivel kevés volt a gép, és sok az ember, aki két óra között lerohant elküldeni egy-egy dolgozatot, vagy letölteni egy fontosabb anyagot, esetleg a vizsga jelentkezéseket elintézni, nem kockáztattuk meg, hogy feltartsuk a sort.

Szóval elindultam a saját fejem után:

 A csajoknak tetszett, és akkor még én is büszke voltam a művemre. Így utólag nem nagy szám, de egyedi, és tavaly unokahúgom is büszkén viselte az oviban. Pedig volt itthon hagyományos kokárda is.

Na, szóval megvizslattam a képet.

Első körben egyszerűnek tűnt. A "szárakon" egyértelműen felismertem a raw technikát, tehát a kör alakú rész is raw. Gondoltam én.

A zöld közepét viszonylag hamar sikerült értelmezni. A raw-al kapcsolatos feltételezéseim hamar szét is foszlottak. Főleg a fehér sávnál vesztettem el a fonalat. De ott maximálisan.

Végső elkeseredésemben kinagyítva kinyomtattam a képet, és elkezdtem a sorokat, meg a gyöngyöket számolgatni, és rájöttem, hogy minden sorban van egyfajta rendszer. A zöld és a piros részek a legkönnyebben értelmezhetőek, de a fehér részben minden soron más a logika. 

Az első próbálkozás: (második neki futásra, ugyanis az első-első próbálkozásnál a fehér sáv negyedik sorának készítése közben a harmadik sorban elpattant egy gyöngyszem, és nem volt hangulatom szétbontani, szóval újra kezdtem teljesen).

Picit göcsörtös, mert erősebben húztam meg a szálakat, amiket több helyen is össze kellett illeszteni, mert elszakadt (0,10-es damil, mint a hajszál). Meg egy helyen készítés közben beakadtam a gyöngyökbe, és nem tudtam utólag eltüntetni onnan a kis hurkot, ami képződött. Prototípusként elégedett vagyok vele.

Második neki futásra ilyen lett:

A két gyöngy nem egy forma. A prototípus egyszerű kása gyöngy, a második próbálkozás pedig japán kása gyöngy. Nem delica, mert azért azt drágának tartom, de azért a szemek szabályosabbak, mint a legolcsóbb fajta gyöngy esetében.
A közepe nem sikerült valami jól, mert rögtön a középső szemmel kezdtem, és aköré akartam felépíteni mindent. Most majd megpróbálom, hogy azt illesztem be a zöld körbe a legutoljára, mielőtt elkezdeném a fehér sávot, hátha szebb lesz.
A "száraknál" kicsit nehézkes, hogy egymáson el vannak csúszva a raw-al készült sorok, de azért bele lehet jönni. 
Azért tetszik. 
Még párat elkészítek, és rögtön bele is jövök :)

A főiskolai munkámhoz képest határozottan minőséginek tűnik. Mindenesetre azt is megtartom nosztalgiából :)

Dr. House

Elkészült végre (kicsit megkésve) fogadott ikrecském karácsonyi ajándéka :)

Sajnos amikor elkezdtem volna, abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nincs itthon fehér kongrém. Illetve ami van, közel sem elég :(

De zöldből még volt egy csomó. 

Előre bocsátom, hogy a minta nem saját. Egy blogon láttam az eredetit, és az alapján készült, de most sehol sem találom azt az oldalt :(

Ennek az eredménye lett ez:

Hát igen, szerintem is ritka ronda.

De a két ünnep között, és az ünnepi hosszú hétvégéken sajnos nem nagyon volt lehetőségem fehér kongréhoz jutni.

Hogy azért mégse legyen annyira szörnyű, B tervként megfogalmazódott bennem, hogy akkor kivarrom a hátteret és az arcát fehérrel. Az eredeti kép is fekete-fehér volt, és mennyivel jobban tetszett mint a zöld.

Tegnap este érte el végleges formáját, vagyis ez lett belőle:

Nagyon szerény, nagyon magán véleményem szerint sokkal jobb, mint a zöld.

Ma reggel eljutott gazdájához is :)

Hacsak fele annyira örült neki, mint én az ő ajándékának (egy diabolóval lepett meg  :), akkor már megérte :)

Szerettem volna hozzá egy Hugh Laurie autogramot is mellékelni (leírni egyszerűbb, mint kiejteni, szerintetek is?), ugyanis nagy rajongó.

Egyelőre várakozó állásponton vagyok, hogy mikor jön meg, mert még az ősszel elkezdtem dolgozni az ügyön. Külföldről nem egyszerű autogramot szerezni, főleg mivel válasz boríték kell, és a mi bélyegeink arra nem jók. 

Szerencsére sikerült egy olyan autogram címet találnom, amelyik országhoz vannak közvetett kapcsolatok, így sikerült bélyeget szerezni, fel is lett adva még frissen, melegében, postafordultával, de azóta sincs semmi hír :(

Remény hal meg utoljára, mert biztos sok rajongója van, még akkor sem egyszerű mutatvány, ha tudjuk is, hogy úgysem ő olvassa el a leveleket, írja alá az összes képet...

Azért én naivan azt hittem, hogy sitty-sutty megy a dolog, de hát tévedni emberi dolog :(

u.i.: Időközben szereztem be fehér kongrét azért :)

Házimanó ajándéka :)

Nem tudom emlékeztek-e rá, hogy annak idején említettem, hogy unokahúgommal indultunk Házimanónál egy játékon, amin nagyon cuki nyakláncot lehetett nyerni, és sikerült a három szerencsés kiválasztott közé bekerülnünk. :)
A postás ma meg is hozta a várva várt nyakláncot :) 

Nem azért, hogy dicsekedjek (na jó, egész pontosan azért) meg is mutatom :) Természetesen Házimanó engedélyével, és tudtával.

Szóval a nevezetes nyaklánc:

Frissen kibontva rögtön fényképezve.

A terv az volt, hogy szív alakban igazítjuk a láncot, de ennél szívesebb valahogy nem nagyon akaródzott lenni.

Nagy bánatomra viszont előre láthatóan a közösen nyert, terv szerint közösen viselt ékszert nem sokat fogom birtokolni, ugyanis unokahúgom kisajátította magának.

Elméletileg holnap az enyém, hogy meg tudjam mutatni kolléganőimnek :) Remélem, reggelig, alvás közben nem gondolja meg magát :)

Nagynak és kicsinek

Ezek a kis. masnis csatok ma délután készültek el frissen:

A szalagok a délutáni beszerző körutamból származnak.

A kicsi rózsaszín az unokahúgomé lett, a nagy bordó pedig az enyém. Habár erősen gondolkodtam, hogy lehet rózsaszín lesz nekem is, de aztán lebeszéltem magam róla. A bordó az valahogy mégis komolyabb.

Egyébként neki is nagyon tetszik. Holnap iskolába/dolgozóba felavatásra kerülnek ezek a kis cukiságok (már ha szabad dicsérnem magamat :)

A kisméretű francia csatt alapból a könyves/gyöngyös/hobbi boltban nem volt valami sok, el is hoztam mindet.

Amúgy azért könyves/gyöngyös/hobbi bolt, mivel annyi minden van a kínálatukban, hogy igazából nem is lehet behatárolni, hogy minek minősülnek. Eredetileg papír-írószer voltak, aztán könyvekkel is elkezdtek foglalkozni, megjelentek a gyöngyök, és folyamatosan bővül a kínálatuk :) Szeretek bemenni hozzájuk :) Az ember mindig talál valami újdonságot elérhető áron, amit ki szeretne próbálni.

Én most gyűrű alapokat hoztam. Elképzelésem már van, hogy mi lesz belőlük :) 

Készül a virágkosár

Íme a legfrissebb kép a készülő virágkosárról.

Csak ismételni tudom magam, hogy élőben szebb, mint fényképen.

Még hiányoznak levelek a képről, amint azokat is elkészítettem, nekiállok a szép rózsa fejeknek, amikből összesen hat darab van a képen. 

Akiknél már láttam ezt a mintát elkészítve, mind nagyon szép volt, és tetszett nekem. Ezért is lelkesedtem annyira be, hogy ezt nekem is meg kell csinálnom. :)

Egyik tüneményes kolléganőm hozta be fájdítani a szívünket a frissen elkészült munkáját. Gobelin technikával varrt egy fantasztikusan szép pagodát. Higgyétek el, hogy csak csöpögött a nyálunk a gyönyörűségtől... Sajnos nem tudom megmutatni, mert fénykép nem készült, de tanúim vannak rá, hogy tényleg szép volt :)

Boldog Új Évet!

Hogy-hogy nem megint elment egy év.

Rettenetesen gyorsan, mert szinte még csak most volt 2012 szilvesztere. Vagy csak nekem tűnik úgy, hogy hamar elment ez az év? Pedig nem is volt olyan eseménydús.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szoktam újévi fogadalmat tenni. Régebben tettem, de mindig elfelejtettem, és így kicsit nehéz megtartani a fogadalmakat :)

Na jó, idén szakítok a hagyománnyal, és mégis teszek egy új évi fogadalmat. Történetesen azt, hogy ha törik, ha szakad, idén mindenképpen befejezem a napraforgós terítőmet... 

Nagyon szeretem a napraforgókat, és a boltban amint megláttam, szerelem volt első látásra, és maximális lelkesedéssel estem neki. Ezen próbáltam ki a lyukhímzést, ami nem sikerült tökéletesre, és nem is egyformák, sokat szenvedtem vele amíg azt a részt befejeztem. Már csak  a virágok egy része van hátra. Próbálkoztam már mindennel. Amikor tanfolyamra jártam, volt, hogy semmi más elfoglaltságot biztosító eszközt (könyv, másik kézimunka) nem tettem be a táskámba, csak ezt, hogy ne terelje el semmi a figyelmemet, és akkor elég jól is haladtam. Vonaton, vonatra várva, sőt még szünetekben, és metrón is böködtem az anyagot :) 

Szóval idén, ha törik, ha szakad befejezem :)

Holnap teszek fel fényképet a virágkosárról, ami még csak kosár inkább, mert a virágok még nem kerültek sorra, még van némi levél, amit el kell készítenem rajta, de azért tetszik. 

A meglepetés ajándék legmacerásabb része is készen van már, de arról egyelőre még nem teszek fel fényképet. 

A szilveszter egyébként a kreatívkodás jegyében telt el.

Unokahúgom ráérzett az origami szépségére, és nagyon élvezi :) Fényképek persze nem készültek. :( 

Nem tudom különben kire üthetett, de még véletlenül sem a legegyszerűbb dolgokkal kezdte a tanulást... Az első hajtogatása, a lusta Zsuzska kínálótál volt, amit már említettem egyszer :) De a legjobban a virágos tato-t (tényleg ez a neve) szereti, mert az alap virágot már egyedül is meg tudja csinálni, csak az összeillesztés megy még egy kicsit nehezen.

Azért én sem unatkoztam. Amellett, hogy a meglepetésen dolgoztam lelkesen, volt egy kis időm arra, hogy összedobjam ezt a kis francia csatot. 

 Ezt a cuki szalagot a kedvenc rövidáru boltomban vettem. Voltak egyéb mintás szalagok is, de ez tetszett meg első pillantásra. Talán azért, mert a mintája kelta csomóra hajaz. Nem is tudom. Egy ideje már pihent itthon, amikor tegnap eszembe jutott, hogy összedobok belőle egy csatot. A technika nem újdonság számomra, már sok masnis cuccot készítettem így, csatot és hajgumit, de még kitűzőt is, de mind egyszínű szalagból. Ez az első, ami mintásból készült. A végeredmény nagyon tetszik. Anyámnak is. Aki be is jelentette rá igényét. 

Szalagom még maradt, de a csat alap az utolsó volt :( 

A csat alapra a szalag a középrész összevarrásával a hátoldalon került rögzítésre. Van ugyan ragasztó pisztolyom is, de sajnos volt már rá példa, hogy elengedte a ragasztást. :(

A nosztalgia kedvéért hajnalban azért néztem egy kis Sas kabarét is.  Megboldogult lánykoromban mindig az volt a szilveszteri program :)

Ezzel a pár videóval szeretnék így a bejegyzés végén boldog és sikerekben gazdag új évet kívánni mindenkinek!