Szeretünk mindent, ami hupikék, azt meg pláne, ami még törp is...
Akkor látta, ugyanis a Hupikék törpikék 2-t Csibe.
Azóta mindent gyűjtünk ami kapcsolódik a témához. Már van plüss törp, törpös dvd, kinder figura, régi gyűjthető figura, amit annak idején valamelyik üzletláncban lehetett gyűjtögetni, sőt még a domino készletet is összeszedtük, csak hogy meglegyen. Azóta persze gondosan pihennek a dobozban, nehogy lekopjon a minta, de az már csak részlet kérdés...
Ezen felbuzdulva, amíg utol nem érem magam, és nem készül el a Törpilla, átmenetileg készítettem egy könyvjelzőt.
Természetesen törpöset :) A mintából adódóan elég széles, de a célnak megfelel.
Ilyen lett:
A minta fogalmam sincs már, honnan van meg. A valamire majd csak jó lesz mappámban találtam. Ugyanis nekem olyanom is van. Ha valami szépségeset látok, de pont nem akarom elkészíteni elmentem, mert egyszer, valamire majd csak jó lesz....
Egy nekem, egy pedig valakinek, akinek szüksége van most minden pozitív energiára. (remélem használni fog)
Hogy miért érdemes egy ilyen kedves kis bögrét beszerezni? Mert bár pár perc alatt elkészíthető, támogatunk vele egy arra igazán érdemes fiatal lányt, aki mosolyával, lelkesedésével, példamutatásával annyi mindent adott már most a világnak.
És nagyon jó emlékeztető. Arra emlékeztet, hogy elsősorban saját magunkon múlik, hogy milyen napunk lesz, csak hajlamosak vagyunk róla megfelejtkezni...
Szóval a várva várt bögrém:
A párja ugyanilyen. Élőben még szebb a színe, de sajnos a fényviszonyok, meg ugye én köztudottan nem tudok fényképezni...
Persze amíg vártam addig sem tétlenkedtem.
Fanny által ihletve készült ez a hímzett idézet:
Az idézet a legkedvencebb idézetem Fanny Te döntesz! könyvéből.
A használt ABC alapjáraton angol.
Nem tudom más hogy van a kérdéssel, de én még igazából nem találtam olyan magyar ABC mintát, amit keresztszemesben íráshoz lehet használni.
Azt a nehézséget, hogy az angol ABC-ben nincs külön rövid i, ö, ü, stb. úgy küzdöttem le, hogy megtanultam egy teljesen új technikát.
A neve francia csomó.
A rövid i-n, ö-n, ü-n és társain ezeket láthatjátok. Az ékezetek pedig sima öltések. Az eredeti mintában az i betűn ez jelentette a pontot, viszont az nekem most nem igazán volt jó.
Aki szeretné megismerni a francia csomó készítés titkát, megteheti itt. Én is innen tanultam. Elsőre bonyolult, de egyébként nem az. A nagyon sokadik például már egész könnyen megy :)
A baba cipő horgolásától teljesen belelkesedtem, és elkezdtem más mintákat keresni. Találtam egy hasonlóan egyszerű, mégis nagyon édes mintát, de ahogy elkezdtem, láttam, hogy elég nagy. Megörültem, hogy talán Csibére pont jó lesz.
Hát egy kicsit benéztem a méretet, ugyanis jó lett volna rá, három évvel ezelőtt (hiába na, nem tudok szemmel mérni...), de már nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy csak azért is horgolok neki is kis cipőt.
Amihez az ő méretében persze nem találtam leírást, de találtam Minelli oldalán egy horgolt mamusz leírást.
Annyit változtattam az eredeti leíráshoz képest, hogy én 32 pálcáig szaporítottam (mivel gyerek méret), és a 32 pálcás körből csináltam még egyet, hogy kényelmesebben bele tudjon bújni. Az oda-vissza horgolást pedig harminc helyett 22 szemen végeztem.
9 soron keresztül horgoltam oda-vissza a pálcákat. A 10. soron alakítottam ki a sarokrészt, némileg azzal is eltérve az eredeti leírástól. 9 egy ráhajtásos pálcát horgoltam az előző sor pálcáira, horgoltam négy egyszerre befejezett egy ráhajtásos pálcát, és újra 9 pálcát a végére. Ezt követően félbehajtottam a mamuszt, kifordítottam, és a belső felén rövid pálcákkal összehorgoltam.
A mamuszhoz, hogy kellőképpen meleg, és vastag legyen, két eltérő színű fonalat (a rózsaszín Lisa, a fehér Niki) fogtam össze.
A vastagság miatt elég gyorsan fogytak, így a végére nem maradt elég egyikből sem, hogy körbe is tudjam horgolni a mamuszt, meg az pántra is jusson, ezért lett a körbehorgolás fehér, a pánt pedig rózsaszín.
Szerencsére volt itthon még egy pár Hello Kitty gombom, így az lett felvarrva :) Csibének tetszik, kényelmes is, meleg is... De látszik, hogy nagy lábon él, ugyanis majdnem rám is jó :)
A napokban megszületett kolléganőm várva-várt, tündéri kislánya.
Amikor még várta a picit, megígértem neki, hogy horgolok babacipőt.
Sajnos nem igazán találtam olyan mintát, amit le tudtam volna normálisan olvasni, pedig szebbnél szebb cipőcskék vannak fent a neten (de azért még nem adtam fel!)
Viszont találtam a youtube-on bemutató videót, ami alapján egy nagyon egyszerű, mégis édes cipőcskét lehet horgolni.
Valamiért nem tudom beszúrni a videókat youtube-ról :(
A babacipő pántja. (pánt nélkül is lehet, de nekem pánttal jobban tetszik.
A videó alapján készült ez a pár cipőcske:
Mentségemre szóljon, hogy ezek életem első horgolt cipőcskéi.
Mindazonáltal erősen sajnálom, hogy nem nyolc évvel korábban tanultam meg horgolni :(
Egyes megfigyelők észrevehetik, hogy a cipőcskék oldalán Hello Kitty gombok virítanak. Mit ne mondjak nem volt valami nagy választék szép, apró, rózsaszín és fehér gombokból a boltban... De azért egész cukik a cipőcskéken :)
Egy időben kegyetlenül utáltam szerencsétlen macskát, annyira nyomatták mindenhol, hogy már a könyökömön is az jött ki...
De... Rájöttem, hogy vannak az életben nagyobb csapások is, mint ez...
Nem mintha rajongójává váltam volna egy csapásra Kitty-nek, de azokhoz képest elérte a határozottan elviselhető jelzőt...
Volt egy nagyon édes virág alakú gomb, ami rettenetesen tetszett, de sajnos zöld volt. Hasonló volt átlátszóban, de nekem nem jött be.
Amit még nagyon ajánlgattak, az egy élénk rózsaszín, strassz kő jellegű gomb volt, ami jó lett volna, ha füles gomb, de kétlyukas hagyományos gomb volt, és nagyon hülyén nézett volna ki a strassz kő közepén a cérna :S
Talán azért, mert az első komoly (mese- és pöttyös könyveken kívül) könyv élményem a Kincses sziget volt. Szinte egy szuszra olvastam el.
Volt egy nagy könyvünk is, Kalóz királyok-Királyi kalózok címmel, azt is nagyon szerettem.
A kalózok mindig jóindulatúak voltak, bátrak, igazságosak benne, akiket a társadalom kivetett magából, vagy csak így tudtak megküzdeni az igazságért. Rengetegszer elolvastam. Fogalmam sincs hova keveredhetett el :(
Bár továbbra is kedvelem a kalózokról szóló könyveket, a filmek annyira nem kötnek le. Akármennyire is jó, például a Karib-tenger kalózai, talán az első résznek láttam a felét.
Eredetileg fiús könyvjelzőhöz kerestem mintát, mert még mindig nincs meg az igazi. Kardra gondoltam, elsősorban lovagi kardra, ugyanis haloványan rémlik, mintha egy csomózós portálon láttam volna lovagi kard mintát, amit keresztszemesben is meg lehet valósítani, de nem találtam sehol. (mondtam már, hogy a lovagokról szóló történeteket is szeretem? :)
Elkezdtem angolul keresgélni kard mintát, és akkor bukkantam erre a mintára itt.
Rögtön tudtam, hogy nekem ilyen kell.
Az elképzelés az volt, hogy eredeti kalóz zászló mintájára varrom meg, fekete alapon fehér fonallal, de persze most hogy nagyon szerettem volna, sehol nem lehet nálunk fekete kongrét kapni :(
Így maradt fehér alapon fekete hímző fonallal.
Persze így is szép. Legalábbis nekem tetszik nagyon. Hogy mire lesz jó, még nem tudom, ugyanis lelkesedésemet nem osztja senki, de részlet kérdés :)
Lassan két éve, hogy kolléganőim (akik azóta nyugdíjba mentek) megmutatták a kötés alapjait. Akkortájt volt egy megtanulok kötni-horgolni fellángolásom, a kötés indult erősebb lendülettel (akkor készült pár sál), de valahogy átalakult horgolás mániává (pedig azt hittem az lesz az, amit az életben nem tanulok meg).
Szóval most kitaláltam, hogy kötök egy sálat Csibének a sapkájához. Amit úgy vettem neki (annyira azért nem kötök :), de nem volt hozzáillő sál.
Eredetileg sötét rózsaszín fonalból készült volna hozzá egy sál mackó kötéssel, ugyanis ezt tanultam meg anno.
Igen ám, csak nem ment. Pontosabban csináltam ahogy emlékeztem (tudtam, hogy volt benne ráhajtás, meg átemelés, meg összekötés, meg ilyesmi, de nem akart úgy kinézni, ahogy kellett volna...), de nem volt jó.
Néztem pár videót, de nem lettem előrébb, aztán közben elutaztam a családom másik feléhez.
M.-nek hála megismerkedtem a Frilly féle sálkötés rejtelmeivel.
Csak elsőre bonyolult, idővel bele lehet rázódni.
Ami kellemetlen, hogy ha eltűnik egy szem belőle, akkor le kell bontani az egészet (tapasztaltam :(
Viszont tényleg csinos, és mutatós sál lesz belőle, és nem nagyon igényel kötési ismereteket :)
Húgomnak is megtetszett, és megígértem neki, hogy kötök rózsaszínűt :)
Elkészült, nem is egy, hanem rögtön két példányban, mert Csibének is tetszett, ráadásul hasonló jellegű a sapka, amihez készült volna a sál (legalábbis színösszetételét illetően), és amit azóta sem visel, mert hogy neki most épp a másik tetszik... (amihez most már juszt sem fogok másik sálat kötni :)
Készült egy sötétkék-fekete-ezüst szállas anyunak is:
Sajnos a színválaszték nem valami nagy még (nemrég kezdték el forgalmazni a kedvenc boltomban), így még nem volt sem sárga, sem zöld fonal. Illetve elég ronda zöld volt vegyítve egy gombolyagban lilával, rózsaszínnel és ezüsttel, de valahogy nem tetszett.
Persze öcsém sem maradhatott ki a jóból. Neki ezt kötöttem:
Ez a mackó kötés.
Persze nem magamtól jöttem rá...
Megérdeklődtem annál, akitől tanultam, hogy mi a gond, mert még a neten is megnéztem, de az sem olyan... Ugyanazt elmondta, amit a neten láttam, meg amire emlékeztem, és én nem értettem, hogy mi a gond...
Ez volt az a pont, amikor visszamentem a kezdetekhez, és már a különböző kötési technikák alapjairól néztem videókat.
Kiderült, hogy az volt a bibi, hogy én úgy kötöttem le a sima szemet, ahogy nekem az kézre esett, viszont azzal a mozdulattal csavartam is egyet a szemen, ezért nem stimmelt...
Sokadszori nekifutásra végre elkezdett hasonlítani, én meg örülni :)
Előre láthatóan még fogok sálat kötni a közel jövőben, vagy ki tudja :)
Az előzmény az, hogy az első amigurumi babának nagy sikere volt. Az iskolában is. Ugyanis oda feltétlenül "el kellett" vinnie. Csak hogy lássa milyen az iskola.... (a párja oviba járt a babának :)
A sikeren felbuzdulva anyám felajánlotta a tanítónéninek, hogy ő majd horgol egy babát az osztálynak. Csak úgy. (az előzmény előzménye, hogy a tavalyi tanító néni, aki ősszel új osztályt kapott, a fia kinőtt plüss állataiból hozott be "különlegeseket", amikkel a gyerekeket motiválta. Mert mindig a legjobb, vagy a legügyesebb, vagy akinek a többiek megszavazták vihette haza éjszakára/hétvégére a "Betűmacit" (olvasás), a "Bölcs baglyot" (matek) stb. A tanító néni amikor elköszönt az osztályból, ezeket a plüssöket ajándékba odaadta egy-egy gyereknek. Csibe kapta meg a baglyot.
Viszont így az osztályban nem maradt motiváló plüss állat.
Ennek a szerepét vette volna át a baba, amelyik nem igazán akart elkészülni.
A lelkesedés nagy volt, a mintát el is kérte, és többször el is kezdte, de nem igazán sikerült neki a dolog. A hiba biztos bennem van, de én értem a saját rövidítéseimet. És az sem hátrány, hogy még a kézírásomat is el tudom olvasni :)
Említette, hogy igazán megcsinálhatnám, de nem voltam megbékülve azzal az erős narancssárga fonallal, amit a baba testéhez vett (a krémszín hiánycikk volt egy darabig :(, és csak nem kezdtem el.
A téli szünet vége felé viszont már meguntam, hogy "miattam" nem készül a baba. Ezért feltúrtam a fonalas zsákomat, és találtam benne egy majdnem fél gombolyag maradék krémszínt. Attól tartva, hogy nem lesz elég, ezért kisebb tűvel kezdtem neki.
Ilyen lett:
A ruha szoknya része készült egyráhajtásos pálcákkal, a többi mind rövid pálca.
A szoknyán a "fodrok" rövid pálcák. A fodroknál a következő kör egyráhajtásost a hátsó hurokba horgoltam, a rózsaszín fodor pedig utólag került az első hurokba körbe.
Hajában a rózsaszín pánton az egy masni szeretne lenni. Csak hogy passzoljon a szoknya fodraihoz.
Nyakában a gyöngyös dobozomból kiszemezgetett tekla gyöngyök vannak fűzve fehér hímzőfonalra.
Motivációs szolgálatát megkezdte a lányok körében ("fura lenne, ha a fiúk vinnék haza"). Várom, hogy mit szeretne horgolni a fiúknak anyám :)
A könyvet E. kolléganőmtől kaptam kölcsön, aki miután elolvasta, elhatározta, hogy minden arra érdemesnek oda fogja adni elolvasni :)
Arra érdemesnek találtattam, és megkaptam a könyvet olvasásra :)
Alig másfél nap alatt végeztem is vele.
Nagyon őszinte, kedves írás. Nem egy tündérmese, de a főszereplője egy igazi tündér :)
Másfél éves korában diagnosztizálták betegségét, és édesanyja mindent megtett azért, hogy megerősítse őt fizikailag, és lelkileg is.
Az, hogy korán elveszítette édesanyját, rányomta a bélyegét az életére, mégis sokat számít, hogy milyen úton indította el őt.
Folyamatosan küzdenie kell a betegségével, fizikai korlátaival, az emberek hozzáállásával... Nehézségekkel a közlekedésben, hogy milyen alaposan kell megszerveznie egy utat A-ból B-be, hogy ne kelljen akár órákon át fagyoskodnia, mire jön egy alacsony padlós busz...
Őszintén ír a nehézségeiről, azokról a pillanatokról, amikor már ő is úgy érezte, hogy feladja, de mégis volt valami ami tovább lendítette... De a szép dolgokról is ír, amik örömet okoznak a számára, az álmairól.
Aktív, pörgős életet él, a családja, és barátai segítségével. Dolgozik, bulizni jár, szeret a társaság középpontjában lenni...
És nem adja fel. Akármilyen nehéz is, sosem adja fel...
Mert nehéz, de mégis mosolyogva indul neki az újabb napoknak, amik még megadattak számára... Céljai vannak, és az nem csak a gyógyulás, hanem az, hogy megismertesse az emberekkel, hogy egy mozgássérült is csak ember, és úgy is kell hozzájuk viszonyulni, és ezért tesz is. Iskolákban előadást tartanak, rendezvényekre járnak a társaival.
Miután elolvastam, kicsit átértékeltem az életemet, és rájöttem, hogy szavam nem lehet, tök szuper életem van. Legalábbis hozzá képest, és mégis nyavalygok...
Na erről le fogok szokni (dolgozom már rajta).
Amilyen gyenge a fizikuma a betegsége miatt, olyan erős, és határozott lélekben.
Az ember megtanulja tőle, aki úgy él, hogy bármelyik nap lehet az utolsó (betegsége miatt 18 évet jósoltak neki, de hatalmas élni akarásával már betöltötte a 25-öt), hogy ez tényleg így is van, és élvezni kell(ene) minden egyes percét...
Le a kalappal előtte, és a családja, és a barátai előtt is, akik segítségével képes leküzdeni igazán nagy akadályokat is, és akik 1000%-osan támogatják őt.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert igazán szívhez szóló, és tele van pozitív energiával, ami még a lapokon is átsugároz!
Először is szeretnék mindenkinek sikerekben gazdag nagyon boldog új évet kívánni!
Igyekszem a továbbiakban többet jelentkezni, de kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok.
Nem kicsit megcsúsztam a karácsonyi készülődéssel.
Ez a kis meglepetés szinte az utolsó pillanatban készült el. Esténként számolgattam az utolsó napokban a szemeket, varrtam a füleket, tömtem a mancsokat.
De megérte! :) Korábban is vonzott a mackó készítés (még varrós szakkönyvem is van hozzá, csak valahogy nem kezdtem neki), most elkészült az első(!) mackó :) Ilyen lett:
A fonal színét a kép nem adja vissza teljesen, eredetiben kicsit szürkésebb árnyalatú.
Nem igazán mackós szín, de nem volt valami nagy témához illő választék a boltban, ahol vettem. Valamivel több mint egy gombolyag fonalat használtam fel hozzá.
Eredetileg egy skót kockás mintájú szalagból készült volna a masnija (sokkal karácsonyosabb jellegű volt), de alig nyúltam a szalaghoz, az anyaga miatt, szinte azonnal foszlani kezdett :(
Sebaj, így is aranyos lett :) Valószínűleg fogtok még ilyen mackót látni tőlem :) Szerencsére idén sem fogadtam meg semmit, pláne azt nem, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozok, mert már most meg kellett volna szegnem a fogadalmat... :)
Hamarosan jelentkezek egy szuper könyv ajánlójával, és természetesen valami újjal :)
Amennyiben igaz, hogy egész évben azt a dolgot fogod csinálni, amit az év első napján végeztél, akkor én előre láthatóan idén mást sem fogok csinálni, mint mosogatni, horgolni, kötni, olvasni, és mérgelődni... Utóbbiról szívesen lemondanék...
