A skorpió ház

Elég régen volt könyv ajánló (ami nem azt jelenti, hogy nem olvastam, csak nem futottam bele olyan könyvbe, ami nagyon megragadott volna), ezért most következik egy.

A könyv:

Nancy Farmer: A skorpió ház.

Kicsit ifjúsági, kicsit család, kicsit kaland regény. 

Egy "kisfiú", Matteo Alacrán életének főbb szakaszait járja végig.

A kisfiú életét egyetlen titok árnyékolja be, amiről mindenki tud, csak ő maga nem (a kezdetekben). Mindentől elzárva nevelkedik, négy fal között, egészen addig, amíg véletlenül kapcsolatba nem kerül más gyerekekkel. Kikerül zárt világából, de ezzel egyidejűleg szembesülnie kell azzal, hogy félnek tőle, undorítónak találják, és gyűlölik is...

Csak a leghatalmasabb "szereti őt", és védelmezi mindenkitől, igaz nem ok nélkül...

Szerencsére akadnak a fiúnak védelmezői is, és így el tudja kerülni a lehető legrosszabbat, de egyedül találja magát egy számára ismeretlen világban...

Nem árulom el, hogy happy lesz-e az end, de érdemes mindenféleképpen elolvasni.

Érdekes, mert látszólag benne van az örök élet (vagy legalábbis a nagyon hosszú élet) titka, mindazonáltal az ember (legalábbis én) elgondolkodik rajta, hogy ilyen áron megéri-e. Illetve helyes-e ezt a módszert alkalmazni, ahhoz, hogy minél hosszabb ideig élhessen az ember...

A könyv nyelvezete egyszerű, és a történet maga sem túl bonyolult, mégis nagyon nehéz letenni, mert az ember kíváncsi rá, hogy mi lesz a főhős sorsa... 

A titok egy idő után már a főhős előtt is ismert, mégis reménykedik a boldog befejezésben, és az ember akarva-akaratlanul is drukkol neki, hogy hát talán mégsem olyan gonosz a pártfogója.

Ami a leginkább megfogott a történetben, az az a rész, amikor el kell hagynia a védett világát, sorsukra hagyva a barátait, és kikerül a számára ismeretlen világba, amiről szinte nem tud semmit, és barátokat szerez, miközben megpróbál beilleszkedni, eltitkolva mindenki előtt a múltját... 

"Emberré" kell válnia...

Na jó, az így kicsit zagyvalék, de személy szerint, csak ajánlani tudom a könyvet :)

 

Karácsonyra készülődve

Közeledve a karácsonyhoz, kezdem magam kicsit utolérni.

Jó ideje csak angyalokat és könyvjelzőket horgolok, illetve keresztszemezek. Most már eljutottam arra a szintre, hogy mindegyikből kész lett amennyinek el kellett készülnie. Most még pár csillagot meghorgolok (találtam egy nagyon cuki és egyszerű fajtát), és elkészítek egy meglepetést, meg egy igéretet... és utána szóval egy kicsit hanyagolni fogom a (horgoló)tűket... :) Már kinéztem egy nagyon vagány keresztszemes mintát magamnak :)

Pár fénykép az elmúlt időszak terméseiből:

 Angyalkáim idén színesben nyomulnak :) Ez persze már csak a maradék a sokból, ami készült (főleg fehérből és kékből volt nagy mennyiség). Nagy részük postán útnak indult, kisebb részük a héten fog gazdára találni. Személyes kedvencem a sárga és a lila angyalka :) 

A piros érdekessége az, hogy maradék fonal az anyák napi szívből, és a nyári könyvjelzőből, és hajszálpontosan annyi fonal maradt, hogy erre a két angyalkára (akasztóval futotta).

Készültek még angyalos könyvjelzők, szintén színesben:

 Szintén a sárga a kedvencem. (igaz itt már el volt fogyva a fehér fonalam...)

Készültek még keresztszemes könyvjelzők is.

Az angyalosat már mutattam, ezek most hópelyhesek (stílusosan piros-zöldben... :) 

Így esik a piros hó:

 Ezek lettek sajnos a legjobban sikerült fényképek (figyelembe véve a fényképezőgépet, meg a fényviszonyokat, meg hogy nem tudok fényképezni...), az első hópehelyről még nem lett levágva szál... (azóta megtörtént! :)

Az első kettő elkészítése a legegyszerűbb, de személy szerint nekem a harmadik tetszik a legjobban.

 

Lufik

Még gimnáziumba jártunk, amikor a régi általános iskolánkkal szemben nyílt egy hobby bolt (ami azóta bezárt :( Akkoriban annyira nem foglalkoztattak a kreatív dolgok, illetve már kialakuló félben volt a vonzalmam az origamihoz, de még nem merültem el benne teljesen. Viszont barátnőimmel, akik már akkor is mindenfélét alkottak, gyakran betértem oda, amikor épp anyag beszerzésre indultak. 

Ott vettem egy könyvet a lufi hajtogatásról. Valahogy úgy megfogott a téma. Függetlenül attól, hogy éppen nagyon nem tudtam mit kezdeni a dologgal, mivel nem volt sem hozzá való lufi, sem pedig pumpa a boltban (próbáltatok már tüdővel felfújni ilyen lufit? nagyon durva!), csak a könyv.

Jó darabig nézegettem, kerülgettem, de nem valósult meg belőle semmi.

Aztán egyszer (már főiskolás koromban), felfedeztünk barátnőmmel egy tök szuper boltot Pesten (azóta úgy tudom az is bezárt :(. Szörnyen aranyos dolgaik is voltak, leginkább dísztárgyak, apróbb játékok, ékszerek, csattok, kiegészítők, rengeteg akcióval. Egyszer náluk találtam készletet, egy pumpa volt benne, 10 vagy 20 db. lufival. Vettem egy készletet (nagyon hamar elfogyott, utána nem is lehetett kapni náluk sem). Akkor elkezdtem próbálgatni a dolgot. Készült pár kard, meg kutya, és talán egér Csibének, aki főleg a kardot szerette (főleg, amikor az udvaron "párbajoztunk"). Viszont a pumpa nem bírta túl sokáig, és megjavítani sem lehetett.

Egyszer betévedtem Bicskén egy ajándék boltba, ahol valahogy szóba került a dolog, és mondta ott a bácsika, hogy hát szokott lenni pumpa, de most éppen nincs. Aranyos volt, mert hozatott nekem (édes nagyon, most éppen Tamagochira vadászik :), és lufijuk is volt. Na akkor kicsit belelendültem.

Sőt utána még nagy kiszerelésű lufit is rendeltünk, hogy legyen itthon. Azóta többször is jól jött, hogy ismerek pár figurát. :)

Tegnap is éppen azt tanultam, mert tervben van egy iskolai programon való részvétel, de még nincs lefixálva. Mindazonáltal én a nyáron letetettem a nagymacskabecsszót Csibének és a barátnőinek, hogy első adandó alkalommal megtanulok lovat készíteni. Tegnap eljött az alkalom.

És lett belőle ló:

 Második nekifutásra, mert elsőre kidurrant a lufi (elszámítottam a belefújt levegő mennyiségét).

De lett még mintapéldánynak:

 Oroszlán.

 Papagáj.

 Egér.

Tavaly nyáron pedig ilyenek készültek:

 Aki esetleg behatóbban szeretne a témával foglalkozni, az lufit vásárolhat nagyon jó áron itt.

Néhány videó a témában:

Adventi koszorú

Csak ismételni tudom önmagamat, hogy nem léptünk le végleg a térképről.

Többnyire még angyalkákat horgolok. Kivéve amikor nem, de ez mostanában elég ritka :)

De azért néha kell egy kis időt szakítani másra is.

Ami egy kicsit más volt, a szombaton elkészített adventi koszorú.

A tavalyihoz képest, ez sokkal inkább közös munka Csibével. A szúrós-bökős fenyőágas feladatokat én végeztem (ágak vágása, felhelyezése, körbe tekerése stb). A gyertyák és a dekoráció kiválasztásánál már Csibe is bekapcsolódott.

A gyertya volt meg először. Azért lila mert szép... Legalábbis papírforma szerint a gyertyánk lila. Eredetiben azért jobban látszik rajta.

Aztán gondolkodtunk, hogy milyen legyen a dekoráció. Tavaly hópelyhes-masnisban nyomultunk. Idén megmaradt a dolog masnis része (kicsit el is szaporodott), de a tavalyi ezüst hópelyheket lecseréltük arany csengőkre. 

A csengők 8 darabos kiszerelésben kaphatóak, eredetileg arany színű masnival, és arany színű akasztóval. Mi négy csengőt használtunk fel, úgy, hogy az akasztót nemes egyszerűséggel levágtuk róla, a masnit meg kicseréltük pirosra (amit 12 db-os csomagban vettünk egy nagy áruházban). A masnik, csengővel, és anélkül is gombostűvel lettek felhelyezve a koszorúra.

Nekem tetszik (nem, nem vagyok elfogult :)

Minden gyertya mellé egy csengő lett tűzve, és a gyertyák közé egy-egy piros masni.