Gondolom, sokan emlékeztek még a sorozatra, amit annak idején Varázslatos álmok néven adtak.
Megboldogult gyermekéveimben vetítették. Általános felsőbe jártunk, és már méltóságon alulinak tartottuk, hogy hold tündéreset játszunk, de volt osztályon belül rajongói klubunk (mindenkire jutott egy szereplő), gyűjtöttük a kártyákat (egy csomag kvartett kártya azóta is megvan), és aki tehette, gyűjtötte a figurákat is. Én egy iskolai bolhavásáron, csere kereskedelemmel tettem szert egyre, talán még meg van valahol, kicsit sérült, de az enyém :)
Amióta megtanultam amigurumit horgolni, azóta él bennem a vágy egy saját Sailor Moon babára. Csibe a nyuszitól szövő keretet kapott. Én fonalakkal leptem meg magam. A kerethez eleve kevés vonal volt, gondoltam, az enyémekből is szőhet. A kezdeti lelkesedése elég hamar alább hagyott.
Viszont a színeket úgy válogattam össze, hogy minden meglegyen, ami egy Bunny figurához kell.
Csibében tudatosítottam húsvét után, hogy babát horgolok, de ez most az enyém lesz, nem szeretnék belőle kettőt. Rábólintott, neki nem is kell, amúgy sem ismeri a mesét. (próbáltam kiművelni, de valahogy nem hozta lázba. Igaz én Violettá-tól kaparom a falat). Ezt a hozzáállást tartotta egészen addig, amíg el nem készült a figura. Szerelem első látásra, bár a mesét azóta sem látta.
Viszont most hajthatatlanul ragaszkodtam hozzá, hogy az enyém.
A kompromisszum az lett, hogy vele alszik, napközben az enyém (úgysem vagyok otthon), és így közös. Kivéve, ha suliban vagyok, mert akkor éjjel-nappal az övé.
Sokáig keresgéltem mintát, de valahogy nem fogott meg egy sem. Így elindultam a saját fejem után. Büszke is vagyok rá. A szemeken kívül minden része horgolva van.
Ilyen lett:
Ha szeretnétek kicsit nosztalgiázni, íme egy nagy rész. Valamiért nem emlékszem rá, hogy tv-ben láttam volna, pedig rohantam mindig haza, hogy kezdésre a tv előtt üljek :) Vagy hétvégén néztem az ismétléseket, de mindig tudtam, hogy mi történt :)
