Gyöngy babák

Átmenetileg kicsit felfüggesztettem a horgolást, áttértem a gyöngyözésre. 

Mert fő a változatosság.

Pár évvel ezelőtt, a nagy gyöngyös korszakban (mert olyan is volt), V. barátnőm megtanított gyöngyből babát készíteni. Annak idején én körülbelül három babát készítettem, és úgy voltam vele, hogy soha többet az életben.

Ami neki pikk-pakk elkészült, szép lett, és még esernyővel, kalappal, virágkosárral fel is dobta, az nekem kínszenvedés volt...

Gondoltam, most, így pár év távlatából, felfrissülve, megújulva, nagyon lelkesen, megpróbálom, újra. Mert van, amihez érni kell :)

Előre is bocs, a képek minőségéért.

Ő lett az első (kása és  tekla gyöngyből):

Este elkészült, Csibe reggel megkapta, és még azzal a lendülettel tovább is ajándékozta. Nem mintha nem örült volna neki, vagy nem tetszett volna, csak reggel jutott eszébe, hogy valamiért megígérte Zs.-nek, hogy másnap kap tőle ajándékot. (részlet kérdés, hogy eredetileg a saját kezével készítettet ígért :) És már ő sem tudta, hogy miért is, de persze, add csak neki :)

Amúgy sem voltam vele valahogy elégedett, mert közben tisztult az emlékezetem, jöttek elő a lépések, a szoknyát újra kellett tervezni, meg amúgy is, megy ez jobban :)

Második neki futásra ilyen lett (és igen, direkt lila a haja):

Na, és most jönnek végére a többé-kevésbé normálisan sikerült fényképek.

A kék az enyém, mert nekem is kell, de közben Csibe kitalálta, hogy jó-jó, van egy piros ruhása, de neki kell egy francia. Szóval olyan, ami olyan, mint a francia zászló. Piros-fehér-kék :) Persze csak vízszintesen jöhetett szóba, de a lényeg a lényeg. Annyira francia lett, hogy még a haja is a zászló színeiben pompázik :)

Rachel Joy Scott

Úgy gondoltam, hogy ennek az eseménynek, egy külön bejegyzést szentelek.
Ugyanis megláttam az interneten, hogy példaképemnek, Rachel Joy Scott-nak az életéből film készült, Nem szégyenlem címen.
2016. április 20-án fogják bemutatni, egyelőre Amerikában. De én titkon nagyon remélem, ha szinkronos változat nem is, de magyar feliratos legalább készül belőle.
Idén lesz a tragédia 17. évfordulója. 
Rachel írásaiból, és naplójból Rachel könnyei címen könyv is készült. Itt tudhattok meg róla többet. 

Nektek van példaképetek? Ha van kedvetek, írjátok le, hogy ki az. Én is egy blogról ismertem meg Rachel-t, lehet, hogy segítenétek vele valakinek megtalálni a saját példaképét.

Ha szeretnétek, itt gyújthattok virtuális gyertyát Rachel emlékére.

Új óra

Nem tudom, emlékeztek-e még a nagy loom időszakban készült karórámra?

Sajnos áldozatául esett egy vehemensebb mozdulatnak, amikor is maga az óra, a gumi "tokból" kecses ívben messzire repült, és mivel kőre érkezett, nem élte túl a balesetet.

Akkorra viszont már annyira megszoktam a karórát, hogy már hiányzott. De még egy ilyet nem szerettem volna venni.

Viszont egy hobbi boltos kiruccanáson találtam órát. Igaz, gumi tok nélkül, de rendesen át lehet bújtatni rajta a szíjat, amit készít az ember, így nem tud kirepülni.

A technika ugyanaz, mint a piros farsangi láncnál.

Egyelőre mágnes kapocs van rajta, de majd ki kell találnom valami biztonságosabb zárat rá, amit egyedül is ki-be tudok kapcsolni, ugyanis szerencsére kő helyett a bevásárló szatyorban landolt, de azt észrevétlenül tette. Teljesen le is mondtam róla :(
Egyelőre őrizgetem. De azt nagyon lelkesen :)

Ilyen lett:

Szíves gyűrűk

Ha az ember keres valamit (jelen esetben gyöngy állat mintákat), előfordulhat, hogy teljesen mást (is) talál... Például ezen az oldalon, ezt ni.

Eredetileg készítettem magamnak, egy az eredetihez nagyon hasonló (barack-piros) szív gyűrűt, a képeken látható technikával.

Örömöm nem sokáig tartott, ugyanis csak egy pillanatra felpróbálom felkiáltás elhangzása óta nem is láttam :(
Na jó, akkor egyediesedjünk :) 

Az enyém Ír zászlóhoz hasonlatosan zöld-fehér-narancs színekben pompázik, a magyaros, piros-fehér-zöld Csibe kérésére készült :)

Ennél a kettőnél már a hagyományos peyote technikát használtam. Kevésbé gubancolódott össze a damilom.

A képek nem az igaziak, de azért lehet látni a lényeget.

Ilyenek lettek:

A gyöngyfényképezést még sokat kell gyakorolnom,  tudom :) 

Mindenesetre közeledik Bálint-nap, még nem késő elkészíteni egy ilyen helyes kis gyűrűt :)

Az oldalon egyébként is érdemes bogarászni. Fantasztikus dolgokat talál az ember.

Táncok és ékszerek

Réges-régen (na jó, azért annyira talán még nem), az általános iskolában, ahol tanultam, hagyomány volt, hogy farsangkor a negyedikes és a nyolcadikos tanulók táncolnak. 

Nem mindenki, hanem csak az arra érdemesek, akik a tanulmányi eredményeik alapján kiérdemelték. Negyedikben sajnos lemaradtam róla (volt egy átmeneti iskolaváltás családi okok miatt), de nyolcadikban én is büszkén feszítettem a táncruhában. 

Nem csak a mi iskolánkban volt ez hagyomány, hanem a 2. számú általánosban is. 

A kettő között a különbség annyi volt, hogy míg nálunk a negyedikesek csárdást táncoltak, a nyolcadikosok palotást, a másik iskola negyedikesei palotást jártak, a nyolcadikosok pedig keringőt.

Teltek-múltak az évek, és a két iskolát összevonták egy vezetés alá. A táncok megmaradtak, csak most már a negyedikesek választhatnak, hogy csárdást vagy palotást szeretnének (két csoportra bontják őket), a nyolcadikosok pedig keringőt járnak. 

Persze más is változott azóta. Míg mi majd megvesztünk a boldogságtól, hogy táncolhatunk (tényleg nagy büszkeség volt!), most már csak az nem táncol, aki nem akar. Veszített az értékéből. Persze ugyanakkora élmény, és öröm, de valahogy mégis más :)  Ráadásul annak idején azokat akik bekerültek a táncosok közé fiú-lány torna sorba állították, így nagyjából egy magas gyerekek táncoltak együtt. 

Most már a gyerekek választják ki a párjukat. Csibének így lett a párja lazán másfél fejjel alacsonyabb nála :) De nagyon édesek voltak :) 

Ráadásul kaptak a fiúktól virágot is :) Igaz némi tanári figyelmeztetésre, hogy kedves lenne tőlük, de öröm volt látni a lányok csillogó szemét :) Virágokkal szaladgáltak, és felváltva hajkurászták a táncosaikat, hogy elcincálják őket egy fotóra, a virággal együtt :D 

Egyébként, amikor hetedikbe jártunk, akkor vezették be órai szinten a kötelező "néptánc" oktatást. Tanultunk macedón kólót, német polkát, palotást (nyolcadikban mindenki tanulta, az is, aki farsangkor nem táncolt), haloványan rémlik a csa-csa-csa alapjai,és a keringőt. Többre nem is emlékszem. 

A palotást leszámítva, a keringőnek vettem idáig hasznát, de annak is csak a szalagavató miatt (pár évvel később :)

Szép volt különben nagyon. Most már túl vagyunk rajta. 

Azért a ruhához, mivel nem volt itthon nagyon népi ékszer, készítettem Csibének egy piros nyakéket. Népi jellegű, a minta nem saját. Úgy másoltam egy másik nyakláncról, amit egy harmadik nyaklánc megfűzése miatt kaptam kölcsön, méret-mintaként :) 

Bocsi a fénykép minősége miatt. Remélem, a lényeg azért látszik. 

Csibének tetszett nagyon. Bár a népi táncos ruha után, a legjobban neki a sminkelés része tetszett a dolognak :) 

Ilyen lett: 

Egyébként a hosszabbító lánc hosszú távon előre gondolkodva van rászerelve, hogy később is tudja viselni.